Néhány hónapja – mióta 5% felett mérték, majd 15%-os eredményt ért el – a Jobbik egyre inkább kezd a figyelem középpontjába kerülni. Ez a figyelem pedig már túlmutat a klasszikus cigánybűnözéses, Magyar Gárdás, szép ízesen beszélő Morvai Krisztinás, vérben forgó szemű Vona Gáboros témáknál.

A közvélemény érdeklődésének reflektora a Jobbik hátterére, sikerére, bázisára irányul, megvilágosítandó a még homályban derengő elméket, hogy képesek legyenek hova tenni a magyar politikai paletta széljobb - s nem nemzeti radikális (sic!) – oldalán feltűnt új üstököst.

Van is miért keresgélni a Jobbik köldöke táján, mivel nagy ott a kuszaság. Egyfelől adva vagyon a párt, mely 2003-as megalakulása óta képtelen volt elszámolni pénzügyeivel, s közzétenni éves mérlegét. Érthető, mivel nem állították fel az országos választmányt, mely erre hivatott volna. De nem hiszem el, hogy egy ilyen kötelezettségnek azért nem tesznek eleget, mert 6 év alatt senki sem szólt nekik, hogy „gyerekek, ez így nem egészen okés!” Sejtésem szerint azért nem törték magukat eddig az átlátható pártfinanszírozás nemes céljáért, mert van mit rejtegetniük. De mit?

Állításuk szerint csak tagdíjakból, alacsony összegű támogatásokból, anyagi természetű segítségekből hozták össze a kampányukat. Jelzem, az LMP is, nekünk mégsem tellett tv-reklámokra, az országot és az utcákat ellepő óriásplakátokra. És még sok minden másra sem. De a Jobbiknak sikerült, gratulálok hozzá! Vagy mégsem!?

Az igazságérzetem nem hagy nyugodni, s folyton keresgélésre, kutakodásra késztet. Olykor kombinál is. Így nem tudtam nem egymás mellé tenni azokat az információkat, miszerint Vona Gábor lassan többet jár Moszkvába (pl. „történészek konferenciájára”), mint a Villányi úti pártközpontjukba, valamint, hogy túl sok országot nem említ meg a párt EP-programja, de Oroszországot többször is (és ehelyütt eltekintenék Ecuadortól, Venezuelától és Irántól).

Nem is akármilyen környezetben teszi ezt. A program kimondja – a miénkhez hasonló módon –, hogy energiagazdálkodásunk fenntarthatatlan, növelni kell a megújuló energia arányát. Ám ez időbe és sok pénzbe telik, ezért előbb építsük meg a Déli Áramlatot! Világos nem? Adjunk ki sok 100 milliárd forintot, hogy utána több vezetéken folyathassuk ki Magyarországból az évi 1000 milliárdot Moszkva felé, amibe a földgáz kerül.

Ez a módszer teljességgel alkalmatlan energiafüggetlenségünk alapjainak lerakásához. Ez a módszer arra jó, hogy az orosz befolyás fennmaradjon, sőt, egyenesen növekedjen hazánkban, s a térség további államaiban is.

Mindezek után azt hiszem nem lesz meglepő, ha azt feltételezem, hogy Moszkva és a Jobbik között nem csak turisztikai és tudományos kapcsolatok vannak. Az ország belpolitikájának zavaros állóvízében halászva összetalálkoztak céljaik, s rájöttek, egymás segítségére lehetnek. A Jobbik repülőstartot vett a Parlament felé, az oroszok pedig egy újabb yarddal közelebb hozták a Déli Áramlat labdáját az alapvonalhoz.

Ez a felállás viszont nem csak hazánk esetében elképzelhető. Közép- és Kelet-Európa több államából (legjobb példa Bulgária) is hallani efféle politikai játszmákról. Eszerint az oroszok szélsőjobbos csoportokat, pártokat finanszíroznak, s ezzel nem csak titkos szövetségeshez, de annál is titkosabb zsarolóeszközhöz jutnak.

Nagyon remélem, hogy feltételezésem alaptalan, s a Jobbik pártfinanszírozása tiszta, s átlátható, amit be is fognak bizonyítani, ahogy ígérték. De addig élek a gyanúperrel, hogy valami nagy simli van a háttérben, a háttér hátterében pedig az orosz medve brummog.

Ha pedig ez így igaz, akkor egy világ dől össze bennem, mellyel párhuzamosan a nagy magyar árpássávos turul a hazugság álmagyarkodástól büdös mocsarába süllyed. Ha feltételezésem igaz, akkor szeretném, ha ez mielőbb bekövetkezne.