Tegnaptól egy kicsit jobban érzem magam. Biológus barátom újságolta, hogy elkezdték visszatelepíteni a bölényeket a Kárpátokba, sőt, állítólag már a Zemplénben is engedtek szabadon a bölényes vadasparkból. Persze abba nem érdemes beleélni magunk, hogy bölénnyel találkozunk, mert nagyon félénk állat: az egyik kutató hiába kereste a szemével a rádiójeladóval megjelölt állatot, ami kütyüje szerint 30 méterre volt, majd kiderült, hogy a bölény elbújt egy fa mögé, és csak a két szarva látszott ki.

Lehet, hogy én vagyok sötétzöld, de nagyon örülök. Egész más érzés egy olyan ország betonrengetében irodai munkát végezni, ahol pár száz kilométerre, az erdőben bölények legelnek. Egészen más.

(A kép egy vadasparki szelid, vélhetően kiflifüggő darabot ábrázol.)