Jövőre talán már nem vicc. Idén még túlzás lett volna a többes szám, de az első fecske már elért minket is. Egyelőre csak a déli határunkon telepedett meg, de mivel többen is látták, jövőre várhatóan jóval zöldebb lesz a nyár Fesztiválországban, és nem csak az LMP parlamenti párttá válása miatt.

Azért vagyok ilyen bizakodó, mert - nem meglepő módon - a hazai fesztiválok szervezői direkt kapcsolatban állnak egymással és most kiderült: a zöldítés biznisz. Nem csak a sokkal jobban eladható kommunikáció miatt, de amúgy is biznisz.

Ami adathoz hozzáfértem, az alapján a SZIN csúnyán megdöntötte fogyasztási és kevéssel a látogatottsági rekordjait, ám a keletkezett hulladék mennyisége 3500 kilóval, tehát nagyjából 20%-kal volt kevesebb az előző évinél. Ami azonban ennél is nagyobbat ütött, az a fesztiválokon teljességgel szokatlan látvány volt: A legzsúfoltabb koncertek után is jó ha fél zsák PET palackot illetve fémdobozt lehetett összeszedni a nagyszínpad előtt... Az ott tölött 5 nap alatt, sehol nem sikerült szemétszőnnyeggel találkoznom, köszönhetően a béta teszten átesett RE:POHÁR rendszernek. A látogatók 80 %-a volt oda meg vissza attól, hogy kulturált környezetben szórakozhat és cserélgette lelkesen az APEH és ÁNTSZ előírások miatt nem kicsit megbonyolított rendszerben a poharát zsetonra, pénzre vagy cserepohárra.

Nem mellesleg, valaki végre arra is gondolt, hogy kiszámolja egy fesztivál ökológiai lábnyomát. Az eredmény pedig megdöbbentő, mondhatni megünnepelendő, mivel a magyar átlagnál (3,56 ha) lényegesen jobb eredményt (2,36) kaptak a KÖVET szakemberei. Hátradőlni azért nem lehet, ez még mindig a fenntartható 2 hektáros személyenkénti lábnyom felett van. De a SZIN szervezői nem is akartak hátradőlni:

Jövőre a 0,5 literes mellett szeretnék valamennyi poharat RE:POHÁRra cserélni, az idén döcögős komposzt-gyűjtős rendszert gatyába rázni, sokkal több zöld okítást elszórni fesztiválszerte és még nem is említettem a hiperkreatív zöld felelős vadabb ötleteit. Remélem, a hazai környezetvédelmi jogalkalmazás merevsége ellenére néhány megvalósulhat ezekből is jövőre.

Kekeckedésnek legyen annyi elég, hogy a Tisza-partoldal nem volt lekaszálva, ami miatt az ott dolgozó pultosok igen komolyan szenvedtek a pollenterheléstől, illetve nem értem, hogy minek kell új szavakat (ökotudatos) bevezetni amikor még a környezettudatost sem ismerik elegen és a kettő ugyanazt jelenti, ha nem tévedek.

Hogy egy kicsit a helyi politikusokról is essen szó: Az utolsó napra jutott egy pémesteri erőfitogatás is: a folyamatos és városszerte végzett zajszintmérés ellenére a fesztivál két alkalommal is átlépte a küszöbértéket. Erre az látszott a legjobb megoldásnak, hogy hamarabb bezárják a fesztivált az utolsó napon (szombat éjjel). A módszer ostobaságát nem szeretném hosszan elemezni. Szerencsére valakinek az is eszébe jutott a hivatalban, hogy módosítsák a helyi csendrendeletet, és jövőre bírsággal fenyegessék a csúszós kezű hangtechnikusokat; ne pedig lebaltázzák a legjobb bulit egy munkaszüneti napon...

Mindent egybevéve csak elismeréssel lehet adózni a szegediek önként vállalt úttörő szerepének. Szeretném remélni, hogy jövőre nem kell szégyenkeznem a szülővárosomban; s a zömmel külhoniak által lakott Szigeten is kemény műanyagpohárból ihatom majd a híg sört.