Maguk alatt a fát
Mostanában, mikor a nemzeti együttműködés kormánya minden héten nekiesik a demokratikus jogállam egy-egy intézményének, mindezt az ország közvéleményének (pár mitugrász értelmiségit kivéve) teljes közönye mellett, talán nem ártana egy pillanatra visszatérni az alapokhoz és felidézni, hogy miért is jó nekünk a demokrácia. Nos, eltekintek a hosszú elméleti levezetéstől és a közepébe vágva azzal kezdeném, hogy a (valós) demokrácia elsősorban a visszacsatolások, az önkorrekcióra való képesség miatt jobb minden más rendszernél.
Egy jól megvalósított demokráciában a hégeli dialektika munkálkodik: A kormány feldob egy tézist, az arra szakosodott ellenzék, civil szervezetek, érdekképviseletek és szakmai intézmények szembehelyezik vele az antitézisüket és a demokratikus egyeztetési folyamat végén ott áll a közjó szempontjából az adott szituációban optimális szintézis. Ahol ez a folyamat egészségesen működik, ott nem csak négyévente van esélye az állampolgároknak lecserélni a kormányost, de közben is besegíthetnek a kormánykeret félrerántani, ha teszem azt a kapitány épp nem látja az aktuálisan közelgő jéghegyet. Egyszóval a rendszer képessége az önkorrekcióra komoly evolúciós előny – ez ráadásul nem csak államok esetében érvényes.
Na most, amit a kormány csinál, az pontosan ezeknek az önkorrekciós mechanizmusoknak a gyengítése, ellehetetlenítése, kiiktatása a rendszerből – a teljesség igénye nélkül meglemlítenénk az Állami Számvevőszéket, a Magyar Nemzeti Bankot, a Költségevetési Tanácsot, a médiakuratóriumokat, a szólásszabadságot, a jogalkotási törvényt, a civil szervezeteket, a szociális partnereket, a népszavazás intézményét, az Alkotmánybíróságot avagy magát az Alkotmányt… Papíron persze fel vannak rá hatalmazva, hogy megtehetik (ezen a ponton baj van az állam immunrendszerével, de ez egy másik téma). Viszont a legnagyobb gond az, hogy hatalmi mámorukban nem látják, hogy ezzel saját maguknak (is) okozzák a kárt, gyakorlatilag a sikeres kormányzás letéteményét kótyavetyélik el kvázi egy tál lencséért.
Nagy baj, hogy Orbán Viktor a 2002-es kudarcából azt a következtetést vonta le, hogy Magyarországon választásokat nem sikeres kormányzással, hanem pozíciók elfoglalásával, a hatalom bebetonozásával, illetve nyers erővel lehet csak nyerni. Ha nem az ország micsodájával verné a csalánt, akár még azt is mondhatnánk, hogy érdekes lesz megfigyelni, hogy a 2014-es kudarcból mit fog tanulni… Így viszont inkább az tűnik valószínűnek, hogy keserves lesz, nem csak a Fidesznek.