A harmadik után telt be a pohár. Először a Metropolban láttam, akkor még csak ráncolni kezdtem a szemöldökömet. Másodjára a neten jött velem szembe. Harmadszor pedig a Népszabadságban.

Hogy mi volt az? Nem más, mint a kormány közpénzen finanszírozott önpropagandája a válságkezelésről. Bocsánat, nem is csak válságkezelésről, hiszen oda volt írva, hogy „több, mint válságkezelés”. Így pontos.

Azzal nincs is problémám, hogy a kormány kezeli a válságot, noha nem egészen értek egyet minden ténykedésével. Azt viszont már nem értem – vagyis sajnos nagyon is értem – hogy miért van szükség ennek a tevékenységnek a reklámozására?

A kormány feladata a kormányzás. Válság esetén pedig a válság kezelése. Így az, hogy a kormány egy válságban válságot kezel az élet legtermészetesebb dolga. Minek ezt reklámozni? Egy iskola sem teszi ki óriásplakátra, hogy „tanítunk”, mint ahogy a bíróság sem fizet azért, hogy az emberek végre megtudják, hogy ők „igazságot szolgáltatnak”.

Vajon akkor miért épp most kell az emberek tudomására hozni ezt a szupertitkos tudást, hogy a kormány kormányoz? Azt ugyanis fel sem merem tételezni, hogy ennek köze lenne a közelgő választásokhoz. Nem, nem, az kizárt. Nem létezhet, hogy ennek az egésznek a célja az MSZP támogatta „pártfüggetlen szakértői” kormány „eredményeivel” a dilettáns és korrupciós ügyekbe süllyedt kormánypárt megtámogatása a választások előtt. Nem, ez nyilván csak az én túl élénk fantáziám hamis kivetülése…

Nyilván tévedek, hiszen ez a tájékoztató a kormány tevékenységének kiegyensúlyozott és objektív értékelését tartalmazza, így számot vet az elért eredményekkel, de az elkövetett hibákkal is. Ugye? Ezt mindenki döntse el maga a kormányszóvivői portál meglátogatása után.

Már csak azt nem értem, hogy miért nem hallom azon magukat baloldali vagy liberális értelmiséginek tartók hangját, akik a 2002-es választások előtt a Fidesz kormány megtévesztésig hasonló kormányzati propagandája ellen - szerintem is nagyon helyesen – felemelték a szavukat? Mert arra gondolni sem merek, hogy esetleg nem általában lett volna gondjuk a közpénzen finanszírozott kormánypropagandával, hanem csak azért, mert azt a narancs és nem a szegfű követte el. Vagy talán a szegfűnek többet nézünk el, mint a narancsnak? Ha igen, vajon miért?

Esetleg az is közrejátszhat persze ebben, hogy már belefásultunk abba, hogy pártlogótól és színektől függetlenül minden kormány ugyanazt és ugyanúgy csinálja. Ezért már szóra sem érdemesítjük a jelenséget, mert úgyis mindegy. Lassan beletörődünk, mintha megváltoztathatatlan lenne, elfogadjuk, hogy ez jutott nekünk, nálunk ilyen a demokrácia.

Pedig lehetne másként. Akár úgy is, hogy jogszabály rendelkezzen arról, hogy választások előtt 6 hónappal már ne kommunikálhassanak fizetett hirdetésben közintézmények. Ez is része lehetne a kampányetikai kódexnek.