Nemrég izzót kellett cserélnem, így gondoltam, itt az ideje egy korszerű, energiatakarékos cuccra való beruházásnak. Mivel voltak már rossz tapasztalataim az ilyen izzókkal, de hallottam, hogy él még magyar cég a piacon, kicsit utána néztem a témának, és már a számkódot fejtő papírommal felvértezve próbáltam eligazodni egy áruház két gondolányi lámpatöltelékében. Egyórányi fárasztó böngészés után azzal a feltétellel vettem meg a Tungsram egy itthon gyártott (de a kínai termékkel ellentétben számkóddal nem rendelkező) modelljét, hogy 8 napon belül visszahozhatom, ha nem megfelelő a fénye. Pár nappal később vettem egy semmitmondó című, első látásra a világvége 126 kategóriájú könyvet, de hamar kiderült, hogy gondviselés adta a kezembe a zöld fordulat kulcsát.

A könyv szerzője (Daniel Goleman) szerint a vásárlói tudatosságban rejlik a környezetről felelősen gondolkozó piac megteremtésének a kulcsa. A mai tudatos vásárlók azonban tízszer annyi időt is eltölthetnek vásárlással, mint felelőtlen társaik; és (rendszerint az információhiány miatt) nem tudnak igazán jó döntést hozni. A harcban új fegyverként jelenik meg az internet, illetve a közösségi portálok, melyek segítségével valamennyi információtöredék napok alatt eljuthat a fogyasztók egyre nagyobb köréhez. A kellően rugalmas cégek felismerik ebben a versenyelőny lehetőségét és önként adnak ki egyre több információt a termékeikről, dolgozóik munkakörülményeiről stb. Sok multi van azonban, amely csak azt hiszi, hogy felelősen és a helyi lakosság megelégedésére működnek a gyárai, s a valóság egészen más. A mű példaként említi a Coca-Cola egyik indiai gyárát, ami egy vízhiányos terület közepén naponta hektoliterszám ontotta magából a verhetetlen érzést. De a Nike fejeseinek a szemét is egy eltökéltebb auditor nyitotta fel kínai gyáraik emberségességét illetően, miután a tapasztalatait megosztotta a világsajtóval. A szerző szerint ezek az apró sikerek (a Coca-Cola azóta élen jár a víztakarékosságban) kövezik ki az utat a radikális transzparenciához, amikor a cégek egymással versengve igyekeznek pontos és részletes tájékoztatást adni a fogyasztóknak termékeik összetételére vagy akár életciklusára vonatkozóan, hiszen ezek az adatok is részei egy termék "jóságának".

A fogyasztók közötti információáramlás mint feltétel tehát maximálisan adott, s láthatóan egyre sikeresebbek a spontán közösségi vagy bojkottra szólító kezdeményezések is. A könyvben, e jó hírek mellett, temérdek hasznos információ van elszórva: Számomra (Bőst támogató zöldként) az egyik legérdekesebb, hogy a hajón való szállítás környezetkárosítása nagyjából ötöde a kamionos fuvarnak, és tizenhatoda a légi szállításnak. De, hogy konkrétabbat mondjunk a repülésről: egy Franfurt-New York repülőút utasonként több mint 700 kg CO2-kibocsátást jelent! (Még az is kiderülhet, hogy Izland szert tett egy csomó klímakvótára, mert a vulkánkitörés CO2 egyenlege nyereséges volt! :))

Látszólag kevésbé érintett olvasóként, nekem a legijesztőbb tény Michael Lerner és felesége kutatása volt. Ők 214 vegyi anyag (vagy inkább általánosan elterjedt méreg: rovarirtószerek, olajok, dioxinok, ftalátok) jelenlétét vizsgálták az emberi szervezetben; s ezekből 102-t sikerrel kimutattak a saját szervezetükben! A könyv még temérdek eddig elhallgatott vagy kevés nyilvánosságot kapott tényre világít rá, melyek nagyban újraírhatják a vásárlási szempontrendszerünket. Valahogy így:

• Milyen környezetkárosítás árán (pl.: mennyi szén-dioxid kibocsátásával, ivóvíz és energia felhasználásával, hulladék keletkezésével) került ez a termék a bolt polcára, illetve mi lesz a sorsa, ha elhasználódik? (termékéletciklus)
• Vannak-e (eddig be nem vallott, vagy fel nem ismert) az egészségre ártalmas összetevői a terméknek? Esetleg olyanok, melyek más szervezetidegen vegyületekkel reagálva együttesen okoznak egészségkárosító hatást? (átláthatóság)
• Milyen körülmények között dolgoznak a terméket előállító munkások? Betartják e a munkavédelmi jogszabályokat, és mennyire vannak kitéve a dolgozók egészségkárosító hatásoknak? (ökoszociális kérdések)

A könyv legnagyobb előnye - a kérdésfeltevés és az ahhoz kapcsolódó kiútkeresés mellett -, hogy számos kezdeményezést mutat be, melyek mankóként szolgálhatnak nekünk tudatos vásárlóként, építkezőként vagy éppen üzleti beszerzőként. Az ötlet a fénycsöves kalandom után bennem is megfogalmazódott, mások viszont vélhetőleg hamarabb szembesültek a problémámmal és létrehoztak olyan adatgyűjtő és feldolgozó információs honlapokat, melynek segítségével akár a boltban bogarászva egy telefon segítségével is azonnali információt tudunk kapni egy adott termék környezeti mutatóiról. Az ilyen honlapok piros-sárga-zöld színkóddal egyszerűsítik a vásárlást, de az "ökomamákra" (a gyermekük egészésége érdekében tudatos anyukákra) és a szakértőkre (illetve a nyilvánosság igényére) gondolva a részletes elemzéseiket is hozzáférhetővé teszik az üzemeltetők.

A tudatos vásárlói döntések segítése érdekében többezer terméket a fenti három kérdéskör alapján eltérően súlyozni képes eszköz a GoodGide. A kozmetikai termékek egészségre ártalmas (de sokszor be nem vallott) összetevőit, illetve a valóban egészségesnek tekinthető kozmetikumokat kutatja a Skin Deep. Európa legnagyobb biotermékforgalmazója az EOSTA. Az élelmiszerekre ragasztott számkód alapján itt azt is ki tudjuk deríteni, hogy melyik gazdaságban, kik és milyen technológiával termelték mondjuk a biogyömbérünket.

A SoL egy olyan világméretű egyesület, amely a társaságok ökológiai szükségletekhez való alkalmazkodását támogatja, tehát a fenntarthatóság irányába tett lépések gyakorlati megvalósíthatóságában és hasznában nyújt óriási segítséget a cégvezetőknek, szakértőknek. Az épületek energiahatékonyságát (tehát ökológiai károkozásának mértékét) vizsgálja a gyorsan népszerűsödő LEED szabványcsoport, melynek a 2000-ben történt bevezetéskor mindössze 635 épület felelt meg, de nagyságrendekkel többen használják napjainkban már a tervezéskor. (2008-ban a LEED szerint tervezett beruházások összértéke 12 milliárd dollár volt.)

Összefoglalva a könyv, illetve - a hazánkban is képviselettel rendelkező - tudatos fogyasztói magatartás rendkívül inspiráló, mert végre az LMP-re leadott szavazaton túl is eszközt ad azok kezébe, akik szívesen tennének a bringázáson kívül még valamit, de a politikától (még) fáznak. Végezetül még egy jó hír az üzleti szférára gyakorolt zöld nyomás tekintetében: már Magyarországon is lehet környezettudatos bankszámlát nyitni.