Úgy tűnik, a németeknek bejön a "Green New Deal" mint hiteles válságkezelő program. Legalábbis a vasárnapi tartományi és önkormányzati választások eredménye – mint már júniusban a Zöldek (Bündnis'90/Die Grünen) sikeres szereplése az EP-választáson – ezt mutatja. A Zöldek bejutottak Thüringia parlamentjébe és nem csak benn tudtak maradni, de meg is erősödtek Szászországban. A Saar-vidéken is szintén jobban szerepeltek mint 5 éve, aminek – és az ottani szélsőbal elsöprő sikerének – köszönhetően a királycsináló szerepében komoly befolyással tudnak majd lenni a leendő kormány megalakítására. Kimagaslóan jó eredményt hoztak a helyhatósági választások Észak-Rajna-Vesztfália tartományban is, ahol a Zöldek összesítésben 12%-kal a harmadik helyen végeztek.

A német zöld párt, mint megannyi észak- és nyugat-európai testvérpártjuk, úgy tűnik, jó úton van egy - nézőpont függvényében - szeretetre vagy legyintésre méltó rétegpártból a mindenki számára komolyan vehető mondanivalóval rendelkező tömegpártá válás útján. Talán nem egészen véletlenül. A "Green New Deal" nevezetű gazdasági koncepció talán az egyetlen koherens vázlat arra, hogy miképp lehet a jelenlegi globális válságból annak az okait kezelve kilábalni úgy, hogy közben a fenyegető klímakatasztrófa és az egyre növekvő szociális egyenlőtlenségek ellen is tegyünk határozott lépéseket.

Németországban a Zöldek, már a szeptember végi szövetségi választásokra készülve az "Aus der Krise hilft nur Grün" (a válságból csak zöld a kiút) szlogennel kampányolva olyan helyen tudtak sikereket elérni, ahol az elmúlt két évtizedben nagyon billegő lábakon állva csak ritkán sikerült a parlamenti küszöböt átugraniuk: a poszt-szocialista társadalmú és gazdaságú Thüringiában 15 év után először sikerült bejutniuk a tartományi parlamentbe, meggyőző 6,2%-os eredménnyel. A szintén keletnémet Szászországban az eredményt 5,1%-ról 6,4%-ra javítva sikerült a szélsőjobboldali NPD-t is megelőzniuk. 

Nyugaton se változatlan a helyzet. A 18 milló lakosú Észak-Rajna-Vesztfáliában – ahol a kereszténydemokrata CDU a liberális FDP-vel koalícióban van kormányon – a Zöldek szinte mindenhol javítani tudtak és 12%-os eredményükkel egyértelműen hozták a harmadik helyet. A Rajna-vidéken több nagyvárosban (Aachen, Bonn) a 20%-ot megközelítő illetve a tartomány legnagyobb városában, Kölnben azt meghaladó eredménnyel gyakorlatilag már a néppárt kategóriát súroló eredményt értek el. A tartomány azért is érdekes a Zöldek szempontjából, mert helyi szinten elég sok együttműködés létezik a kereszténydemokratákkal, ami szeptember 27-e után akár szövetségi szinten is egy opció lehet.   

A keletnémet területekre gazdaságilag sokmindenben emlékeztető Saar-vidéken (hajdan erős, a globális küzdelemben egyre versenyképtelenebb nehézipar, bányászat) hagyományosan gyenge Zöldek nem csak hogy bejutottak a parlamentbe, de legfeljebb egy – meglehetősen valószínűtlen – nagykoalíció esetén lehetne nélkülük kormányt alakítani. Így most rajtuk fog múlni, hogy inkább a szociáldemokraták és szélsőbaloldali "Die Linke" fognak kormánypozícióba jutni, avagy az eddig regnáló kereszténydemokraták és a liberális FDP.

A Saar-vidéki eredménynek további különlegessége a szélsőbaloldal példátlan térnyerése, akik a 2005-ös 2,3% után idén 21,3%-ot értek el. Köszönhető mindez Oskar Lafontaine-nek, aki a tartomány miniszterelnöke volt 1985-98 között. Gerhard Schröder kormányra jutása után, 1999 elején Lafontaine nagy botrányt kavarva mondott le az SPD elnökségéről és a szövetségi pénzügyminiszteri posztjáról. 2005-ben az SPD-ből távozva élére állt a nyugatnémet szakszervezeti vezetők és a keletnémet posztkommunisták egyesülésével létrehozott "Die Linke" pártnak, ami azóta több nyugatnémet parlamentbe be tudott jutni élesen rendszerkritikus, anti-globalista, szociális igazságosságot követelő, demagógiától nem mindig mentes vonalával. A párt most vasárnap mindkét keleti tartományban kb. 10 százalékkal megelőzte az SPD-t, és Thüringiában akár még a miniszterelnöki poszt elnyerésére is esélye lehet.

A vasárnapi választás további nagy nyertese a neoliberális FDP. Az ő térnyerésük első pillantásra furcsállható – ez jellemzően az a párt, amely leghangosabban tolta a válsághoz vezető piachívő és államellenes gazdaságpolitika szekerét. Most se az jelenti a választókra gyakorolt vonzerejük lényegét, hogy megtértek volna (bár retorikájuk csendesebb lett, szociális jogokról, piacok szabályozásáról szónokolnak, sőt már jóideje a szakszervezeteket se nevezték az ördögtől valónak). Sikerük leginkább a németek többsége szerint nem kifejezetten szerencsésen kormányzó berlini nagykoalíció kudarcának nevezhető. Nem véletlenül volt a nap nagy vesztese Angela Merkel CDU-ja (míg a szocdemek is csupán annyit ünnepelhettek, hogy nem zuhantak tovább). A kancellár pártja nem csak komoly százalékokat vesztett, de hatalmi opciói is gyengültek: a három tartományból csak Szászországban van esély a preferált fekete-sárga (vagyis a liberálisokkal közösködő) koalícióra. Mind a pártban, mind a médiában egybehangzóan az a vélemény, hogy szövetségi szinten a kocka még messze nincs elvetve, a mostani eredmény ismét sokesélyessé tette a játszmát.