Kampány idején az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy tulajdonképpen mit is csinál. A cselekvés folyamatában magára a tevékenységre koncentrál, s ezért egyéb dolgok irányába lankad a figyelme. Így olykor áramütésként éri a felismerés, hogy valójában nem akármit, hanem politikai tevékenységet folytat. S mint ilyen, zavarja mások érdekeit, köreit, céljait. Azok a mások pedig nem hagyják, hogy nyugodtan kampányoljon. Ott lihegnek a nyakába, és minden lehetőséget kihasználnak arra, hogy onnan indítsanak támadást, ahonnan a kedves sajtótájékoztató, matricázó, szobormászó ember nem is számít rá. (Önmagában ebben semmi meglepő nincs. A politika ilyen. De mint tudjuk: lehetne más.)

Így semmi különös, vagy újszerű nincs abban, hogy az elmúlt másfél hétben a hazai politikai élet új reménységét, az LMP-t is érték különféle – politikai indíttatású – támadások.

Kezdődött azzal, hogy a rendőrség aránytalanul nagy erőkkel vonult ki egy egyszerű sajtótájékoztatóra a Kossuth térre. Az említett esemény alatt az LMP aktivistái néhány zöld gallért aggattak a Kossuth szoborcsoportra, miközben állagfelmérést végeztek annak elemin. Ennek során sikerült megállapítani, hogy a gyermekét karjában tartó anya szobra inog. Ám ez a rendőrség képviselőit nem érdekelte. Őket csak az izgatta, hogy az LMP-sek miért nem jelentették be a tevékenységüket.

Talán mert kampányidőszakban nem kell?
S talán azért sem, mert akkor a helyszínen tartózkodó kollegáik megakadályozták volna a műemlékvédelmi állagfelmérést?

A jó kedélyű és még így is mosolygós LMP-seket végül nem vitték be az őrsre, csupán felszólították őket az „illegális gyülekezés” felszámolására, a terület elhagyására. A felszólításnak persze a törvénytisztelő aktivisták eleget tettek.
A szobrokról levették a gallérokat is, de azóta sem tudnak nyugton aludni az egyik instabil állapota miatt. Aggódnak, hogy a szobor tövébe vizelni járó, „hát, milyen magyarok vagytok ti?!” szólamot kedvelő fehér bakancsfűzős úriemberre egyszer rászédül a sok mázsás fémdarab.

Tisztelt városvezetés! Kérem Önöket, hogy előbb ezzel az életveszélyes állapottal kezdjenek valamit, s aztán kezdjenek csak amiatt aggódni, hogy hova ragaszt a túlfűtött – és valóban nem elég jól informált – aktivista néhány matricát. Mely ragacsok esztétikai rombolása fényévekre áll a várost beborító óriásplakátok, és egyéb reklámalkalmatosságok vizuális- és fényszennyezésétől. Nem elhanyagolható különbség az sem, hogy maguk az LMP aktivistái és tagjai fogják a kampány végeztével eltávolítani a matricákat és plakátokat. Míg a rothadó padok, rozsdás villanyoszlopok, düledező trafóházak és az agyon’tag’elt buszmegállók akkor is ott maradnak.

Ezzel minden bizonnyal tisztában van Bojár Iván András is. De tudjuk be annak, hogy politikai megbízásnak tett eleget, nem pedig városvezetői minőségében csúszott félre az értékrendje. Ahogy tudjuk be a rendőrség esetében is, hogy politikai célokat szolgált, amikor rohamosztagot küldött 8 (!!!) huszonéves fiatalra a Kossuth téren.

És akkor még egy szót sem ejtettem a Kenderzsupp igencsak ostobára sikeredett írásáról, melyben azt kérik számon Schiffer Andrástól, hogy miként sikerült pár hónap alatt az elveit sutba dobni.
Ha nem haragszik a kedves olvasó, magam válaszolok erre.

Schiffer András immáron nem csak magánszemély, hanem pártpolitikus is. Utóbbi minőségben nem hangoztathatja személyes véleményét, mivel több száz ember véleményét hagyná figyelmen kívül, s adná el a saját álláspontját az LMP álláspontjaként. Na ez lenne elvtelenség. Főleg úgy, hogy házon belül még nem meccselte le a párt tagsága a drogpolitikai kérdést.
Amíg a Manchester nem játszik a Barcelonával, addig hiba lenne abból hírt kreálni, hogy miért kapott ki olyan nagy különbséggel a Vörös Ördögök gárdája a döntőben, és hogy Van der Sar miért csak a kispadon kapott helyet. Hiba volna, mert egy jövőbeli eseményről beszélnénk úgy, mintha az egy már megtörtént dolog lenne…
Kenderzsupp-olvasóként igencsak meglepődtem ezen az íráson, mert nem ilyen demagógnak ismertem meg a blog szerzőjét. Ha nem ódzkodnék attól, hogy minden mögé összefüggéseket vizionáljak, akkor azt hinném Mr. Green is feladatot hajtott végre valakinek a megbízásából. De szerencsére eleget alszom.

Értem én, hogy az LMP egyre több embernek bántja a szemét – ahogy egyre többeknek okoz örömet is –, de azt nehezen tudom felfogni, hogy húsz (vagy több) évnyi politikai tapasztalattal, „kultúrával” és az ehhez párosult „érettséggel”, hogy lehet még mindig ilyen gyermeteg aljamódszerekkel ellenpropagandát folytatni egy új párt ellenében?!

Haldokló, földön heverő demokráciánkba rúgnak még párat erkölcstelen megmérgezői.