Lélektani helyzet

Egyfajta feszültség, elégedetlenség van az országban, sokan nem érzik jól magukat, válságról beszélnek, ami a jövőbeni perspektívákra nézve nem jó előjel, ezért meglátásom szerint érdemes ezeket a gátló, blokkoló tényezőket feloldani. A kérdés az, hogy mik ezek a tényezők, illetve az, hogy ezeket milyen módon lehet feloldani. A következőkben ezekkel kapcsolatban fogalmazok meg néhány, általam fontosnak tartott gondolatot. Egyébként szerintem nincs semmilyen vészhelyzet, inkább teendők vannak.

Szocializmus lezárása

Az emberek egyszerűen nem zárták le magukban az előző rendszert. Véleményem szerint nem feketén vagy fehéren kell nézni a kérdést, mert voltak pozitívumok és negatívumok egyaránt, ezek aránya pedig egyénenként akár eltérő is lehet. Úgy látom, hogy jelenleg be van seperve a probléma a szőnyeg alá, ciki a szocializmus előnyös oldalairól beszélni, az árnyoldalak felszínre hozásával pedig nem merünk szembe nézni, mert valamilyen érintettsége, felelőssége mindenkinek van az elmúlt évtizedekkel kapcsolatban, aki benne élt. Ahelyett, hogy mindenki készített volna saját magában egy leltárt, ami alapján mérleget vonhatna. Egyrészt tanulhatnánk belőle, másrészt egy felesleges téglát dobhatnánk ki a táskánkból, meggyorsítva ezzel az előre haladásunkat.

Értékrendek és azok változása

A szocializmusban volt egy értékrend, amely a rendszerváltással megszűnt, azóta a kapitalizmus értékrendjét próbáljuk felvenni. Ebben több nehézség is van. Egyrészt az előbb említettek miatt nem vagyunk tisztában a szocializmus értékeivel (nem tudjuk, honnan jövünk) és egy olyan kapitalizmus felé haladunk, amely nem egy fix pont, hanem önmagában is változik és mellesleg nem is tökéletes. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy egy társadalomban legyen az embereknek szilárd értékrendje és még csak az se kell, hogy mindenkinek ugyanolyan. Ha ez nincs meg, nem beszélhetünk mérhetőségről, nem tudunk viszonyítani, a következetesség, mint szó nem létezik és kiszolgáltatottak vagyunk a zavarósban halászni akarók számára. Ha pedig valaki saját maga nem tud eligazodni a világban, hogy várhatja el gyermekeitől, hogy ők eligazodjanak, illetve hogyan vállalhat értük felelősséget?

Kapitalizmus zsákutcái

Minden rendszernek vannak erősebb és gyengébb pontjai. Ha képesek lennénk az előttünk járó országok példáiból tanulni, nem másolnánk le róluk automatikusan mindent, akkor néhány zsákutcát megspórolhatnánk. Mi még tudjuk, hogy milyenek az igazi ételek, mégis mű ételeket eszünk. Többet vásárlunk, mint amennyit valójában felhasználunk, több energiát fogyasztunk, mint amennyire szükségünk van. A felsőoktatási rendszerünket üzletággá fokoztuk le, az intézmények zöme diplomagyárrá alakult. Stabil értékrend megléte esetén az ember képes arra, hogy mindenhonnan kiválogassa az értékeket, nem pedig kontroll nélkül mindent elfogadjon.

Megosztottság

Magyarországon a politikusok végzik a legeredményesebb marketing tevékenységet. Anélkül, hogy ezért fizetnének, rengeteget reklámozzák magukat a médiában és ezáltal mindenki róluk beszél. Ráadásul az alkalmazottainkról van szó, akiket mi fizetünk, tehát nem érzem indokoltnak ezt a középponti szerepet. Nyilván érdemi kérdésekkel nem lehetne megtölteni a médiát, ezért mindkét oldalnak, mindkét nagy pártnak érdeke a megosztottság, amelynek következményeiről mindig lehet beszélni. Csak az országnak nem érdeke, hiszen a világban egy nagyon kemény verseny van a pénzért, energiáért és a tudásért, ahol nem egymásnak vagyunk az ellenfelei, hanem külső ellenfeleink vannak, akiknek felesleges a széthúzásunkkal ekkora versenyelőnyt adni. Ezt a megosztó politikát pontosan addig fogják a politikusok művelni, ameddig lesz rá vevő.

Veszteségek elkönyvelése

Nyilván sokan érzik úgy, hogy az elmúlt 18 évben sokkal gyorsabban is haladhattunk volna, sokkal több mindent elérhettünk volna, néhány dolgot sokkal jobban is csinálhattunk volna. Ez szerintem is így van, de jobb ezeket tudomásul venni, elkönyvelni, mint veszteséget, hiszen a múltban történteken már nem lehet változtatni és célszerű a tapasztalatokból tanulva előre tekinteni a jövőbe. Különben egy felesleges téglát innen is magunkkal viszünk.

Építkezés

A rendszerváltással sokminden elindult, felépült, de az igazán érdekes feladatok véleményem szerint most jönnek. Mint egy ház, amelynél nagyjából állnak a falak és most jut el a belső munkálatokig, illetve a bebútorozásig, amely az egésznek majd az igazi értékét adja, ilyenkor lehet belevinni a tartalmat, az emberi minőséget. Ez egyrészt izgalmas kihívás, másrészt felelősség, hogy jól oldjuk meg. És hogy ez a gyakorlatban hogyan valósulhat meg?

Megoldás

Én az alulról történő építkezésben hiszek. Fontosnak tartom az egyén szintjén a stabil értékrend kialakulását, amely előfeltétele annak, hogy saját dolgainkat, saját életünket jól intézzük. Ha egy társadalom ilyen egyénekből áll, akkor sokkal stabilabb, sokkal erősebb, sokkal fejlődőképesebb, sokkal igazságosabb és sokkal tisztább, mint bármelyik mai társadalom. Ehhez persze idő kell, amely akár 100 években mérhető. Amennyiben valaki önellátónak gondolja magát, megvannak az alapjai arra, hogy valamit bele tudjon tenni a közösbe is. Ha ezt elég sokan megteszik, akkor az még egy dimenzióval magasabb szintre emelheti a társadalmat. És hogy mit is kell tenni? Mindenkinek meg kell találnia, hogy mi a saját feladata, mi az, amiben jó, mi az, amit szívesen tesz és mi az, amivel mások számára is hasznossá válhat. És itt nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni, hiszen mindennapi tevékenységeinknek is sokszor megvan a vetülete mások irányába, csak talán egy kis tudatosságot érdemes bele vinni.

És nagyban valahogy úgy képzelem el az egészet, hogy mindenki, aki úgy érzi, hogy van teendője, elkezd építkezni a saját területén és reméli azt, hogy ezt mások is megteszik a maguk területein és előbb-utóbb összeér az egész. Hasznosnak tartom, ha ezek az emberek néha kommunikálnak egymással, megosztják a tapasztalataikat, de alapvetően mindenki a saját területére koncentrál, mert azzal kapcsolatban övé a felelősség.

Azért így képzelem el, mert ez egy olyan út, amelyre nincsenek különösebb hatással a fent vázolt problémák és egyéb külső tényezők, illetve érdekrendszerek, tehát mindenki nyugodtan tudja tenni a dolgát a saját tempójában és ami felépül, sokkal stabilabb, időtállóbb is lesz, hiszen az építőkövek erősek. Ami pedig felülről érkezik, mint pozitívum, azt bónusznak, ajándéknak tekintem.

A saját generációmnál látok ilyen igényt és néha ösztönös, néha tudatosabb törekvéseket, úgyhogy én kifejezetten optimista vagyok. És türelmes, mert tudom, hogy idő kell hozzá.