Sokat gondolkodtam, hogy belefogjak -e ennek a cikknek a megírásába, mert igen sok vitát fog kiváltani, minden oldalról. De szeretek vitázni (némelyek szerint kötekedni), úgyhogy megírom.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Társadalom. Ez a Társadalom jól (néha rosszul) elvolt magában, de ezt akkor ő még nem tudta. Ezt a tudósok mondták meg neki. Aztán jött egy rövidebb időszak (néhány száz év), amikor nem nagyon voltak tudósok, viszont a Társadalom (aki retrográd amnéziában szenvedett ekkor) olyan hasznos ismeretekkel gyarapodott, mint a nagyüzemi gyarmatosítás, rabszolgatartás, népirtás. Mindent nagyban csinált ez a Társadalom, mert ugye kicsire nem adunk. Aztán újra megjelentek a tudósok, de ekkor már különféle csoportokra osztották magukat, voltak akik a természetről tudtak sokat, voltak akik a Társadalomról. Ez utóbbiak sok okosat mondtak a Társadalomról, így többek között azt is hogy ez a Társadalom nem egységes, és mert mindig szerették a jól hangzó elnevezéseket, átvették a természettudósoktól a törésvonal fogalmát.

A politológia nyelvezetében a törésvonalak megkülönböztetik emberek azon csoportjait egymástól melyek fő (társadalmi) jellemzőikben különböznek, és politikailag is ezek alapján szerveződnek. A jellemzők társadalmanként változhatnak, de népszerű téma a vallás, nemzetiség, lakóhely jellege, stb. Ezek mentén törésvonalak helyezkednek el, és attól függően hogy hol metszik egymást, több-kevesebb jól elhatárolható csoportra osztják a társadalmat. A klasszikus Lipset és Rokkan-féle meghatározás szerint (magyarul; ángílusul) 4 fő törésvonal van, ami nem igazán vonatkozik kis hazánkra, úgyhogy esetünkben nem használható. A média azt sulykolja az agyunkba hogy milyen éles a bal-jobb szembenállás, mennyire különböző a két oldal támogatóinak értékítélete. Az emberek valóban e szempontok alapján határozzák meg magukat, jól körülhatárolt csoportokat képezve a társadalmon belül?

A frászt! Sokkal valószínűbb hogy a jó öreg "oszd meg és uralkodj" módszer kitűnően beválik a szellemileg, anyagilag, és erkölcsileg kizsigerelt magyarságon. A választók nagy része, aki az adott oldalon állónak vallja magát, képtelen lenne mondani 3 bal-, vagy jobboldali alapelvet (egyébként nem sokra menne vele mert pártja egyáltalán nem képviseli ezen vagy azon értékeket). Hiszen micsoda zseniális (és gusztustalan) módszer az ha egy lóversenyen minden lónak ugyanaz a gazdája (persze titokban), és így a beérkező tétek függvényében mindig azt hozhatja ki győztesnek amelyiket neki a legjobban megéri. A néző pedig örül hogy "igazi" versenyt látott. Vagy hasonlíthatjuk a magyar politikát egy bokszmeccshez is, ahol mindkét bunyós ugyanannál az istállónál van, és látszólag nagyokat verekednek de azért ügyelnek arra hogy ki ne üssék egymást. Egyébként a magyar politika (szájkarate) jellege is a küzdősportokhoz áll a legközelebb. Csak egy fontos dolog hiányzik belőle, és az éppen a sportszerűség.

No de hogy jönnek mindehhez a törésvonalak? Csak úgy, hogy az eddigi parlamenti pártok között az égvilágon semmilyen törésvonalak nincsenek. Bizony, nem árt megbarátkozni a gondolattal. De mi alapján is mondanánk hogy vannak köztük (és így a szavazótáboraik között is) ilyenek? Hiszen a már említett kölcsönös, verbálisan végzett harcművészet nem túl meggyőző bizonyíték. Legfeljebb arra jó, hogy ezzel is mesterségesen szítsák az - amúgy kétségtelenül létező, de korántsem olyan számottevő - ellentéteket a társadalom különböző csoportjai között. Letért bármelyik kormány az előző által járt útról? Megreformálta bármelyik kormány a közigazgatást, az egészségügyet, a nyugdíjrendszert, a szociális juttatások rendszerét? (A félreértések elkerülése végett reform alatt nem azt értem amit az elmúlt években szajkóztak. Gyökeres, alapos, messzire ható változtatásokat értek a reformok alatt.) De ami a legfontosabb: el lettek számoltatva az előző kormányok politikusai a bűneik miatt? Nézzünk csak utána, hány esetben szavazták meg a képviselők egy társuk mentelmi jogának felfüggesztését. Ha valóban olyan kibékíthetetlen ellentét lenne a különböző oldalak politikusai között, akkor vajon nem használnák ki az alkalmat hogy börtönbe küldjék az "ellenség" egyes embereit (bizonyítható) bűneik miatt? Azt hiszem mindenki tudja a választ.

Mi mindannyian ebben az országban a Nagy Össznépi Kész Átverés Show szenvedő alanyai vagyunk. Nem tudom ki hogy van vele, de én nem tudok őszintén nevetni, akármekkora pezsgőt is adnak fájdalomdíjként. Visszakanyarodva eredeti témánkhoz, az előbbiek miatt úgy gondolom, hogy az egyetlen ma Magyarországon létező politikai törésvonal a Jobbik és az LMP megjelenésével alakult ki. Ez a törésvonal régi és új elitre osztja a pártokat, valamint támogatóikat. A posztkommunista rendszer (amiben ma élünk) potentátjainak tökéletesen megfelelnek az átláthatatlan, homályos szabályozások, mert ennek segítségével kitűnően tudnak a zavarosban halászni. A két feltörekvő párt pedig - különböző retorikával - tiszta, átlátható közjogi viszonyokat, valódi politikai felelősséget akar. Ez utóbbin lehet vitatkozni, de nem érdemes, mivel ennek a cikknek nem célja, hogy eme két politikai alakulatot elemezze. A választók nem hülyék, úgyhogy előbb-utóbb rájönnek a valódi felállásra. Reménykedjünk, hogy legtöbben még április 11. előtt.