Valamikor régen, még kétezerhétben, egy ma már nagyon távolinak tűnő galaxisban, Németország EU és G8-as elnöksége idején Merkel kancellár asszony nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a klímakatasztrófa elleni küzdelem hős harcosaként vonuljon be a köztudatba. Brüsszelben, Heiligendammban, Mesebergben, New Yorkban, Japánban, Balin, de még Grönlandon is hirdette az igét a klímaigazságosságról, sőt egyszer még azt is ki találta jelenteni, hogy a klímavédelem állampolgári kötelesség. Igaz, ekkor még ott voltak koalíciójában a szociáldemokraták, akik nem csak hogy az akkori környezetvédelmi bársonyszéket birtokolták, de elég büszkék voltak a klímabarát politikai fordulatra, amit 1998 és 2005 között a zöldekkel közösen Németországban elindítottak. 

Angie Icewalker látszólag feltartózhatatlan metamorfózisa a sötét oldal felé természetesen csak annak meglepetés aki képes volt bedőlni nagypolitikai happeningek píárjának és dallamos, ám következménymentes zárónyilatkozatainak, illetve nem figyelt oda, hogy a német kormány emmisszárjai valóban milyen érdekek mellett törnek lándzsát a brüsszeli bazáron. Merthogy valószínűleg nem véletlen kapta a kancellár asszonyt a "Mercedes főlobbistája" elnevezést, hogy a többi nagyerejű német iparlobbit (élükön a fosszilis és atomenergia monopolistáival) és más legkevésbé a klímagázok megfékezésének lovagjaiként jellemezhető érdekcsoportokat ne is említsünk.

A folyamat legfrissebb epizódusa a COP15 fedőnevű koppenhágai klímaösszecsapás egyik legfontosabb előkészítő küzdelmének tekinthető: A napokban Brüsszelben dől el, hogy az Európai Unió milyen alkupozícióból vág neki a decemberi csetepaténak. Ismerve a többi fajsúlyos résztvevő ill. a fejlődő országok álláspontjait, egyáltalán nem mindegy az eredmény szempontjából, hogy az eddig a klímavédelem protagonistái között számontartott EU milyen munícióval felvértezve indul a csatába. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy a korán iparosított országok, akik jelenlegi jólétüket annak is köszönhetik, hogy az elmúlt 150 évben a bolygó klímája ellen elkövetett gaztettek túlnyomó része az ő számlájukra írható, mit tud felajánlani a többieknek annak érdekében, hogy azoknak a hasonló jóléti szint elérése érdekében ne kelljen ugyanazokatt a környezetromboló balfaszságokat elkövetniük illetve lélekszámarányban hasonló mennyiségű klímagázt a légkörbe kilőniük. Merthogy azt ugyebár a bolygó kicsit nehezen viselné.

Szóval, Merkel kancellár asszony, aki pár éve még india útján olyan kijelentésekett tett, miszerint elvben minden egyes földlakót ugyanannyi szennyezési jog illet meg (ami történelmi távlatra kiszámolva igen érdekes képleteket és anyagi transzfereket eredményezne), nos, ugyanez a Merkel asszony a mostani brüsszeli csúcson jólértesült források szerint mindent megtesz, hogy megakadályozza, hogy az EU konkrét finanszírozási kötelezettségeket vállalva tegyen ajánlatot a koppenhágai tárgyalófeleknek. Mindezt miért? Nos az indíték érthető, de ettől még nem kevésbé felháborító. Németország kasszáját nem csak a válság elleni küzdelem folyamán a bankok feneketlen torkán lenyomott eszméletlen mennyiségű euromilliárdok terhelik, de ráadásul a napokban írt alá egy nagyszabású adócsökkentést beharangozó koalíciós szerződést a liberálisokkal, akiknek jól kereső klientúrájuk rövidtávú érdekei láthatóan fontosabbak a bolygó jövőjénél.

Darth Merkel igazán büszke lehet az üzenetre, amit ezzel a stratégiával a jövő generációi és fejlődő országok népeinek küldd a brüsszeli halálcsillagból. Bocs gyerekek, de elkártyáztuk a jövőtöket a pénzpiacokon és a hatalmas adóterhek alatt nyögő német fogorvosok nyomora is jobban nyomja a cipőmet mint a klímakatasztrófa, melynek bekövetkeztekor én már remélhetőleg rég nem leszek hatalmon.

A föld megmentésén fáradozó felkelőknek van mit tanulniuk a hatalom arroganciájából. És már most el kellene gondolkozni azon, hogy mi lesz a bolygó jövőjével, ha a COP15 csatájában a sötét erők maradnak felül.