Félelem és reszketés Sajóbábonyban
Adtunk egy újabb pofont a demokráciának, miközben a tudatosan provokáló, önbíráskodásra buzdító Jobbik a helyi cigányság erőszakra könnyen kapható bűnözőivel vállvetve taszigálja a szakadék felé a békés egymás mellett élés reményét. Másképp legalábbis nehéz értékelni azt, ami Sajóbábonyban történt. Persze az okok, és a kifogások számosak. Nyilván. Kifogást keresni mi egyébként is baromi jól tudunk.
De az alap kérdés a következő: hogy lehet az, hogy a magyar rendőrség nem képes elintézni egy ilyen helyzetet? Hogy lehet egyezkedni egy megszüntetett szervezet "parancsnokával", vagy a Siófokról hírhedt cigány "vajdával"? Hogy nem lehet mindenkit simán hazazavarni, a késes, baltás, pusztakezes garázdákat - bőrszíntől függetlenül - meg szépen lesittelni egy picit? Mi ez, valami elcseszett káeurópai Mad Max mozi?
Erőszakmonopólium
Van egy alapvető tétel, amely nélkül szerintem fiatal demokráciánk lassú haldoklását nézhetjük végig az elkövetkező néhány évben, évtizedben. Ez pedig nem más, mint az erőszakmentesség politikája, az erőszak visszaszorítása a társadalomból. Ez eleinte nyilván nem fog szép szóval menni, óriási tehát az állam felelőssége abban, hogy tudatosítsa az emberekben: az erőszak joga - az önvédelem kivételével - kizárólag az államé. Aki ezt a jogot megkérdőjelezi, azt nagy valószínűséggel el kell tudni kapni. Ha ez megtörténik, akkor talán nem lesz igény önbíráskodásra, gárdára, baltával felvonuló romákra sem. Nem élhetünk tovább következmények nélküli országban.
És óriási a felelőssége az államnak abban is, hogy ezzel a monopóliummal ne éljen vissza. Hogy minimális erőszak alkalmazásával - de ha lehet enélkül - érje el a célt: egy erőszakmentes, de legalábbis lényegesen kevésbé erőszakos társadalmat.
Ha azonban az állam ezt nem bírja elfogadtatni az állampolgárokkal, ha elnézi az erőszakot, akkor nehéz jövő vár ránk. Ameddig a rendőr egy családon belüli verekedésnél (verésnél) csak akkor mozdul, ha már vér folyik, ameddig teljes falvakat tarthatnak rettegésben bűnöző életmódú családok, ameddig összeverhetnek egy lányt csak azért, mert a melegfelvonulás pólóját viseli, addig dolga van minden demokratának.
Ahol jó élni
Tudatosítani kell mindenkiben, hogy mik az alapvető értékek, amelyekből nem lehet engedni egy demokratikus országban. Ha valaki ezeket az értékeket vallja, a közösen elfogadott szabályokat betartja, akkor nem szabad hátrányosan megkülönböztetni, legyen akár zsidó, meleg, roma, vagy nő (tetszőlegesen kombinálható). Az élet egyetlen területén sem, az óvodától a munkán keresztül a nyugdíjasotthonig. Aki azonban nem tartja be, nem vallja magáénak az alapvető értékeket, azzal szemben a mainál sokkal keményebben - de egyformán keményen - kell fellépni.
Csak így lehetünk igazán szabad, demokratikus és boldog ország. Ahol jó élni, ahonnét nem elmenni akarnak a fiatalok, és ahol nem félelemben élnek az idősek. Utópia? Tegyünk azért, hogy ne az legyen, hogy a sajóbábonyi "csata" az utolsó legyen, ne pedig valami olyannak a kezdete, amit a többség el sem szeretne képzelni.
