okt
26

Hol tanuljak, hol gyógyuljak?

Múlt héten, immár sokadik alkalommal tették közzé a felsőoktatási intézmények rangsorát. A tanulni vágyó egyetemi évek előtt álló nebulók így könnyedén áttekinthetik, hogy hol milyen képzési színvonalat kaphatnak. A lista nem csak egyetlen összesített adatsort tartalmaz ráadásul, hanem számos kiegészítő kritérium önálló értékelésével segíti a tájékozódást. Például közli az egy oktatóra jutó diákok számát, az oktatók között tudományos fokozattal rendelkezők arányát, vagy a munkáltatók véleményét az adott intézményről vagy karról. Egyszóval elég átfogó összehasonlításról van szó.

Ha tehát egy középiskolás diák a jövőjét tervezi, az ilyen listák segítségével könnyen el tud igazodni a kínálatban. De mi van, ha nem diák az illető, és nem tanulni, hanem gyógyulni vágyik? Hol találhat ma akárcsak megközelítően is hasonló minőségű összehasonlítást a rendelkezésére álló gyógyító intézmények rangsoráról, minőségéről, eredményességéről? Vagy talán kevésbé lenne fontos, hogy tisztában legyünk az egészségi állapotunk jobbításán fáradozó intézmény felkészültségével, mint a tudásunk gyarapításán fáradozókéval?

Lehet-e szabad az ember, ha nincs választási lehetősége?

Persze az egész kérdés az alapoktól kezdve költői, hiszen a szocialista kormányzat megszüntette a szabad kórházválasztás jogát, amikor bevezette a területileg illetékes intézmény rendszerét. Így persze érthető, hogy felesleges az embereknek tudni, hogy milyen minőségű gyógyító munkát végeznek az ország kórházai, hiszen ha történetesen az illető a sor végén álló legrosszabb kórháznak az ellátási területén él, akkor ha tetszik, ha nem, őt ott fogják kezelni. Az állam az intézményválasztás szabadságának megvonásával determináltan szétosztotta az embereket jó helyen élő jó színvonalú szolgáltatást kapókra és rossz helyen élő rossz szolgáltatást kapókra. Valakiknek jobb esélyeik vannak a gyógyulásra, valakiknek meg rosszabb.

Miniatűr monopolpiacok tucatjai jöttek létre, minden kórháznak garantált szeletet adtak a piaci tortából, garantált ügyfélkörrel, amit akkor is megkapnak, ha a szolgáltatásuk kritikán aluli. Ha gyógyszert, tejet, kenyeret, vagy autót akar ma venni valaki, akkor szabadon választhat a szolgáltatók, üzletek, boltok tucatjai közül. Ha viszont az egészségemet akarom rendbe tenni, akkor röghöz vagyok kötve. Ma a beteg embereknek kevesebb szabadság adatik, mint a tanulni vágyó diákoknak. Ő ugyanis választhat az egyetemek és főiskolák közül, de ha beteg lesz, akkor a sarki kórházba kerül punktum. Még akkor is, ha életvitelszerűen az ország másik végében él, mert hiszen a bejelentett lakcím kötelez. Ha pedig nem lehet választani, akkor meg minek ismerni a minőségi mutatókat, nem igaz?

Hát nem. Az egyetemi sorrendek évről évre történő publikációja nagyon is sokat számít, hiszen így az intézmények egy nyílt és objektív versenyhelyzetbe kerülnek, ahol érdekükké válik a jó minőségű oktatási színvonal, sőt annak folyamatos emelése. Az előkelő helyezés a rangsorban vonzóvá teszi ugyanis őket a diákok számára, így a jobb intézmények válogathatnak a legtehetségesebb diákok között, akiknek a későbbi eredményei tovább emelik az intézmény reputációját.

A vevő, páciens, vagy vendég csak addig érték, ameddig el lehet veszíteni!

Nyilván a gyógyító intézmények esetében is akkor lenne igazán hasznos egy ilyen rangsor, ha ennek következtében a lakosságnak lehetősége lenne arra is, hogy megválassza, hogy melyik intézményben kezelteti magát. Így ugyanis a listás eredmény rögtön tétre menne. Az eredményesebb intézmények forgalma növekedne, míg a leszakadók a színvonal emelésére kényszerülnének. Azaz létrejönne a szolgáltatók közötti küzdelem a páciensekért, ami talán emelhetné a színvonalat. Mindez a jelenleg létező tisztán állami-önkormányzati tulajdonú intézmények között. (Az egyetemek közötti egészséges rivalizálás is azt mutatja, hogy lehetséges színvonal emelő küzdelem akár tisztán állami szereplők között is, csak legyen választási lehetőség.)

A mérésnek része lehetne a betegek visszajelzése is, hogy ők hogyan érezték magukat, foglalkoztak-e a kéréseikkel, kényelmükkel, kedvesek voltak-e velük a nővérek, orvosok? Így legalább egy kicsivel fontosabbá válna talán a beteg, mint ahogy ma, amikor ő csak egy megmunkálásra váró következő munkadarab a futószalagon.

A közvélemény ereje

A gyógyításban a nagyobb átláthatóság azonban még a szabad kórházválasztás nélkül is hasznos lenne. Hiszen egy rangsornak még akkor is van ereje és hatása a közvélemény formálásában, ha annak nem lehet olyan következménye, hogy elpártolnak a betegek. Ha ugyanis nyilvános lenne, hogy hol milyen eredményességgel gyógyítanak, akkor a legrosszabb eredményeket elérő kórházak valószínűleg akkor is törekednének a színvonal emelésére, ha ez nem menne tétre. A közvéleménynek joga van ismerni ezeket az adatokat! Még egy pszeudo-versenyhelyzet is jobb, mint a versenyhelyzet és az átláthatóság teljes hiánya.

Persze gondolhatjuk mi is azt, amit a szocialista kormányzat gondol, hogy az ország minden gyógyító intézményében azonos minőségű szolgáltatásban van részünk. Habár a listának akkor is lenne haszna, mert megerősítené ezt a vélekedést, hiszen mindenki holtversenyben állna az élen…

De gondolhatjuk azt is, hogy a kórházak mégis hasonlítanak az egyetemekre, ha másban nem, hát abban, hogy az egyetemek színvonala között is vannak eltérések. Ha pedig így van, akkor végképp hasznos lenne ismernünk, hogy hol mire számítsunk.

 Nem állami feladat az átláthatóság és fogyasztóvédelem biztosítása?

Az egyetemi sorrendet persze általában nem állami intézmények készítik, hanem a sajtó. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy nem éppen az államnak lenne-e a feladata, hogy átláthatóvá tegye a közintézmények működését és megismertesse azt az adózó állampolgárokkal? Nem az államnak kellene védenie az emberek érdekét például azzal, hogy egy amúgy nagyon nem átlátható rendszerbe legalább egy kis világosságot csempésszen? Ki védi a páciensek érdekeit az egészségügyben? Hová fordulhatnak segítségért? A kereskedelmi szférában már egészen jól kiépültek ezek a fogyasztóvédő állami szervezetek, mint a Fogyasztóvédelmi hivatal, a PSZÁF, a GVH. De kihez forduljak, ha az egészségügyben van problémám?

Az állam feladata, hogy kiegyenlítse a lehetőségekhez képest az erőviszonyokat egy információsan és „hatalmilag” is aszimmetrikus helyzetben az állampolgárok, mint vásárló és a szolgáltató intézmények között. Függetlenül attól, hogy az a szolgáltató állami-e vagy kereskedelmi, bank, biztosító, vasút, posta, kórház, vagy hipermarket.

Az egészségügyben ehhez az átláthatósághoz bizonyára jó szolgálatot tenne első lépésben egy rendszeresen publikált kórházi rangsor.

A bejegyzés trackback címe:

https://lehetmas.blog.hu/api/trackback/id/tr841446897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

beszóló 2009.10.26. 13:53:13

Az átláthatóság, az információ tényleg fontos, és persze ezek alapján a választási lehetőség is. A szolgáltatás minőségére azonban a ransor közzététele vajmi kevés hatással lesz. Az oktatás pont jó példa erre.

Bartoki 2009.10.26. 14:59:01

Lehet hogy nem lesz sok visszajelzés, mert ugye amivel a legtöbben egyetértenek (pl. én is), arra nem kommentelnek... :)

A röghöz kötési szándék mögött amúgy valószínűleg nem is a butaság, hanem inkább az állhatott, hogy a privatizáció iránt érdeklődők leginkább ilyen helyi kis monopóliumokat szerettek volna venni, aminek konkurenciája nincs, az ügyfelek még elmenekülni sem tudnak. :(

Bartoki 2009.10.26. 15:01:28

@beszóló: "A szolgáltatás minőségére azonban a ransor közzététele vajmi kevés hatással lesz. Az oktatás pont jó példa erre."

Elég nehez ezt így kijelenteni, mert nem tudjuk milyen lenne a helyzet ha nem lennének ezek a rangsorok.

Én úgy érzem hogy már a gimnáziumok rangsora (pl. egyetemre jelentkezett és felvettek %-a) is nagyon jó hatású, mert a versenyzők LEGALÁBB IGYEKEZNEK egyre jobb helyre kerülni. Ennyi igyekezetnek azért csak van már valami foganatja...

2009.10.27. 09:20:34

Amíg az egészségügyi szolgáltatásnál nincs korlát, addig nem lehet szabad kórházválasztás, addig nem lehet információt közölni a szolgáltatás jóságáról, mert nyilvánvaló, hogy mindenki a legjobb kórházba menne. Az oktatásnál mégiscsak van egy felvételi, ami eldönti, ki kerüljön be. Ilyen korlát a jelenlegi rendszerben nincs, még azt a nyomorult 300 Ft-ot is sikerült leszavaztatni.

Bartoki 2009.10.27. 10:55:41

@iii: "Amíg az egészségügyi szolgáltatásnál nincs korlát, addig nem lehet szabad kórházválasztás"

Mi? :)

Az egészségügyben az a korlát, hogy ha nincs semmi bajom, akkor hazaküldenek kezelés nélkül.

"nyilvánvaló, hogy mindenki a legjobb kórházba menne."

... és ha a finanszírozás jó szerkezetű lenne, akkor ez azzal járna hogy a legjobb kórháznak meg is lenne rá a lehetősége hogy kapacitást bővítsen.

Amúgy meg MINDENKI úgysem menne a legjobb kórházba, ugyanúgy ahogy most sem megy mindenki a legolcsóbb benzinkútra.

Bartoki 2009.10.27. 10:59:10

@iii: "nem lehet információt közölni a szolgáltatás jóságáról, mert nyilvánvaló, hogy mindenki a legjobb kórházba menne."

... és ha jó szerkezetű lenne a finanszírozás (szolidan nyereséges az ellátás), akkor ez azzal járna, hogy ez a legjobb kórház vastagon nyereséges lenne, és simán futná neki a kapacitásbővítésre.

Amúgy meg MINDENKI úgysem menne a legjobb kórházba, ugyanúgy mint ahogy nem megy mindenki a legolcsóbb benzinkútra (hanem a közeliek közül a legolcsóbbra).

Bartoki 2009.10.27. 10:59:52

Gücsög blogmotor! Nem mutatta a hozzászólást (pedig reloadoltam vagy 3x is :)

netopi 2009.10.27. 18:00:24

@iii: "még azt a nyomorult 300 Ft-ot is sikerült leszavaztatni."

Nem azt mondták Feri! Hanem azt, hogy MENJ A PICSÁBA!!!

hulyeinformatikus 2009.10.28. 11:10:39

"Persze az egész kérdés az alapoktól kezdve költői, hiszen a szocialista kormányzat megszüntette a szabad kórházválasztás jogát, amikor bevezette a területileg illetékes intézmény rendszerét."

Ez így nem fedi teljesen a valóságot. :-)
Választhat a beteg az ország másik végén levő kórházat is, azonban ebben az esetben a kórházon múlik, hogy fogadja-e őt (elég vastag-e a boríték?).
Amennyiben igen, az OEP finanszírozza(hatja) az ellátást.

Egyébként erősen javaslom mindenkinek, hogy valamilyen csatornán keresztül (mondjuk internet vagy ismerősök) tudakolja meg, hogy hol-milyen szintű ellátásra számíthat.

hulyeinformatikus 2009.10.28. 11:11:12

@netopi: Normális kórházi étkezés is oda ment. Köszönjük.

hulyeinformatikus 2009.10.28. 11:18:01

@Bartoki: Mondjuk nem volt szó privatizációról, de a több "izés" (mert biztosítókról sem) rendszerben adott lett volna a szabad intézményválasztás.

Kár volt társadalmi és szakmai vita nélkül lesöpörni az asztalról.
Nagyon erős az orvosi és gyógyszeres lobbi, ha emlékeztek a vénynékül kapható gyógyszerek szabad kereskedelme ellen utóbbiak mennyire nemzet haláloztak.

bm613 · http://izland2009.blog.hu 2009.10.28. 11:58:16

@hulyeinformatikus: Most meg lettek véve kilóra azzal, hogy annyiért adhatják a gyógyászati segédeszközöket, amennyiért nem szégyellik... a rendeletben szereplő ár csak egy finanszírozási alap...

bm613 · http://izland2009.blog.hu 2009.10.28. 14:56:38

@hulyeinformatikus: Meg az, hogy ne kelljen órákig várni az orvosnál. És legfőképpen az, hogy a jó képességű és rendesen tanuló egyetemistáknak kicsivel több pénz jusson azok kárára, akik csak a diákigazolványért iratkoznak be, és a normális idő dupláján keresztül lébecolnak az egyetemen, fölvéve minden juttatást közpénzből, ami jár egy diáknak.

netopi 2009.10.28. 15:31:07

ennyi jólfejlett gyurcsányistát is ritkán látni manapság egy rakáson ...

mégis mi ez, a Kapitalisták Magyarországi Pártja?

hulyeinformatikus 2009.10.28. 15:54:53

@netopi: Te ezek szerint kommunista vagy?

hulyeinformatikus 2009.10.28. 15:56:20

@bm613: Erről nem hallottam.
Viszont az Algopyrin nyilvánvalóan ezért lett vényköteles, tehát csak gyógyszertárban kapható.

bm613 · http://izland2009.blog.hu 2009.10.28. 22:46:53

@hulyeinformatikus: Én is megdöbbentem rajta... de ez van. Igaz, hogy ahol a "normális" áron adták azt, amire szükségem volt, ott nem is értették, hogy máshol hogy lehet drágább, ahol meg drágább volt, ott útszéli hangon oktattak ki, de felhívtam az OEP-et, és egy illetékes elvtársnő megerősítette, hogy bizony az arrogáns, bunkó, lehúzós gyógyszertárnak van igaza, jogukban áll drágábban adni a rendeletben szereplőnél.

Leguanember 2009.10.29. 12:39:28

Üdv!
Az ellátás minőségének visszajelzése mindenképp elindítaná a jobbításról szóló gondolatokat. És első körben elég azt tudatosítani, hogy a betegek jólléte, közérzete nemcsak kellemes hangulatot, hanem jobb gyógyulási mutatókat is eredményez.
A kulcskérdés az, hogy egy kórház eredményességét hogyan lehet mérni. A progresszív ellátás miatt a csúcsintézményeket csak előző évekbeli önmagukkal lehet összehasonlítani, hiszen hozzájuk eleve a súlyosabb, vagy ritka betegséggel küzdők kerülnek. Az azonos szinteken lévő, azonos profilt kínáló kórházakat érdemes összevetni, de a legjobb talán osztályonként, vagy ellátott betegségenként lehetne. Pl. konkrét kérdés: Magyarország melyik kórházában kezelik a legjobb gyógyulási mutatókkal az epekövességet? Ha nekem epekövem van, és nem akutan rohasztja szét a hasamat, akkor eldönthetném, hogy hol műttetem meg. Viszont ha olyan megyében élek, ahol az emberek kevésbé egészségtudatosak, kevésbé mennek el az orvoshoz, elviselik tovább a tüneteiket, akkor többen kerülnek rosszabb állapotban műtőasztalra, és máris rosszabbak a gyógyulási mutatók is - pedig a szakmai ellátás színvonala egyforma. Fontos dolog ez nagyon, és ezzel egyedülálló szolgáltatás az egészségügy, hogy kölcsönösen függ a kimenetel, az elégedettség, aktív részvételt igényel az igénybevevőtől is.

Azt ne felejtsük el azonban, hogy az egészségügyi ellátás igénybevételének jelentős része nem tervezett, illetve nem az igénybevevő elhatározásán múlik. Ezért a magyar rendszer működését nem hasonlítanám össze a bank, hipermarket, vasút stb-vel, a listából ugye leginkább a biztosítóval lehetne, hiszen TB-alapú az itthoni rendszer.

A szabad kórházválasztás bizonyos mértékben most is működik, ahogy írták itt korábban, a törvény biztosítja a lehetőséget, viszont ugyanúgy kapcsolatokra, utazásra, időre, pénzre van szüksége annak, aki lakhelyétől távolabb szeretné kezeltetni magát. Pl. a sürgősségi ellátásnál nyilván fel sem merül az ilyen, ott a megfelelő szintű és területileg illetékes kórháznak kell ellátnia a beteget, szakmai szabályként. A tervezhető beavatkozások, illetve többalkalmas terápiák helyszínét pedig többnyire megszabja az, hogy hol van az eszköz, a szakértelem, a specializálódás, illetve az, hogy a beteg kit ismer, hova megy, milyen messzire hajlandó utazni.
Általában azért az állami eü.-nek tervezhetőség, működtethetőség szempontjából a területi ellátás a legjobb. Arra lehet törekedni állami szinten, hogy az ellátás szakmailag azonos legyen, de itthon nálunk ez több mint bonyolult, mivel jelenleg a kórházak nagyobb része önkormányzati-megyei tulajdonban van, más része az Oktatási Minisztérium fennhatósága alatt (!!az orvosegyetemek klinikái mind), és az Egészségügyi M. kb. csak az OEP-en és döntésein keresztül tudja befolyásolni a kórházak működését.

A betegként tapasztalt problémákkal lehet fordulni a rendeletileg kötelezően, minden kórházban foglalkoztatott betegjogi képviselőhöz, az osztályvezető főorvoshoz, kórházigazgatóhoz, ezek a rendszerek megvannak, az meg helyi feladat, hogy jól is működjenek.

Összességében nem gondolom jónak eredményesség-alapú kórházi rangsorok publikációját, ellenben nagyon támogatnám a betegek személyes visszajelzéseinek a kórháztól független gyűjtését, és ez a konstrukció nekem egy alulról szerveződő, netes rendszert jelez ismét csak, ami egységes szempontrendszerrel bír, és államilag hitelesítve van. Szép feladat ezt megszervezni.

Bartoki 2009.10.29. 13:11:16

@hulyeinformatikus:

"Választhat a beteg az ország másik végén levő kórházat is, azonban ebben az esetben a kórházon múlik, hogy fogadja-e őt (elég vastag-e a boríték?)."

Azért ez szerintem marhára nincs rendben így...

"Amennyiben igen, az OEP finanszírozza(hatja) az ellátást."

Nem úgy van, hogy alap a 30% önrész ilyen esetben, és attól nem is lehet eltérni? Meg aztán, nem szeretek én az OEP hivatalnokok jóindulatáért esedezni - ennek alapból járnia kellene.

"Mondjuk nem volt szó privatizációról, de a több "izés" (mert biztosítókról sem) rendszerben adott lett volna a szabad intézményválasztás."

... ha az adott biztosító megengedi (USA-ban legalábbis így megy).

Amúgy a szabad intézményválasztást attól még most is (újra)bevezethetnénk, nem kell ehhez több biztosító.

darkgreen 2009.11.06. 16:52:09

Sajnos én ezt a kérdést nagyon máshogy látom. Az egészségügyi ellátás összesen tizen-valahány-ezer beavatkozásból, illetve vizsgálatból áll. Ezek zöme nem túl drága, és mindenki számára azonos minőségben elérhetővé lehetne tenni. Nem egy nagy durranás. Ami drága, az pontosan azoknak a betegségeknek a kezelése, melyek a beteget teljesen ellehetetlenítik. Például a rák. Anélkül, hogy végre valahára megszülessen egy ellátási kódex, mozdulni sem lehet. Ilyen a világ civilizált felén van. Pontosan leírja, hogy kinek, mi jár. Ez az, amit a politika nem mert felvállalni. Például nem jár mindenkinek szívátültetés, de ha vakbélgyulladása van, azt bizony bárhol az országban azonos (szakmailag kifogástalan) színvonalon el fogják látni.

De nézzük a választás oldaláról. Itt van egy tulajdon képen nagyon egyszerű kérdés. Be adassuk-e az H1N1 elleni oltást vagy sem? Ebben tényleg dönthetünk. Szerintem ember nincs a világon, aki ezt nyugodt szívvel el tudná dönteni. Mondhatjuk, hogy adassuk be, abból baj nem lehet. Igen ám, de a legveszélyeztetettebb korosztály a 20 év alatti (állítólag), és csak teljesen egészséges gyereknek adható be. Hát én eddig teljesen egészséges óvodást csak nyáron láttam. Ennél csak nehezebb kérdésekben kell döntéseket hozni. Persze tudom, hogy három dolog van, amihez minden jó magyar ember ért: a foci, az autók és az orvoslás.

Igen. Én is szeretném, ha tudnék választani. De rájöttem, hogy nem tudok. És ennek oka nem az intézményi korlátokban, és nem az információhiányból származik. A tudásom nincs meg hozzá.
süti beállítások módosítása