Fűnyírás helyett gondolkozzunk!
Dolgozunk, dolgozunk, de vannak dolgok, amelyek nem lehetnek mások. Például az MSZP. Mit ígérnek a „programjukban”? Sokmindent, de nekem a sok érdekesség közül azon akadt meg a szemem, hogy a GDP 1%-ára szorítanák le a tömegközlekedésre fordított pénzeket. Így, lazán.
Ugye, hogy sokszor láttunk ilyesmit? Kádárék hatalomra kerülése óta ez megy: növessz diszfunkcionális kinövéseket, gazt és dudvát, aztán ha zavar, hogy magas, menj rá a fűnyíróval! Ha osztogatnak, minden hülyeségre (sőt, csak arra) jut pénz, ha fosztogatnak, akkor meg szüntessünk meg gyorsan valamit, ami még a működés jeleit mutatja. Hosszú évtizedek alatt így épült le az egészségügy, az oktatás, a közlekedésügy, az egész államigazgatás; elvetélt, mutyiszagú (óriás)beruházások és dögletes vízfejek mindenütt, az anyag meg kispórolva. Nem folytatódna ez máshogy akkor sem, ha valóra válna ez az ex has, hanyagul előokádott 1%-os förmedvény.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az MSZP programjának megvalósulásától már nem kell tartanunk, úgyhogy menjünk át optimistába! Ha már tömegközlekedés, hadd vessek fel egy újabb, afféle ökoszociális aspektust, hogy miért is van rá szükség...
A mai társadalom részeként csak a mobilis ember tud funkcionálni. Ha nem tudsz egy-két óra alatt Budapest másik végén lenni, vagy végszükség esetén egy napon belül elugrani az ország másik végébe, ott valamit elintézni, majd vissza, akkor egy rakás munkából, társadalmi aktivitásból, szórakozási lehetőségből ki vagy zárva. Kell tehát definiálni egy mobilitási alapjogot, és létre kell hozni azt a mechanizmust, ami ezt mindenkinek garantálja.
Ezzel tökéletesen analóg az az Európában terjedő gyakorlat, hogy most már egyre több országban alapjog az értelmes árú, értelmes sávszélességű internetelérés. Bárhol élsz az országban, kell, hogy legyen valaki, aki elérhető áron biztosítja neked ezt. Ez is egy értelmes alapjog, hiszen a mai társadalom olyan, hogy az ember az internettől elszigetelten már egy csomó alapdologhoz nem fér hozzá.
Na, de mi adhatja meg a garantált mobilitást? Hát, egy jó és olcsó tömegközlekedési rendszer. Aki csak teheti, kiizzadja egy roncsautó költségeit, mert – valljuk be – általában még mindig sokkal olcsóbb és jobb, mint a tömegközlekedés. Ez kiváltképp igaz a távolsági tömegközlekedésre, ami lassan megfizethetetlen jegyárakkal üzemel, ráadásul – talán Budapest és egyes nagyobb városok kapcsolatát leszámítva – végletesen színvonaltalan is.
A jó és olcsó tömegközlekedés tehát szociális és esélyegyenlőségi kérdés is! Akinek nincs pénze rendes autóra, annak megadja a roncs alternatíváját, akinek meg lehetősége sincs autót vezetni (pl. nincs jogosítványa, vagy roncsra sincs pénze), annak ez az egyetlen esélye, hogy a társadalom teljes jogú szereplője legyen.
Nincs mese: bármilyen „idétlenül” hangzik is, olcsóbb és jobb tömegközlekedésre van szükség. Hatalmas láthatatlan költségei vannak ugyanis a rossz tömegközlekedésnek. Az autózás okozta környezeti károkat (mind a természeti, mind az épített környezetben), az autózó városok életképtelenségét mindenki kívülről fújja már, azonban szintén fontosak a társadalmi költségek. Eszméletlen költségei vannak annak, ha egy társadalom hagyja, hogy tömegek szakadjanak ki a mindennapi, megszokott működéséből, vagy ebben a működésben csak valamilyen alacsony színvonalon vehessenek részt. Ezen emberek energiáját a társadalom elfecsérli.
De ha már optimizmus: működni is tud ez a modell. Már Demszky Gábortól is tudjuk, hogy Prága kisebb, mint Budapest, tehát rossz példa, de mit csináljunk, ha a tömegközlekedési hálózata méretében és szállítási teljesítményében is a budapestivel összevethető? Az általános tarifaszint mélyen a budapesti alatt van, a tarifastruktúra logikus, a szolgáltatás piramidális, és a cég sem veszteséges, mert az állam finanszírozza a köz javára váló működését. Mindezek mellett a cseh állam nem úgy néz ki, mint ami a „szigorú” magyarhoz képest rosszabb bőrben lenne...