Egyik nap munka után egy könyvesboltban lődörögtem. Imádom a térképeket, ezért régi rossz szokásom, hogy ilyenkor mindig belekukkantok a legújabb kiadásokba. Most sem tettem másként és leakasztottam egy friss kiadású Románia térképet.

Szerencsém volt, mert tényleg nagyon új verzió volt és már tartalmazta a jövőbeli gyorsforgalmi úthálózat nyomvonaltervezetét is. Az észak- és dél-erdélyi autópályákról már sokat hallottam és olvastam, azonban ez a térkép meglepett, ugyanis egy partiumi, a magyar határral teljesen párhuzamosan futó Nagyvárad-Arad nyomvonalról is tanúskodott. Otthon aztán utánaolvastam a neten a témának, és kiderült, hogy ugyan nem teljesértékű autópályáról, hanem egy 4 sávos autóútról („express road”) van szó, de a hír mégis igaz, gyorsforgalmi út lesz a jövőben a két, magyarok által is lakott város között.

Hirtelen felötlött bennem, hogy ez a szakasz ha egyszer elkészül tulajdonképpen tökéletesen használható lenne a Debrecen-Szeged közötti közvetlen gyorsforgalmi összeköttetésben. Elvégre a Szeged-Nagylak sztráda már épül, ennek a folytatása maga a dél-erdélyi autópálya Aradig tartó szakasza, míg a Debrecen-Nagyvárad közötti, az M35-öst a majdani észak-erdélyi folyosóval összekötő autópálya szintén tervbe van véve.

Ma a Debrecen-Szeged távolság 215 km a 47-es főúton, időben nagyjából 3 óra. Ugyanez a jövőbeli autóúton Nagyvárad és Arad érintésével 270 km lenne, ami 55 km-rel ugyan hosszabb, ám időben a gyorsabb és akadálytalanabb haladás miatt (pl. azért, mert nem fut be minden kis faluba az út) kb fél órával mégis gyorsabb lehetne. Az üzemanyagköltség nagyjából 1200 forinttal lenne több. Feltételezve, hogy Schengennek köszönhetően 2 év múlva a román határon is eltűnik az ellenőrzés, gyakorlatilag mindegy lesz, hogy egy útvonal az államhatáron belül, vagy kívül fut.

Van is erre példa Európában. Ott van például az ausztriai Salzburg és Innsbruck, akik között a gyorsforgalmi összeköttetés németországi kitérővel valósul meg. Vagy itt van a Bécs és Graz közötti vasúti forgalom esete, ahol a GYSEV vonalain Sopronon és Szombathelyen keresztül járnak az expresszek, mert nagyobb tempót diktálhatnak, mint a semmeringi hágón keresztül járó közvetlen szerelvények. De említhetnénk akár azt a nem kevés szlovákiai polgárt is, akik Pozsony és Kassa viszonylatban a hazai M1-M3 sztrádákat használják, mert időben gyorsabb. De nyilván az sem véletlen, hogy a horvátok annyira támogatják a Bosznián észak-déli irányban végighúzódó V/c (a mi M6-osunk folytatása) gyorsforgalmi korridor megépülését, hiszen a fektetett V alakú Horvátország két ága közötti legrövidebb út Szarajevón keresztül vezet.

Egyszóval sok példa van arra, hogy az egyik országban megvalósuló infrastruktúra fejlesztés egy másik államnak is előnyére válik. Többek között erről is szól számomra a ’közös Európa projekt’.

Persze sajnos ezek a romániai tervek még messze nincsenek a megvalósulás küszöbén, de mondjuk a románok esetleges EU finanszírozási kérelmét mi is támogathatnánk. Sőt, lehet, hogy eretnekségnek hangzik, de akár – persze csak jelképes, a jószándékunkat reprezentáló gesztusként – anyagilag is beszállhatnánk. Egy-két milliárd forint nem nagy pénz, viszont komoly bizalomépítő önzetlen (de mégis önző, hiszen mi is profitálunk az elkészült fejlesztésből) gesztus.

„Rossz szomszédság török átok” – tartja a mondás. Mikor jön el az az idő, amikor jó szomszédságról szólnak majd az anekdoták?

Szerintem itt van…

De ez rajtunk is múlik!