„Az LMP-t ellen SZDSZ-nek hozták létre, azok állnak mögötte, akiknek érdekük az SZDSZ gyengítése.”

„Félek, nem jelent meg új erő, csak a Fidesz pénzel egy új társaságot, mert nagyon-nagyon szeretnének már hatalomra jutni."

(A fentiek idézetek az elmúlt napok-hetek neten megjelent LMP-értékeléseiből. A helyesírási hibákat szándékosan hagytam benne.)

Ezt a posztot akár itt be is fejezhetném és hátradőlhetnék mosolyogva. Amíg az összes oldal meg van győződve róla, hogy a másik oldal hozta létre/pénzeli az LMP-t, és közben a kampányunkban 2000 fölött van a kisadományozók száma, a pénzügyi jelentésünk pedig fillérre követhető a honlapon, addig tudom, hogy helyesen cselekszünk.

Igen, tudtuk, hogy felkavarjuk a jól berendezett kis állóvizet, hiszen politikusainknak nem érdeke, hogy 20 év után új párt jelenjen meg a politikai színen, amely megbontja az eddigi kis játszmákat.

Nem is érdemes szót se vesztegetni arra, hogy mennyire nem érdeke. A kopogtatócédulák rendszerétől kezdve az ötszázalékos küszöbig számos eszköz védi a politikai arénát, a médiát és az értelmiségi réteget attól, hogy új gondolat, új erő jelenjen meg, amely hiteles, és nem hűbérese se a jobb-, se a baloldalnak. Nálam sokkal okosabban elemzi ezt a védharcot Schiffer András az ÉS-ben.

Semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy ijesztő a bebetonozott polelitnek egyszercsak azt látni, hogy összegyűlik egy csomó hiteles, okos, friss szemléletű és tettrekész ember, akik képesek egy csoportban jól meglenni, annak ellenére, hogy van köztük a konzervatív középosztályba tartozó tanárember, a liberális közgazdász, antiglobalista bicajos és nemzetközi tekintélyű környezeti szaki. És persze belgák, jelentős mennyiségben.

Kedvenc belga játékom amúgy, hogy amikor már épp elkönyvelnének az egyik oldalra valamely véleményem miatt, mondok valamit és élvezettel figyelem, ahogy megzavarodnak. Az emberek egy része utálja, ha nem tud berakni valamelyik dobozba.

Én jól elvagyok belgaként: balos médiamunkás barátom azzal húz, hogy ideje lenne néha elkapcsolnom a Lánchíd rádióról, a családom meg morog, hogy a kedvenc jobbos pártjától veszünk el szavazatot ezekkel a ballib barátaimmal.

Én meg hátradőlök és elnézően mosolygok. Valamit jól csinálunk, ha mindkét oldal támad.