Egy jó este
Valamelyik este a Nyitott Műhelyben volt megbeszélésünk. Ez a Déli pályaudvarhoz közeli csendes utcában egy könyvekkel zsúfolt, bőrdíszműves helyként, kiállítóteremként is szolgáló klub - beszélgetések, kamarakoncertek szoktak benne lenni. Régi és kényelmes tonett székek, kárpit fotelek, jó teák, jó borok, első rangú házi koszt. Az ülésnek már vége volt, de nem széledtünk még szét.
Páran foglalkoztatáspolitikáról beszélgettek, ketten a bejárat melletti fotelekben üldögéltünk, és arról vitatkoztunk, hogy mire törekednénk, ha sok pénzből kampányolhatnánk a következő választáson. A hozzánk legközelebb álló 10%-ot nyüstölnénk majd, hogy menjen is el szavazni, vagy az egész 30-40%-nyi bizonytalanra mennénk rá, akiket lényeges kérdésekben még meg kell győzni. Jó vacsorától eltelve, a langyos tavaszi estében ez egy igen kellemes probléma volt. A nyitott ajtón kiláttunk az utcára, a küszöbről Monyók, az akciókutya forgatta a fejét. Az arra járók lepacsiztak vele, benéztek, mosolyogtak, majd mentek tovább, haza.
Mintha olyan városban lettünk volna, ahol évszázadok óta nem volt háború, ahol a kultúra magától érthetődően itatja át az életet mozzanatait, mintha Krúdy Szindbádjának, egy Márai regénynek jelenetében beszélgettünk volna.
Ha ez Budapest egy reprezentatív metszete lenne, akkor ez a város remek hely lenne. Nekünk ott és akkor így is az volt, és azoknak is, akik lassítottak, benéztek. Kis harmónia, nagy kereslet.
P.S.: Egyszer a szomszédos mellékutca közepén a bazalt utcaköveken egy macska napozott, reggel fél nyolckor, a csúcsforgalomba borult Alkotás úttól harminc méterre, és én nem bírtam szabadulni a látványtól, vagy tíz percig simogattam. Szerencsénk volt, nekem és a macskának, egy autó se jött addig arra. Az egy ilyen környék.