Izland az utóbbi fél évben történelmének egyik legnehezebb időszakát élte át. Olyan mértékben érintette a globális gazdasági krízis, ami a korábban elképzelhetetlen mértékű recesszióba taszította az országot. Ez a társadalmi feszültségek növekedésével, és a politikai káosz eluralkodásával járt együtt.

Ám most szombaton egy új korszak vette kezdetét a gejzírek hazájának történetében. Az eddig kormányzó konzervatív Függetlenségi Párt vereséget szenvedett, és ahogy az várható volt, a szociáldemokraták szerezték meg a legtöbb voksot. A mi szempontunkból azért érdekes ez az előrehozott választás, mert a zöldek eddigi történetük legjobb eredményét érték el a szavazatok 21,7 százalékának begyűjtésével. Ez az eredmény pedig azt jelenti, hogy a szociáldemokratákkal január óta tartó együttműködésük egy új fázisba lép.

A szocdem-zöld koalíció nekiláthat a gazdaság rendbetételének egy új irányvonal mentén, mivel nyilvánvaló, hogy az eddig kormányzó politikai elit rossz útra vitte az országot. Olyan mértékben, hogy a rég nem látotott mértékű munkanélküliség mellett megjelent a tíz százalékot meghaladó infláció, s a gazdaság visszaesése - várhatóan - Izlandon lesz a legnagyobb az idei évben.

De az izlandiak a hétvégén nem csak pártokra szavaztak. Az elitváltásra és a megújulásra is. Felismerték, hogy akikben eddig megbíztak, azoktól sok jót már nem remélhetnek. Ennek köszönhető, hogy a hatalomgyakorlásból eddig kiszorult zöldek, és az újonnan párttá alakult Polgárok Mozgalma együttesen a voksok közel harmadát szerezték meg.

Korábban már kifejtettem a közhellyé vált kifejezés kapcsán, hogy Magyarország miért is nem Izland. Pedig az összehasonlítás közel sem (volt) alaptalan. Az elmúlt évtizedben regnáló kormányok mindkét országot tévútra vezették, mert helytelen gazdaságpolitkát folytattak. A jólét mítoszába ringatták, és a növekedésorientáció bálványimádatába hajszolták az állampolgárokat. Ez a felelőtlen politizálás pedig kiszolgáltatottá tette a két államot a válság beköszöntével, aminek első nagyobb hullámai megroppantották a gyenge alapokra épített gazdaságokat.

Éppen ezért kívánatosnak tartom, hogy kövessük az izlandi példát. A júniusi EP-választás után a jövőre esedékes parlamenti választásokon is egy olyan új erőre kell szavaznunk, ami a leghitelesebben képviselheti a megújulás politikáját, s lándzsát tör az elitváltás mellett. Egy olyan pártra, mely a tiszta beszédet használja fegyveréül, és nem a populista uszítással szerez magának támogatottságot.

"Ha rozoga lett a házatok, ha düledeznek a falai, mit csináltok? Zászlót tűztök ki rá, avagy nemzeti színűre festitek, hogy össze ne omoljék?! Ugye nem, hanem megerősítitek a falakat, esetleg új fundamentumot ástok neki."

(Jászi Oszkár)