Karrier vagy család? Esetleg kevésbé „törtetőknek”: munka vagy gyerek?

A nők már az állásinterjún szembesülnek hátrányos helyzetükkel – ha van gyerekük, pláne kicsi, netalántán több is, eleve baj („Ugye van kire bízni, ha beteg?”), ha nincs, ritkán nem kerül elő a kérdés: „És mikorra tervezi a családalapítást?” A munkáltatók részéről persze érthető a hozzáállás, de így aztán nincs mit csodálkozni, ha „fogy a magyar”, a foglalkoztatási mutatók pedig európai viszonylatban siralmasak. Aztán pedig hiába a szándék, a felmérések szerint a magyar házaspárok végül jóval kevesebb gyermeket vállalnak, mint amennyi eredetileg szándékukban volt. Ennek oka természetesen főleg anyagi természetű, hiszen dolgozni kéne, ha fel akarom nevelni a porontyokat, de ha gyerekem van, sokkal kevésbé jutok munkához.

A nők ezen kívül is hátrányos helyzetben vannak: azonos munkáért kevesebb fizetés, „üvegplafon” a szakmai karrierben, háttérbe szorítottság a közéletben, csak hogy néhány példát említsünk.

Családbarát munkaerőpiacot!

Magyarországon a távmunka, a részmunkaidő, a megosztott munka fehér holló, pedig Európában a munkavállalók negyede dolgozik így, Hollandiában közel a fele. A nyolcvanas években azokban az országokban voltak magasak a termékenységi mutatók (Spanyolország, Írország), ahol a nők kevesebb mint harminc százaléka jelent meg a munkaerőpiacon. A mai adatok azt mutatják, az egy nőre jutó szülések száma (Dánia 1,85, Svédország 1,77, Franciaország 1,94) ott a legmagasabb, ahol a foglalkoztatottsági mutató is 50 % feletti (Dánia 71,9, Svédország 70,4, Franciaország 57,6)

Nehéz dolog összeegyeztetni a családot és a munkát, de nem volna lehetetlen; főleg, ha volna választási lehetőség: ha az édesanyák dolgozhatnának négy-hat órában, vagy éppen otthonról. A munkaadók ellenérdekeltek ebben, hiszen amíg több járulékot, egészségügyi hozzájárulást kell fizetni két részmunkaidősért, nyilván azt választják, aki egyedül is ellátja az adott feladatot. Ahhoz tehát, hogy változzék a helyzet, az atipikus foglalkoztatási formák elteredésének állami ösztönzésére van szükség. Az LMP támogatja a szülők esélyegyenlőségét, így az apák gyermeknevelési szerepének növelését célzó ösztönzők – például az apai gyes és munkaidő-kedvezmény – bevezetését is.

Több bölcsődét, óvodát, rugalmasabb ellátást!

Amíg nincsen elegendő óvodai, bölcsődei férőhely, megfizethető családi napközi, megfelelő nyitvatartási idejű nappali ellátás, addig az sem tud visszamenni dolgozni, aki szeretne, és volna is hová. 3-6-9 otthon töltött év után pedig mindenképpen hátrányból indulnak az anyák – pláne, ha közben teljesen kiestek a rutinból, és a szakma is fejlődött éppen eleget.

Szerintünk nem központilag kell eldönteni, hány gyereke legyen egy nőnek, mennyit maradjon otthon velük és utána mikortól, mennyit dolgozzon – a választási lehetőséget kell megadnunk. Nem csak az atipikus foglalkoztatási formákat kell támogatni, hanem megfelelő minőségű, rugalmas nappali gyermekellátást is biztosítani kell azok számára, akik ezt igénylik.

Egyenlő munkahelyi bánásmódot!

A nők a munkavállalás terén aránytalan nehézségekkel, sok esetben egyértelmű diszkriminációval szembesülnek. Ugyanazért a munkáért kevesebb bérre számíthatnak, a szakmai előmenetelért, megbecsültségért, előrelépésért lényegesen jobban meg kell dolgozniuk. Az alacsonyabb fizetések, a kisebb foglalkoztatási arány – különösen az alacsonyabb iskolázottságú rétegekben – kiszolgáltatottsággal is együtt jár. A háztartásban végzett munkáért sem anyagi, sem erkölcsi megbecsülés nem jár. A már elfogadott, az egyenlő bánásmód biztosításáról szóló törvénynek érvényt is kell szerezni, az Egyenlő Bánásmód Hatóság, illetve a civil jogvédő szervezetek megerősítésével, a diszkriminatív gyakorlat szankcionálásával.

A munkahelyi szexuális zaklatás az egyik legtömegesebb és leginkább elhallgatott társadalmi igazságtalanság, amely különösen gyakori a felsőoktatásban és az egészségügyben. Nem halogatható tovább a szexuális zaklatás elleni törvény megalkotása. A jelenlegi eljárásjogot át kell alakítani, hogy az ne védje az elkövető érdekeit, a sértettek számára pedig megkönnyítse a bizonyítási folyamatot.

Nők a közéletben

A nemek közti esélyegyenlőség társadalmi érdek. Az érdekképviseletben és a döntéshozatalban nem mondhatunk le a nők szempontjainak érvényesítéséről, sem az általuk képviselt kreativitásról. Számos, a nőket közvetlenül érintő kérdésbe – munkavállalás, családpolitika, egészségügy – pont az érintetteknek nincsen elegendő beleszólása. Az ország fejlődése szorosan összefügg a társadalompolitikával, illetve a nők közéleti szerepvállalásával.

Amíg a szemléletváltozás magától nem megy végbe, szükség van a társadalmi kérdésekben határozott állásfoglalással bíró nők politikai szerepének megerősítésére, amit a nemi kvóta bevezetése segíthet elő. Ebben az LMP jó példával jár elöl: országos és területi listáinkon a nők egyharmados arányban képviseltetik magukat, és egyéni képviselőjelöltjeink egyötöde is a „gyengébb nem” soraiból kerül ki.