A hübrisz Rubiconja: a bukáshoz vezető út. Szakirodalmi kitekintő és tüntetési felhívás.
(írás egy tagunktól)
"Eddig jöjj és ne tovább, ez itt ellene áll kevély habjaidnak."
"Hitherto shall you come, but no further: and here shall thy proud waves be stayed."
Jób könyve
Talán többen láttuk a Da Vinci kód című filmet. Félig bulvár, vagy tán egészen az; mégis van pár jelenete, ami minden hatásvadászata ellenére (vagy pont amiatt) megfogott. Az egyik ilyen, amikor az öreg apácanéni a nála kétszer nagyobb pszichopata óriás szemébe néz és azt mondja neki: Hitherto shall you come, but no further; eddig, és ne tovább. Mire az megsuhintja a kezében tartott követ, és egy mozdulattal leteríti az előtte álló kis öregasszonyt.
Ezt a fojtogató kiszolgáltatottságot érzem hónapok óta a k. intézkedése láttán. Nem akarom kormánynak nevezni, mert a magánszemélyek e csoportja most végképp méltatlanná vált arra a névre, amelyet elsőként Batthyány Lajos felelős magyar kormánya viselt. Bár hinni tudnék összeesküvés-elméletekben, hogy idegen érdekeket szolgálnak, hogy nem magyarok. De sajnos azt tapasztaltam, hogy az összeesküvés-elméletek feleslegesek. Feleslegesen túlbonyolítják a dolgokat, mert a spontán emberi hülyeségben feltétel nélkül bízni lehet, a hülyeség és a kapzsiság csodákra képes.
Meg a hübrisz, egészíteném ki most a listát és tenném listavezetővé ezen új elemet.
Egy filozófiaelőadáson hallottam, hogy a görög drámák szerkezete mindig a hübrisz-até-diké vonalat követi. Minden drámai esemény forrása a hübrisz, a gőg, az "arrogance against gods", amikor valaki nem fogadja el vagy nem akarja látni a korlátait, amikor a véges emberi lény elkezd többet hinni magáról, mint ami valójában és túllép egy határon, amin nem kéne. Ennek a következménye az até: egyfajta vakság, ami rászáll, elhomályosítja a józan ítélőképességét, elveszti realitásérzékét és valóságkontrollját. Innentől egyenes úton halad a végzete felé. Ezt mindenki látja rajta kívül, csak ő nem, pont a vaksága miatt. A végzet, a diké, elkerülhetetlen: egyfajta karmikus büntetés, a maga által előidézett rossz hull vissza rá.
A drámának vége, mi megrendülünk, mert saját sebezhetőségünkre ismerünk benne, mert látjuk a sok rosszat és szenvedést, amit előidéz, a jót, ami emiatt nem valósul meg. És látjuk, hogy mindez elkerülhető lenne, az pedig mindig emberi döntés és felelősségvállalás eredménye.
Megnyugtató, hogy az emberi élettel és a világ sorsával foglalkozó említett két szakirodalom egységes abban, hogy a hübrisz végén mindig a diké áll.
Csak ki kell várni.
És nemcsak várni, hanem cselekedni, ahol lehet. Hogy legyen cselekménye a drámának. És hogy adjunk egy esélyt, hogy forduljon a cselekmény.
Úgyhogy menjünk el jövő szerdán, november 3-án délután fél 5-re az Alkotmánybíróság elé.