Elvertek egy főiskolást nemrég. Ez egészen mindennapos eset lenne egyébként, ha nem lett volna kissé speciális oka a verésnek. Az esetnek, és az ezt követő eseményeknek, illetve bizonyos események hiányának mindenesetre van néhány elég fontos tanulsága.

Hol vannak a békés együttélésért valóban aggódó cigány vezetők?

Problémának érzem, hogy ilyenkor, amikor "sajátjaik" követnek el valamit, ami jelentős médiafigyelmet kap, nem szólalnak meg a cigányság hivatalos(nak látszó) vezetői, holott ellenkező esetben ezt azonnal megteszik, és elvárják az ország élén állóktól is. Persze ahol épp több büntetőeljárás is zajlik a cigány érdekképviseleti csúcsszerv, az OCÖ vezetése ellen, ott nem lehet csodálkozni, hogy nincs idejük követni a napi híreket.

De az, hogy itt nem (sem) álltak ki az erőszakos, cigány bűnözőkkel szemben, hogy nem mondták el: "az ilyen tettek száz és száz normálisan élni akaró cigány társunk napi harcát teszi semmissé", az mindent elmond arról, kik vezetik ma (névlegesen) a cigányságot. Mert legyenek akár korrupt disznók, ezzel sajnos ma nem lehet kitűnni a politikai elitből. De azzal, hogy nem érdekli őket, ha valaki durván megsérti az együttélés normáit, ezzel tápot adva az előítéleteknek, a cigányok nagy többségét hozva még rosszabb helyzetbe, azzal egyszerűen nem lehet kibékülni. Kevesen ártanak ma annyit a cigányságnak, mint az állítólagos vezetőik. Talán nem véletlen, hogy végre kritikus hangokat is hallani a cigányság soraiból: lassan tudatára ébrednek, hogy eddig lényegében nem volt képviseletük.

Mi (majdnem) mind rasszisták vagyunk! Ez lenne a fő gond?

A másik tanulság, hogy nem csupán agresszív állatok és hülyék, de rasszisták is vannak mindkét "oldalon". Nem a széljobb privilégiuma a rasszizmus, jelen van a szoci táborban majdnem pont olyan erősen, mint a mérsékelt jobboldalon, sőt, jelen van a cigányokban is. Ezt persze többen eddig is sejtették, de itt most egy jól dokumentált eset van, ami alkalmas ennek szemléltetésére. Bár a megvert srác nyilván szívesen lemondott volna a szemléltetőeszköz státuszról.

A mostani helyzet emiatt az érdekes indíték miatt kapott nagy figyelmet, holott az alapvető probléma szerintem az erőszak. Mert gondolatban gyűlölni - bár sajnálatos, hogy van ilyen - szabad valakit, de összeverni nem. Kell, hogy legyen egy világos határ. Ha ilyen nincs, akkor az előítéletek állandóan újra és újra megerősítést nyernek az ehhez hasonló erőszakos cselekmények által, és a rasszizmus mindkét oldalon kiírthatatlanná válik. Sólyom László fogalmazott úgy nemrég, hogy "a kisebbségnek viszont követnie kell az ország jogi és erkölcsi normáit". Ezt kiegészíteném azzal, hogy természetesen nem csak a kisebbségnek.

A következő pár évben az egyik legnagyobb kihívás az lesz, hogy egy erőszakmentes társadalom irányába mozdítsuk el Magyarországot. Jelenleg még sokszor nyerő erőszakosnak lenni az élet számos területén, ezt meg kell változtatni. Ahol lehet, szép szóval és pozitív motivációval, ahol nem, ott - az állam számára egyedül fenntartott - erőszakkal. Enélkül sok minden hiányozni fog a normális élethez, péládul a felhőtlen cigány - nem cigány együttélés is. Aminek persze számos más feltétele is van, de az erőszak megszüntetése is egy ezen feltételek közül.

Térfigyelő kamerák, közbiztonság

És akkor jöjjön a legkevésbé elvont tanulság így a végén. Sokan sokfélét mondanak a térfigyelő, ill. egyéb kamerákról, legutóbb például a BKV-t szidta össze az adatvédelmi ombudsman, hogy mégis hogy jönnek ők ahhoz, hogy a járművekbe kamerát szereljenek (ez egyébként bevett gyakorlat EU szerte). De ebben a konkrét esetben a bűnözők elfogásában a kamerarendszernek kulcsszerepe volt.

A közösségi tereken - ide most utcától, hivatalon át a BKV-ig kb. mindent bele lehet érteni - elkövetett bűncselekmények számának csökkentésére sok más eszköz mellett szerintem alkalmas a kamerázás is, mégpedig a lebukási valószínűség növelésén keresztül. Maga a kamera persze nem csodaszer, bizonyos (pl. előre eltervezett) bűncselekmények ellen nagyjából hatástalan, és ahol rögzít valamit, ott sem védi meg az aktuális áldozatot. De ha a támadók közül elég sokan a sitten végzik, akkor ez eleve csökkenti az épp szabadon lévő erőszakos állatok számát. Ha pedig elterjed a hír, hogy már nem lehet csak úgy szabadon bárkit összeverni a buszon, vagy az utcán, akkor az épp kint, szabadon mászkáló állatok is el fognak talán gondolkozni azon, hogy másképp is le lehet vezetni az agressziót. Le lehet menni például bokszolni, karatézni. Bár a helyzet nem egyszerű, hiszen ahhoz bátorság kell: ott nem lehet öten egy ellen menni, vagy a pici és/vagy sovány srácokat, netán lányokat elkapdosni.