aug
17

Magyarország ma

Lélektani helyzet

Egyfajta feszültség, elégedetlenség van az országban, sokan nem érzik jól magukat, válságról beszélnek, ami a jövőbeni perspektívákra nézve nem jó előjel, ezért meglátásom szerint érdemes ezeket a gátló, blokkoló tényezőket feloldani. A kérdés az, hogy mik ezek a tényezők, illetve az, hogy ezeket milyen módon lehet feloldani. A következőkben ezekkel kapcsolatban fogalmazok meg néhány, általam fontosnak tartott gondolatot. Egyébként szerintem nincs semmilyen vészhelyzet, inkább teendők vannak.

Szocializmus lezárása

Az emberek egyszerűen nem zárták le magukban az előző rendszert. Véleményem szerint nem feketén vagy fehéren kell nézni a kérdést, mert voltak pozitívumok és negatívumok egyaránt, ezek aránya pedig egyénenként akár eltérő is lehet. Úgy látom, hogy jelenleg be van seperve a probléma a szőnyeg alá, ciki a szocializmus előnyös oldalairól beszélni, az árnyoldalak felszínre hozásával pedig nem merünk szembe nézni, mert valamilyen érintettsége, felelőssége mindenkinek van az elmúlt évtizedekkel kapcsolatban, aki benne élt. Ahelyett, hogy mindenki készített volna saját magában egy leltárt, ami alapján mérleget vonhatna. Egyrészt tanulhatnánk belőle, másrészt egy felesleges téglát dobhatnánk ki a táskánkból, meggyorsítva ezzel az előre haladásunkat.

Értékrendek és azok változása

A szocializmusban volt egy értékrend, amely a rendszerváltással megszűnt, azóta a kapitalizmus értékrendjét próbáljuk felvenni. Ebben több nehézség is van. Egyrészt az előbb említettek miatt nem vagyunk tisztában a szocializmus értékeivel (nem tudjuk, honnan jövünk) és egy olyan kapitalizmus felé haladunk, amely nem egy fix pont, hanem önmagában is változik és mellesleg nem is tökéletes. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy egy társadalomban legyen az embereknek szilárd értékrendje és még csak az se kell, hogy mindenkinek ugyanolyan. Ha ez nincs meg, nem beszélhetünk mérhetőségről, nem tudunk viszonyítani, a következetesség, mint szó nem létezik és kiszolgáltatottak vagyunk a zavarósban halászni akarók számára. Ha pedig valaki saját maga nem tud eligazodni a világban, hogy várhatja el gyermekeitől, hogy ők eligazodjanak, illetve hogyan vállalhat értük felelősséget?

Kapitalizmus zsákutcái

Minden rendszernek vannak erősebb és gyengébb pontjai. Ha képesek lennénk az előttünk járó országok példáiból tanulni, nem másolnánk le róluk automatikusan mindent, akkor néhány zsákutcát megspórolhatnánk. Mi még tudjuk, hogy milyenek az igazi ételek, mégis mű ételeket eszünk. Többet vásárlunk, mint amennyit valójában felhasználunk, több energiát fogyasztunk, mint amennyire szükségünk van. A felsőoktatási rendszerünket üzletággá fokoztuk le, az intézmények zöme diplomagyárrá alakult. Stabil értékrend megléte esetén az ember képes arra, hogy mindenhonnan kiválogassa az értékeket, nem pedig kontroll nélkül mindent elfogadjon.

Megosztottság

Magyarországon a politikusok végzik a legeredményesebb marketing tevékenységet. Anélkül, hogy ezért fizetnének, rengeteget reklámozzák magukat a médiában és ezáltal mindenki róluk beszél. Ráadásul az alkalmazottainkról van szó, akiket mi fizetünk, tehát nem érzem indokoltnak ezt a középponti szerepet. Nyilván érdemi kérdésekkel nem lehetne megtölteni a médiát, ezért mindkét oldalnak, mindkét nagy pártnak érdeke a megosztottság, amelynek következményeiről mindig lehet beszélni. Csak az országnak nem érdeke, hiszen a világban egy nagyon kemény verseny van a pénzért, energiáért és a tudásért, ahol nem egymásnak vagyunk az ellenfelei, hanem külső ellenfeleink vannak, akiknek felesleges a széthúzásunkkal ekkora versenyelőnyt adni. Ezt a megosztó politikát pontosan addig fogják a politikusok művelni, ameddig lesz rá vevő.

Veszteségek elkönyvelése

Nyilván sokan érzik úgy, hogy az elmúlt 18 évben sokkal gyorsabban is haladhattunk volna, sokkal több mindent elérhettünk volna, néhány dolgot sokkal jobban is csinálhattunk volna. Ez szerintem is így van, de jobb ezeket tudomásul venni, elkönyvelni, mint veszteséget, hiszen a múltban történteken már nem lehet változtatni és célszerű a tapasztalatokból tanulva előre tekinteni a jövőbe. Különben egy felesleges téglát innen is magunkkal viszünk.

Építkezés

A rendszerváltással sokminden elindult, felépült, de az igazán érdekes feladatok véleményem szerint most jönnek. Mint egy ház, amelynél nagyjából állnak a falak és most jut el a belső munkálatokig, illetve a bebútorozásig, amely az egésznek majd az igazi értékét adja, ilyenkor lehet belevinni a tartalmat, az emberi minőséget. Ez egyrészt izgalmas kihívás, másrészt felelősség, hogy jól oldjuk meg. És hogy ez a gyakorlatban hogyan valósulhat meg?

Megoldás

Én az alulról történő építkezésben hiszek. Fontosnak tartom az egyén szintjén a stabil értékrend kialakulását, amely előfeltétele annak, hogy saját dolgainkat, saját életünket jól intézzük. Ha egy társadalom ilyen egyénekből áll, akkor sokkal stabilabb, sokkal erősebb, sokkal fejlődőképesebb, sokkal igazságosabb és sokkal tisztább, mint bármelyik mai társadalom. Ehhez persze idő kell, amely akár 100 években mérhető. Amennyiben valaki önellátónak gondolja magát, megvannak az alapjai arra, hogy valamit bele tudjon tenni a közösbe is. Ha ezt elég sokan megteszik, akkor az még egy dimenzióval magasabb szintre emelheti a társadalmat. És hogy mit is kell tenni? Mindenkinek meg kell találnia, hogy mi a saját feladata, mi az, amiben jó, mi az, amit szívesen tesz és mi az, amivel mások számára is hasznossá válhat. És itt nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni, hiszen mindennapi tevékenységeinknek is sokszor megvan a vetülete mások irányába, csak talán egy kis tudatosságot érdemes bele vinni.

És nagyban valahogy úgy képzelem el az egészet, hogy mindenki, aki úgy érzi, hogy van teendője, elkezd építkezni a saját területén és reméli azt, hogy ezt mások is megteszik a maguk területein és előbb-utóbb összeér az egész. Hasznosnak tartom, ha ezek az emberek néha kommunikálnak egymással, megosztják a tapasztalataikat, de alapvetően mindenki a saját területére koncentrál, mert azzal kapcsolatban övé a felelősség.

Azért így képzelem el, mert ez egy olyan út, amelyre nincsenek különösebb hatással a fent vázolt problémák és egyéb külső tényezők, illetve érdekrendszerek, tehát mindenki nyugodtan tudja tenni a dolgát a saját tempójában és ami felépül, sokkal stabilabb, időtállóbb is lesz, hiszen az építőkövek erősek. Ami pedig felülről érkezik, mint pozitívum, azt bónusznak, ajándéknak tekintem.

A saját generációmnál látok ilyen igényt és néha ösztönös, néha tudatosabb törekvéseket, úgyhogy én kifejezetten optimista vagyok. És türelmes, mert tudom, hogy idő kell hozzá.

A bejegyzés trackback címe:

https://lehetmas.blog.hu/api/trackback/id/tr741315810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Win Elen 2009.08.18. 10:14:59

Elso olvasatra teljesen egyet ertek. Es udvozlendonek tartom ezt a megkozelitest.

Termeszetesen en minden megoldast ugy kepzelek el, hogy a lehetosegekhez kepest minimalizlaja, a kulonbozo okok miatt negativnak tekintheto hatasokat. Azok mindig lesznek.

Amiket most emlitettel, olyan (jo) dolgok, gondolatok, amiket mar regen foganatositani kellett volna. (voltak is gyenge hangok) Kerdes, hogy a mai kzhangulat, a helyzet mennyire orvosolhato. Milyen karokat szenvedtunk el ez ido alat. A mai gazdasagi helyzet, a radikalizalodas, a befelefordulas csak szimptomaja egy osszetettebb dolognak. Kerdes, hogy belso intezkedesekkel ezen mennyit es milyen ido alat lehet valtoztatni. Ugy erzem, hogy az eros kulso fugges (gazdasagi) enyhitese elengedhetetlen. (pl. unio - mezogazdasag).

A mult lezarasa elengedhetetlen. Ez viszont barmennyire is mindenki igenye - kinel hogy - a politikai szemleletvaltas nelkul nem lehetseges. A mostani parlamenti partoktol ez elvarhatatlan. En ezert - hangozzek barmilyen furcsan is - orulok mind az LMP mind a Jobbik sikereinek. Es egyforman tamogatom mind a kettot. (jo, az lmp-t jobban)

Éhesló 2009.08.23. 17:25:28

Alapvetően egyetértek.
Amit hiányolok, és ami a felsoroltakon belül szükséges:
- az állapotfelmérés és leltár,
- a felelősök megnevezése,
- ahol ez lehetséges ott alapos és kiterjedt büntetőjogi és politikai felelősségre vonás
- alkotmányozás, a kollektív felelőtlenség intézményrendszerének lerombolása,
- az állam, a közrend és alkotmányosság helyreállítása.

denisson23 2009.08.23. 17:59:59

Ha van kedvetek, elkezdhetjük kicsomagolni a témákat. Ez lenne a topic célja. Úgyhogy bármelyik résztémakörhöz szívesen veszek konkrétumokat! Véleményeket és saját tapasztalatokat, pozitívakat és negatívakat egyaránt. Ne tartsátok magatokban. :)

darkgreen 2009.08.25. 09:50:07

@Éhesló: Nem hiszem, hogy ezekben a kérdésekben a vágy szintjén rettenetes messze állnának egymástól az emberek. Én viszont attól félek, hogy a felelőskeresés bűnbakképzéssé alakul, mint a történelem során annyiszor. A probléma az, hogy a jog nem tud visszamenőlegesen hatályos lenni, mert az már nem jog, hanem annak hiánya. A korábbi eseményeket túlnyomó részt csak erkölcsileg lehet megítélni, de erkölcsi alapon nem lehet ítélkezni (fizikális és jogi értelemben). A francia forradalom volt az, ahol ezt kipróbálták, és nem jött be.

A többire viszont tényleg megoldás kellene.

Éhesló 2009.08.25. 10:14:13

@darkgreen: A "felelősségkeresés bűnbakképzéssé" alakulása egy preventív védekezési mód, melyet már megetetek a magyar társadalommal 1989 körül.
Megettük.
A következményeit nyögjük.
A korábbi eseményeket nem csak erkölcsileg lehet megítélni, hanem jogilag is: pl. a hűtlen (hanyag) kezelés, sikkasztás, hatalommal történő visszaélés, vesztegetés és ezek minősített esetei - következetes ügyészi, bírói szakmai tevékenység esetén - lehetőséget adnak rá. És ezek a legelterjedtebb cseleklménytípusok, melyek nem is túl egzotikusak, vagy politikai töltetűek, mint pl. a hazaárulás.

darkgreen 2009.08.25. 11:05:54

@Éhesló: Igazad van, meg is feküdte a gyomrunkat. De ez a hajó elment, ennek csak integetni lehet.

"A korábbi eseményeket nem csak erkölcsileg lehet megítélni, hanem jogilag is..." Elméletben ismét igazad van, de
1. Ha már próbáltál egy ilyen adattömegből valami értelmeset kibogarászni, akkor tudod, hogy ez szinte képtelenség.
2. A döntéshozók a rázós utasításaikat szóban adják. A felelősséget rá tudják tolni a legkisebb nyuszira. Ők ebben jók. A felelősség szétkenésében és áthárításában.
3. A jog egy csomó bizonyítékot nem fogad el. Példa a "szabadi ügy", ahol a videó felvétel nem volt elfogadható bizonyíték. A bíró semmit sem tehetett, mert ő csak jogalkalmazó. (Remélem jól írtam.)

Abban egyetértek Veled, hogy amit fel lehet deríteni, azt fel is kell. Talán még abban is, hogy a kis nyuszik is megérdemelnek egy durvább ejnye-bejnyét, mert akkor nem lenne olyan nyuszika, aki végre meri hajtani a főnöke törvénysértésre felszólító utasítását. (Válassza inkább a munkanélküliséget...)

Sajnos nem ilyen egyszerű ez.

denisson23 2009.08.25. 15:41:09

Néhányan már belemártották a lábukat a vízbe, én akkor fejest ugrok és belekezdek az első témába.

A szocializmus előnyei közé sorolom az oktatást. Nekem az első diplomámmal bezárólag minden ingyenes volt, bár hivatalosan csak 12 éves koromig volt szocializmus, én még az azt követő évek oktatási rendszerét is oda sorolom. Ráadásul úgy volt ingyenes, hogy kifejezetten jó iskolákba jártam. Emellett nem a szülők anyagi helyzete vagy a későbbi pénzkeresés határozta meg, hogy milyen iskolában tanult az ember és milyen tantárgyakat tanult nagyobb intenzitással, hanem a tehetség, a szorgalom és az érdeklődés. Matematikából pedig abszolút jó oktatást kaptam, iskolait és iskolán kívülit egyaránt. Szintén ingyen. A társadalmi értékrend alapján a tanároknak megvolt a közös munkához alapvetően szükséges tekintélyük.

A sport szintén az előnyös területek közé tartozott. Fillérekért lehetett sportolni és lehetőség is volt rá bőven. Iskolai- és egyesületi szinten egyaránt. Én ezeket is kihasználtam.

A művészetek és a könyvek szintén mindenki számára elérhetők voltak. Az egészségügyi rendszer is jól működött. Nyáron országon belül bárkinek volt anyagi lehetősége nyaralni. Lakáshoz is egyszerű volt hozzájutni. Rengeteg minden épült az országban (lakások, gyárak, művelődési házak, sportlétesítmények, stb.). Nem nagyon volt mélyszegénység, az átlag nagyjából hasonló, nem túl magas, de elfogadható életszínvonalon élt. Az embereknek volt szabadidejük, nem hajszolták magukat. A rendszerbe építve automatikusan voltak közösségek (vállalati, iskolai), amelyek stabilitást, komfortot adtak az egyéneknek. Nyugalom és kiszámíthatóság volt az országban.

Az egész szépséghibája, hogy mindezt hitelekből tudtuk megtenni, tehát nemcsak azt a pénzt költötte el az ország, amit megtermelt, hanem azt is, amit még nem. És ez nehezen értékelhetővé teszi a fent leírtakat, hiszen egy illúzió volt az egész, nem tudjuk, hogy mekkora rész volt belőle a valós. A hitelfelvevő mentalitás sajnos azóta is megmaradt és sokat buktunk rajta.

Emellett a szelekció helyett a kontraszelekció működött, mesterségesen tartottak életben iparágakat, vállalatokat, akkor is, ha azok nem működtek gazdaságosan. A jó teljesítménynek pedig nem volt meg a pozitív visszacsatolása, nagyjából mindenki ugyanazt az átlag szintet érhette el.

Az átlagosnál picit jobban az ügyeskedők tudtak élni, akik akár az állami eszközrendszerből csippentettek le darabokat vagy maszekoltak vagy tudták, kivel kell jóba lenni. Tehát pozitív visszacsatolást (itt anyagit) kaptak negatív cselekedetekért. Ez a szemlélet szintén azóta is megmaradt a társadalomban és nagyon károsnak tartom.

A rendszert az esztétikai igénytelenség és az egyformaság jellemezte, ez a vidéki kisvárosok szocreál épületein még ma is jól látható, de az öltözködésben és más területeken sem sokat nyomott a latba a szépség, pedig valószínűleg attól nem kerültek volna a dolgok sokkal többe.

Az egyén szerepe, felelőssége szinte minimálisra csökkent, mindenki mindent az államtól várt (sajnos azóta is), mint egyfajta csodatevőtől.

A hierarchikus rend fenntartása, a klasszikus hatalmi eliten felül, beépített (vagy inkább megfizetett) emberek segítségével működött, akik a magasabb életszínvonalért (ami akkor Trabant helyett Ladát jelentett, vagy egy nyaralót) cserébe vállalták a különböző "háttérmunkákat", visszaélve környezetük bizalmával, jóhiszeműségével.

A rendszer nem támogatta a tudást, főleg nem a kiemelkedő tudást. Ami egy társadalom fejlődésének az alapja.

Hirtelen ennyi jutott eszembe.

darkgreen 2009.08.25. 21:22:19

@denisson23: Én éltem ebben. Az oktatás maradék elvű volt. Azért lehetett jó, mert az elvtársak hagyták, hogy az ott dolgozók kibontakozhassanak. Politizálni nem lehetett, a papok el voltak zavarva, szakmai munka folyt. Az elvtársakat meg nem érdekelte. Amint elkezdte volna érdekelni, kő-kövön nem maradt volna.

Tömegsport sem volt, csak utánpótlás képzés. Kimehettél a grundra focizni, mert üres telkek voltak, de ez nem tömegsport. Nem volt normális cipő, nem volt normális felszerelés semmilyen sporthoz. Csak ha versenyeztél. Persze az utánpótlásra volt pénz, de a szemlélet megmaradt. Most nincs pénz, ezért nincs utánpótlás. A kevés pénzt meg nem a tömegsportra költik, mint akkor sem.

Nyugalom sem volt. Mindenki hajtott a másod-harmad-negyed állásában. A főállásban senki. A szocializmus a morált és a közösségeket őrölte fel. Ezért aztán a rendszerváltás sem alulról jött. Azok hajtották végre, akik le akarták nyúlni az állami vagyont. Meg néhány idealista, akik már vagy megváltoztak vagy eltűntek. (Ezeken szeretne Éhesló elégtételt venni. Nincs egyedül.)

Valóban a rendszerváltáskor voltak értékeink. Végső soron működött az ország, virágzott a mezőgazdaság, termeltek a gyárak. Ahol az elvtársak hagyták, ott az emberek tudták a dolgukat. Ezeket lopták el elsőként vagy áldozták be, hogy nyugodtan lophassanak.

Az igazi rendszerváltás most kezdődik. A kádárrendszer legitimitását az osztogatás adta. Kezd elfogyni a családi ezüst. Ha elfogy, a rendszer elveszti a legitimitását, elkezdődik a rendszerváltás. Amiben most élünk, az maga a nagybetűs KÁDÁRRENDSZER. Hát nem volt egy zseni a mi János bátyánk? Már több mint 20 éve halott, és a rendszer működik!!

Büszkék lehetünk a tanítványokra! Akár Viktorunkra, akár Gordonkára, vagy Fecóra. Nem tudjuk átlépni az árnyékunkat.:(

denisson23 2009.08.25. 21:54:22

@darkgreen:

Akkor nem tudatosan volt jó az oktatás, de mégis voltak jól működő elemei.

Tény, hogy az élsportra nagyon odafigyeltek, mert presztizsértéke volt, de a nagyvállalatoknak voltak sportegyesületei, ahol azért többeknek lehetett sportolni. Én pl. a Rómaifürdői Vasas-ban ping-pong-oztam és a Ganz Villamossági Művek színháztermében volt az edzésünk, havonta 20Ft volt a tagdíj, egy ping-pong labda 40Ft-ba került és fogyóeszköz volt, úgyhogy még a labdák költségét se fedezte a tagdíjunk. Nemhogy a versenyek nevezési díjait, meg a terem rezsiköltségét.

Valószínűleg nekem kisgyerekként inkább a pozitív dolgok maradtak meg, például kisdobos is szerettem lenni és az orosz nyelv tanulásával sem volt semilyen bajom. A rendszer szerkezetére persze nem volt rálátásom, legfeljebb utólag kezd összeállni egyfajta kép. Mivel kevesebb a tapasztalatom, könnyebb is lezárnom magamban az egészet, főleg hogy a családunk nem tartozott a szocializmus nyertesei közé, a szüleim mérnök+tanár párosítása akkor nem volt nyerő.

Kádár János annyiból jobb volt, mint az utána következők, hogy nagyjából hasonló életszínvonalon élt, mint a nép, nem igényelte azt a luxust, amit azok igényeltek, akiknek osztogatott a hatalma megszilárdítása érdekében és azt a luxust és vagyont se, amit a rendszerváltás utáni vezető politikusok. Nem voltak bányái, nem voltak milliárdjai se, úgyhogy ebből a szempontból egy nagyságrenddel veri az őt követőket.

darkgreen 2009.08.25. 22:25:34

@denisson23: Az oktatás tényleg jó volt. Voltak területek, ahová azok menekülhettek, akik akartak valamit csinálni.

A rablóváltást egyébként éppen Kádár szerénysége okozta. A politikai elit nem elégedett meg a "kicsit többel". Mindent akart.

Egyénként a kádárrendszer a legjobb példa arra, hogy egy jó és komoly morális értékekkel is bíró vezetőtől mennyire függetlenné válik a rendszer. A rendszer nem azonos az alkotóelemek összességével. Saját törvényei szerint mozog. Vannak jól szabályozható rendszerek. Ezeket szeretik a kockafejű mérnökök. A társadalmi rendszerek rosszul szabályozhatóak, legalábbis jelenleg. Valaki(k) felépíti(k), meglökik, és legközelebb akkor áll meg, amikor koppan a falon.

A nyugati típusú rendszerek elosztottak, hajlékonyabbak, kisebbet koppannak. A keleti típusúak monolitikusak, merevek, nagyon meg tudnak indulni, de a falon aztán rohadt nagyot szólnak.

denisson23 2009.08.25. 23:01:37

Akkor a következő skálán fogunk haladni:

1.Monolitikus
2.Hajlékonyan monolitikus
3.Monolitikusan hajlékony
4.Hajlékony

Egyenlőre hajlékonyan monolitikusak vagyunk. Kíváncsi vagyok, hogy időben mekkorák a lépésközök az egyes fokozatok között.

És az se mindegy, hogy a hajlékony melyik verziójába érkezünk majd meg. Jó lenne előre kitalálnunk, nem pedig véletlenszerűen sodródnunk.

valaki76 (törölt) 2009.08.26. 14:11:30

@denisson23:

Hitelek – ezekből elsősorban a bányászatot, a nehézipart és a „kommersz” fogyasztást finanszírozták.

A hitelfelvétel 1989-el nem ért véget, szerintem az utóbbi húsz évben egyetlenegy évben sem volt költségvetési többlet…

(esetleg egyszeri privatizációs bevételek miatt lehetett másként)

A jó teljesítménynek – az élet legtöbb területén – sajnos ma sincs automatikus visszacsatolása… (Nem véletlenül mennek el, pl. a kutatók nagy számban)

Ügyeskedők – ez ma is így van, a szubvencionált nagyvállalatok helyett pedig szubvencionált multik vannak..

Esztétikai igénytelenség – ez az ipari szemlélettel is kapcsolatban volt, pl. lakótelepek, házgyárak

Hierarchikus rend – hihetetlenül jól „korrumpálták” az embereket. És ez már nagyon korán elkezdődött..

A rendszer a hatalom megtartásáról szólt… Ennyi volt a célja…

valaki76 (törölt) 2009.08.26. 14:21:06

@darkgreen:

Tényleg meglepően szerény volt Kádár…

Az orosz forradalmárok már 1918-ban beköltöztek a Kreml-be.

Lenin pedig szinte azonnal kiszemelte magának az egyik legszebb luxusvillát Moszka környékén.

www.russianmuseums.info/M446
State Historical Preserv "Gorki Leninskie"

+ luxusautókat gyűjtött (különösen a Rolls Royce-ot szerette)

és már 1922-ben letért a kommunista útról, még a moszkvai tőzsdét is kinyitották…

Mao-Ce-Tung sem volt kispályás azonnal beköltözött a Tiltott Városba (a császári palotába) az elvtársakkal együtt…

Éhesló 2009.08.27. 07:59:26

@darkgreen: Köszönöm a pontos és részletekben is érzékletes diagnózist!

Éhesló 2009.08.27. 08:04:38

@darkgreen: Nos csermaneket "jó és komoly morális értékekkel is bíró vezető"-ként említeni sajátos erkölcsi-politikai álláspont. Ebben legalább annyira nem értünk egyet, mint amennyire jó diagnózisoddal igen.
Fontold meg újra, kiről és mit írtál!

darkgreen 2009.08.27. 09:05:44

@Éhesló: Ez inkább egy idealizált, általánosított dolog volt.

Mindennel együtt azt gondolom, hogy Kádár egyáltalán nem tartozott az igazán rossz emberek közé. Mindenki esendő, mindenki hibázik, és mindenki könnyen ítélkezik. Kádár emberi mivoltának megítélésében azért óvatosságra kérnélek. Egyfelől valóban egy rohadt diktátor volt, másfelől viszont valóban puritán életet élt és próbált egyfajta sajátos morális elvrendszer szerint élni. A Magyar történelem egyik legellentmondásosabb személyisége.

Amit valakinél el lehet ismerni, azt szerintem el is kell. Ettől még szeretni nem fogom Kádárt, de nagyon vigyázni kell arra is, hogy a gyűlölettől ne legyünk elvakultak.

Mindenesetre nem őt akartam értékelni, csak sarkítva a vezető és a rendszer kapcsolatát szerettem volna leírni.

darkgreen 2009.08.27. 09:07:36

@Éhesló: Ja és az általad idézett mondatban annak az "is"-nek elég komoly súlya van...

denisson23 2009.08.27. 21:22:29

Akkor összefoglalva elmondható, hogy a szocializmus több okból sem volt fenntartható rendszer (kontraszelekció, eladósodás, ügyeskedők előnyben részesítése), tehát szemléletesen egy csökkenő függvénnyel lehetne jellemezni, amelynek a kritikus szint alá jutását kétféleképpen próbálták meg kitolni néhány évvel (évtizeddel). Egyrészt a "rendszerfenntartó elit"-nek történő osztogatással, másrészt mivel ez nem volt elég, a lakosság szélesebb rétegeinek történő osztogatással. Előbbi az állami vagyonból, utóbbi külföldi hitelekből történt.

A rendszerben ennek ellenére voltak jól vagy jobban működő részek (ágazatok, konkrét gyárak, vállalatok, városok, iskolák, szociális háló, ...), amelyek az abban dolgozó jó minőségű és lelkiismeretes humán erőforrás bázisnak köszönhették eredményeiket, illetve annak, hogy a rendszer nem tudott, vagy inkább nem akart a mindennapos működésükbe beleszólni, vagy a harmadik eset, amikor stratégiai célok miatt egyenesen támogatta őket (élsport, mezőgazdaság).

Az, hogy ki milyen formában vett részt az előző rendszerben, egyénfüggő, ezért a rendszer lezárása is egyénenként változó, de valószínűleg ezt elősegítendő, társadalmi lezárásra is szükség van, amely megkönnyítheti az egyén számára a tisztánlátást azzal, hogy el tudja helyezni a saját mozaikdarabkáit a nagy egészben.

Mivel a rendszerváltás után gyakorlatilag ugyanazok kezébe került a hatalom, akik kezében azelőtt is volt - kiegészülve egy fiatal generációval, aki csak fiatal kora miatt nem volt része az előző rendszernek -, a lezárást tőlük nem várhatjuk. Ez nem más, mint a klasszikus "fecskék és a villanypózna" tipikus esete.

A hitelek csapdája és az ügyeskedőket támogató rendszerek problematikája mindenképpen olyan téma, amelyről érdemes még társadalmi szinten beszélni. Illetve az "elit"-ben betöltött szerepek kibeszélésére, tisztázására is kéne egy korrekt módot találni, mert ez még mindig egy feszültségforrás a társadalomban és az egyénekben egyaránt, aminek számtalan káros következményét szenvedi azóta is az ország. És itt nem elsősorban az akkor is látható felső szegmensre, hanem az alattuk lévő láthatatlan rész szerepére gondolok.

darkgreen 2009.08.27. 22:45:18

@denisson23: Jól látod. Olyan az ország, mint a benne élő emberek. Mi a szocializmust is sajátos magyar módra csináltuk, és a kapitalizmust is így csináljuk. A lényeg, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene.

darkgreen 2009.08.28. 16:47:58

Szerintem a Kádárrendszer elemzésével nem jutunk előbbre. Bár szükség volna rá, de már túl régen volt ahhoz, hogy ne "csak" történelem legyen. (Ilyen öregek vagyunk. Francba!) Kiindulni a trendekből kellene. Amit erről gondolok, azt ide másolnám, mert igazából itt releváns:

Munka. A termelő munka eltűnt. Nincsenek helyhez kötött üzemek, gyárak. A kétkezi munka a mezőgazdaságra, az építőiparra és az összeszerelésre korlátozódik, oda ahol vagy a tevékenység túl összetett, vagy nem köthető helyhez. Más csak ott van, ahol a jogaitól megfosztott tömegek biorobotként használhatóak. A munkaerő a szolgáltatásokba és a közigazgatásba áramlik. Az informatika, az internet most vágja el ezt a menekülő utat is. Szép lassan bedől társadalmunkat tartó legrégibb és legalapvetőbb cölöp.

Elöregedés. A korfa megváltozott. Egyrészt, aki megszületik, egyre jobb esélye van arra, hogy az öregségtől haljon meg. Nem betegségben vagy háborúban. Kitolódik az egzisztencia felépítésének ideje. Részben a tanulási idő egyre inkább nem a húszas- hanem inkább a harmincas éveink elejéig tart, részben az igényink is megnőttek (fürdőszoba, különszoba, stb. szemben a szobakonyhával). Első hallásra furcsa, de a fűtött hálószoba is komoly akadálya a gyereknemzésnek. De megváltozott az is, amit a gyerekeinknek adni szeretnénk, ezért két-három gyereknél egy konszolidált család nem nagyon vállal többet. (Persze ez ennél jóval bonyolultabb.)

Polarizálódás. Egyre élesebb választóvonalak alakulnak ki, mind a társadalmakon belül, mind az országok között. Alapvetően kulturális alapon tömbösödik a világ. (Huntington)

Globalizálódás. A nagytőke a nemzeti-állami szabályozás alóli kibújásának technikája. Hatására szétesnek a családok, elpusztulnak a helyi értékek, az országok folyamatos pénzügy válsággal küzdenek. Az évezredes "röghözkötés" eredménye most hátránnyá válik, helyére a társadalmi mobilitás igénye lép. A baj ezzel az, hogy ez a cigányélet elpusztítja a családokat és a közösségeket, megszüntetve az amúgy is agresszív, hatalom- és profitéhes nagytőke lehetséges társadalmi kontrollját. (Amit az államhatalmon keresztül gyakorolhatna.)

Új hatalmi ágak. A gazdasági hatalmat semmi sem szorítja korlátok közé. Önálló hatalmi ágként egyre inkább dominálja a többi, klasszikus hatalmi ágat. Különösen nagy problémát jelent, hogy a korábbi szabályozó rendszer a monetáris ideológia mentén egyre inkább pénzügy eszközökkel szerette volna megoldani a teljes társadalmi kontrollt. Így a gazdasági hatalom könnyedén rá tudott telepedni a társadalmi kontrollmechanizmusra, és nagyon gyorsan dominánssá tudott válni. Külön hatalmi ágként kellene kezelni az informatikai és a médiahatalmat is, de az egyházi hatalmat is a helyére kellene tenni.

Erőforrás korlátok. A korábbi elképzelésekkel szemben az erőforrások nem szűkösek, hanem végesek. Legalábbis azok, amiket használunk. Ezek többségét bányásszuk. Észre kellene venni, hogy az energetika mennyire meghatározó a társadalmi szerkezetre nézve.

Környezetszennyezés. A szakemberek 98% egyetért abban, hogy ökológia katasztrófa felé rohanunk.

Ezzel szinte kimerültek a hagyományos értékrendek tartalékai.

denisson23 2009.08.28. 17:41:43

@darkgreen:

Igen, nem az a lényeg, hogy teljeskörű elemzést készítsünk arról, ami már úgysincs. De néhány alapösszefüggést azért nem árt látni. Pont a későbbiekhez. Amit mi látunk, láthatunk, az már szóba került, úgyhogy továbbléphetünk a következő témára. Persze azért szívesen venném, ha néhány dologról Hankiss, Popper vagy hasonló kaliberű emberek beszélnének úgy, hogy azt nem 12 ember látná éjfélkor a Mélyvíz című műsorban. :)

Egyébként pont ez a hozzászólásod ragadta meg a minap a figyelmemet, egyből arra gondoltam, hogy ide is éppen passzol.

Tehát ott tartunk, hogy a kiindulóponttal megvagyunk, jöhet a következő pont, ahová tartunk, a kapitalizmus, illetve a kettőt összekötő út, amelyen 20 éve járunk. És Te már a paradigmaváltást feszegeted, hogy merre fog haladni a világ (és azon belül is Európa és Magyarország) a kapitalizmus jelenlegi formája után.

Érdekes gondolati kirándulás lesz, bíztatok mindenkit, hogy kapcsolódjon be.

darkgreen 2009.08.28. 18:24:56

@denisson23: Szerintem nem jó kapitalizmusról és szocializmusról beszélni. Egy társadalmi rendszer fejlettsége egy adott technikai szinttel meghatározható. Ezen a szinten van keleti- és nyugati típusú berendezkedés. Kelet ezen felül még egy kicsit mindig le is volt maradva. A szocializmus a keleti típusú monopolkapitalizmus. Tudom, hogy furcsa, de gondold végig. A középkori, feudális berendezkedés is hasonló analógiákat mutat.

Szerintem erőteljesen figyelembe kellene venni, hogy TECHNIKAI civilizációban élünk.

denisson23 2009.08.28. 20:11:48

@darkgreen:

Oké ne menjünk bele a kapitalizmusba, viszont engem az azért még érdekelne, hogy a jelenlegi helyzetbe vezető útnak mik a kiváltó okai.

Mi az, ami a kapitalizmusba, mint hiba eleve bele van kódolva?
Mi az, amit mi rontottunk el? Miért rontottuk el?
Mi az, ami a világ változásának a számlájára írható?

Engem zavar, hogy ezeket nem látom tisztán, mert addig legközelebb is beleléphetünk ugyanazokba a gödrökbe.

darkgreen 2009.08.30. 21:22:27

@denisson23: Azt hittem, hogy ez a keleti és nyugati típusú megjegyzésem elég provokatív lesz, hogy más is beleszóljon. Ezekre a kérdésekre keresem én is a választ, és persze vannak remek ötleteim, de nem hiszem, hogy meg tudnám mondani a frankót.

Amiben nem tudok kompromisszumot elképzelni, az az, hogy a társadalomban fellelhető félelem mennyiségét a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani. És ezzel együtt az erőszakét is. Meggyőződésem, hogy aki ezt nem így gondolja, az nem demokrata. Ennek az első és legfontosabb következménye az, hogy a főellenség a szegénység. És fordítva is. Ahol tömeges a szegénység, ott nincs demokrácia.

denisson23 2009.08.30. 22:32:53

@darkgreen:

Az elöregedő társadalom mind a fejlett, mind a volt szocialista országokra jellemző. Én ennek okát a túlzottan mérhetőség központú mentalitásban látom. Ezalatt azt értem, hogy a háború után eléggé elment abba az irányba mindkét tábor, hogy néhány gazdasági mutató minden körülmények között történő növelése lett a fő cél, függetlenül attól, hogy ez önmagában nem jelenti azt, hogy a gazdaság+társadalom, mint egész valóban jó irányba halad. A szocialista tábort a tervek mindenek felettisége jellemezte és amikor nem tudtuk tartani az elképzeléseket, akkor a statisztikákat kezdték manipulálni. Pl. elmondhattuk, hogy nem volt nálunk munkanélküliség, de ez valójában nem volt igaz. Aztán jöttek a hitelek, amelyek szintén a tervek alatti fejlődést voltak hivatott külső forrásból megnövelni. Tehát a látszat itt is megvolt. A kapitalizmusban a fogyasztói társadalom szintén valami hasonlóról szól, amikor egy idő után nem lehet évről-évre óriási növekedési mutatókat elérni, amihez görcsösen próbáltak ragaszkodni, akkor mesterségesen meg kellett növelni a keresletet, hogy nőjön a fogyasztás. A különbség annyi, hogy nálunk az állam adósodott el és persze ezzel közvetetten az állampolgárok, Nyugaton pedig közvetlenül az egyének. Aztán mi is becsatlakoztunk a nyugati ringlispílbe, a hozzánk hasonló országokhoz képest még nagyobb mértékben, sőt olyan "jó tanulók" lettünk, hogy állami ÉS egyéni eladósodás kombinációjával akkorát emeltünk a liciten, hogy azt más senki nem követte, legfeljebb utólag röhöghetnek rajtunk, hogy mekkora marhák voltunk.

A fogyasztói társadalom pedig mesterségesen növeli az egyéni igényeket, ami azt jelenti, hogy abból a tortából, amit az egyén élete folyamán megkeres, többre van szüksége, mint korábban, ezért kevesebb jut másokra, pl. a gyermekekre. Ha ehhez még hozzávesszük a mesterséges keresletnövelés következő lépcsőfokát, hogy ne csak azt költsd el, amit megkerestél, hanem azt is, amit még nem kerestél meg, tehát vegyél fel hitelt. Ha jobban belegondolsz, a fogyasztási, áruvásárlási hitelek, hitelkártyák, stb. (kivéve ingatlanhitel) egyértelműen csökkentik az előbb említett torta méretét, pontosan a kifizetett kamatteher összegével. 100Ft hitel esetén 50-100Ft-tal! Ha a fiatalkorban megszokott fogyasztás szenvedéllyé, függőséggé alakul, akkor ez szintén csökkenti a gyermekvállalási esélyt. Nem mellesleg a pazarló szemlélet is innen gyökeredzik, ami az általad polarizálódásnak nevezett társadalmi konfliktusokon felül (hiszen az amúgy is szűkös erőforrások még szűkebbek lesznek a többletfogyasztásnak köszönhetően, ezért nagyobb értük a harc és végül a kiválók szerzik meg a selejt elől :) a környezeti erőforrások túlzott kihasználásához vezetett. A globalizáció, a gazdaság túlzott hatalma és a környezetszennyezés ugyanennek a folyamatnak a következménye.

Összefoglalva, a józan paraszti ész és a hosszútávú gondolkodás totális hiánya jellemezte a kapitalizmust az elmúlt évtizedekben és erre a süllyedő hajóra a hasonlóan rossz úton járó volt szocialista országok könnyen át tudtak szállni. Mivel az egyének nem voltak elé stabilak és az emberi közösségek nem voltak elég erősek, ezt a torzulást különösebb tiltakozás nélkül hagyták bekövetkezni.

A munkával kapcsolatban az önmagában nem baj, ha a gazdaságban csökken az ipar és a mezőgazdaság súlya, amennyiben a fejlődésnek köszönhetően a társadalom kisebb hányada is elő tudja állítani a szükséges mennyiséget. De nem ez történt, hiszen a fogyasztási igények nőttek, tehát valakinek mégiscsak le kell gyártania. Ezt Kína és néhány ázsiai ország vállalta be, ami hosszútávon a világ rabszolgának gondolt részétől való függést fog jelenteni! Ez természetes folyamat, a függőség idővel könnyen átfordul az élet más területein is. Ez végülis azt jelenti, hogy a fejlett világban a munka értéke lecsökkent, büdös már tényleges munkát végezni, ez pedig hosszútávon zsákutca. Kíváncsi vagyok, hogy ez meg fog-e változni. Ha nem, akkor a környezeti problémák miatt nem fogjuk tudni messziről ideszállíttatni a szükségleteinket megtermelt formában, ezért kénytelenek leszünk megnyitni a kapukat a bevándorlók előtt, ami megintcsak rengeteg további konfliktust generál. Úgyhogy én a munka újbóli elkezdésére szavazok és az alapszükségleteink tekintetében (amit a másik oldalon már ecseteltünk) érdemes hosszútávon elmozdulni a függetlenség irányába. Akkor is, ha mások nem ezt teszik, az ő hülyeségük minket nem mentesít.

darkgreen 2009.08.30. 23:18:14

@denisson23: Ezek igen jó meglátások!!

A demográfiához nagyon nem értek, ezért nyugodtan tudok véleményt alkotni. A tisztánlátásomat nem zavarja tudás. Viszont úgy gondolom, hogy az elmúlt kb. 100 évben nagyon megváltoztak a dolgok. A gyerek az öregség záloga volt. A fiatalok közvetlen kötelessége volt a saját öreg szüleik eltartása, ha azok már munkaképtelenekké váltak. Persze ez így egy kicsit sommás, de a közvetlen kapcsolat lényegében meg volt. Most nincsen közvetlen kapcsolat. Az idősek ellátása a nyugdíj rendszer feladata, azaz össztársadalmi teher. A gyerek viszont nem. Az a TIÉD. Ha nincs nagyszülő aki segítsen legalább 15 év folyamatos szolgálat. Éjjel nappal, szünet és szabadság nélkül. Hatalmas felelősség és a "társadalom" sz*rik rád. Amint gyereked van halmozottan hátrányos helyzetbe kerültél, lesüllyedtél a selejt:) közé.

Megváltozott a család szerkezete is. Nincs családfő, de az elvárások megmaradtak. Munka mellett ellátni egy családot, szinte lehetetlen. Nekünk csak két gyerekünk van és még csak ovisok. De azt a pár különóra, foglalkozás, amit ovi után szeretnénk, szinte lehetetlen logisztikai feladat. Mindketten dolgozunk, de fél négykor az egyikünk kezéből ki kell essen a munka és rohanni kell az oviba. Ezt persze a munkahelyek zöme nem viseli el. A paternalista családmodell szerint az asszony ezeket a problémákat alázattal megoldja, és boldog, hogy nem veri a férje nagyon. Ha ezt összeveted azzal, hogy például Svájcban a nők csak az 1970-es években kaptak választójogot, láthatod, hogy ezen a téren mekkora a deficit.

Szerintem több generációváltásra lesz szükség ahhoz, hogy a társadalom minden szintjén érték legyen a gyerek, és tiszteljük és megbecsüljük azokat, akik velük foglalkoznak.

darkgreen 2009.08.30. 23:30:19

@denisson23: A 29-es világgazdasági válság óta a fő megoldás a fizetőképes kereslet megteremtése. Ha van kereslet, nincs túltermelés. Ehhez nem kell mást tenni, mint annyi pénzt tartani forgásban, ami felszívja a termelést. Ennek a pénzmennyiségnek a biztosítása az állam feladata, azaz a pénzpiacon keresztül kellene a gazdaság egyensúlyát fenntartania. Az állam ezért túlköltekezik, amivel fedezetlen pénzt tesz a gazdaságba. Ezt a bankrendszer megsokszorozza és ezzel meg is van a kereslet. A kereslet révén a gazdasági növekedés, ami azt jelenti, hogy a következő adóévben már akár akkora is lehet az állam bevétele, ami az előző év kiadásait fedezné. Ez így egy folyamatosan növekvő spirál. Lehetetlen kilépni belőle. Nyilvánvalóan instabil modell. Ez a kapitalizmus amiben élünk.

Szerintem a kitörési pont az lehet, ha a szabályozási rendszert alakítjuk át. Erre az informatika már ad lehetőséget, csak tudatosan használni kellene.

denisson23 2009.08.31. 00:02:28

@darkgreen:

Illetve az is különbség, hogy az egészségügy fejlődése miatt ma már tömegesen vannak idősek. Régen - gondolom - a jómódúak tudtak csak egészségre kevésbé ártalmas életet élni, náluk meg valószínűleg anyagilag amúgy sem jelentett gondot a nyugdíjaskor.

Az nem feltétlenül baj, hogy a fiatalok most már nem látják el az időseket családi szinten, egy másik modell felé tartunk, ahol az ember saját maga finanszírozza meg a saját nyugdíját. Ez egy igazságosabb, fenntarthatóbb modell, csak éppen félúton vagyunk és jelenleg még rosszabban működik, mint a régi. A váltásnak mindig nagy ára van.

A családon belüli szerepek, feladatok új egyensúlyi pontja szerintem is nagyon messze van. Jelenleg elmondható, hogy a nőkön kettős teher van, hiszen általában a gyermeknevelésben ÉS a pénzkeresésben is ki kell venniük a részüket. Ez azért elég kemény. Nem csodálom, hogy nehezebben akarnak gyermeket vállalni. Mivel az állam nem mutat ennek kezelésére működő mintákat, valós perspektívákat, lokálisan, mindenkinek magának kell működő modellt találnia vagy szerencsés esetben a környezetével közösen. Persze a civil szerveződések ebben is lehetnek idővel hatékonyabbak, mint az állam. Ezen a területen például kifejezetten nagy szükség lenne rájuk.

A két terület egyébként rokon abból a szempontból, hogy a régi családmodell felbomlása miatt kell mindkét esetben új megoldást keresni. Egy új család- és életpálya modellt, amely mindkét területet kezeli.

Ha az alapokot nézzük, amint azt korábban írtad, akkor az "elit" ellenérdekeltsége a legnagyobb legyőzendő akadály. Úgyhogy a szabályrendszer megváltoztatását várni önmagában nem megoldás, magától sose fog megváltozni. A változásokat csak a szélesebb tömegek közös akarata tudná végigvinni. Az informatika egyébként ebben is segítségünkre lehet.

darkgreen 2009.09.01. 21:55:37

@denisson23: Érdekes, ahogy a szabályrendszer változik. Kitalálunk egy szabályt, amit az emberek elfogadnak. Például azt, hogy csúnya dolog köpködni. Persze köpködünk tovább, mert mért ne. De a gyerekeink már érzik, hogy a szavaink ellentétben állnak a tetteinkkel. Lázadnak, és valóban nem köpködnek. Az ő gyerekeik már úgy nőnek fel, hogy senki sem köp nyilvánosan, és mélyen elítélik, aki ilyet tesz.

A változás sohasem forradalmi. Lassan, generációkon keresztül szocializálódik a társadalomba. Csakhogy a világ felgyorsult és a társadalom nem tudja követni.

Itt van például a GMJ. Most alig érti valaki. Szemben áll az uralkodó elit érdekeivel. Aztán egyre többen fogják megérteni és egyre az elitnek is legalábbis úgy kell tennie, mint aki támogatja. A következő generáció számára már természetes lesz. Remélem.

denisson23 2009.09.03. 21:11:02

@darkgreen:

Igen, alapvetően igazad van ebben. Van egy ritmusa a fejlődésnek, amelyen nehéz gyorsítani. A pálmának se mondhatod, hogy nőjél már. Nő az magától, napról-napra, apránként és ez így természetes.

Csak egy tényezőt felejtettél ki: Magyaroszág lesz*rta az oktatási rendszerét az elmúlt 20 évben! Tehát a pálmafákat nem locsoltuk megfelelően, ezért azok az elvárhatónál jóval lassabban nőnek...

darkgreen 2009.09.03. 21:43:31

@denisson23: Nem is tudom. Rám tört az optimizmus. Lecserélték a kövér, buta, büdös, koszos, beszédhibás, képzetlen óvónéninket egy helyes, okos, tiszta, inteligens, főiskolát végzet vadonat új óvónénire.:)))

denisson23 2009.09.03. 21:46:32

@darkgreen:

A jövő elkezdődött! :) /Black&Decker, majd OVi/

Nyár 2009.09.12. 20:16:14

Nekem az a bajom ezzel az egésszel, hogy mindenről beszélhetek (szólás szabadság vs. szocializmus)de minek? Jó titeket olvasni, mert szeretek (jobban mondva izgat minden igazságtalaság) a problémákról olvasni, beszélni, de mindig oda lyukadok ki, hogy minek? Szívem szerint forradalmat csinálnék és felforgatnám a világot, mert nem látom a kiutat, 100 évem pedig már nincs hátra, hogy kivárjam. Viszont nem én vagyok a "megváltó". Ahhoz több kell szenvedélyességnél, igazságvágynál, tudni is kell, utána hogyan tovább.
Tehát szerintem, ha nincs ilyen forradalmi vágy egy vezetői vénával megáldott fiatalban sem, akkor el kéne kezdeni rendet csinálni. Ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy a visszásságokról nem csak beszélni, hanem tevőlegesen is tenni kellene. Lásd. LMP:parkolótársaság elszámoltatása(történt valami?)Fidesz: 6 feljelentés a BKV végkielégítések miatt, (fog történni valami?)és a végtelenségig lehetne sorolni. De akiknek feljelentik, azok nincsenek nyakig a korrupcióban? Csak kérdezem, nem tudom. Szinte hallom: összesküvéselmélet.
Valóban kezdem elveszíteni a hitemet. (Azt olvastam negatívunokat is lehet írni)És látom, hogy visszakérdeztek, én mit tettem eddig a szebb jövőért? Igen ez egy nagyon időigényes tevékenység. Már attól behalok, amikor hivatalos ügyben reklamálok, éveket öregszem, és úgy érzem szélmalom harcot folytatok. Egyedül az ember csak azt teheti, ami a posztban van, szépen él a családjával és elvégzi a munkáját, már ameddig van munkája, felneveli a gyerekeit és várja, hogy majd mások megváltoztatják a világot.
Itt tart ma egy átlagember. Nagyon elszomorítottam magam.

denisson23 2009.09.12. 21:20:46

@Nyár:

Úgy gondolom, hogy egy nem optimális egyensúlyi pontban van az ország. Az állítás nem optimális része egyértelmű, ezt mindenki érzi. Egyensúlyi pedig azért, mert a vezető réteg érdekrendszerei egyben tartják. Akkor fog érdemben változni (javulni) a helyzet, ha találunk egy új, magasabb szintű egyensúlyi pontot és egyszerre sokan el is akarunk indulni annak az irányába.

Ezért van szükség szerintem arra, hogy beszéljünk bizonyos kérdésekről. Egyrészt, hogy tudjuk, honnan jövünk, másrészt, hogy tudjuk, merre akarunk tovább menni. És itt jön be az "átlagemberek" ereje. Egy-egy ember önmaga valóban nem képes megváltani a világot, viszont sok "átlagember" akarata és aktivitása (asszertív érdekképviselete, érdekérvényesítése) képes lehet kimozdítani a rendszert a jelenlegi állapotából. Erről szól a demokrácia, amit még csak tanulunk.

És most úgy érzem, megpezsdült valami, a válság hatására sokkal inkább előtérbe kerülnek a korábbi hibák és sokkal inkább felmerül a változtatás igénye. Emellett a világ tőlünk függetlenül is rengeteget fog változni az elkövetkezendő évtizedekben, úgyhogy mindenképpen új irányt fog venni sokminden. Ha pedig így van, akkor határozzuk meg mi, hogy mi legyen ez az irány. A sok "átlagember" ötleteiből alakuljon ki egy közös nevező, amely irányt mutat majd a következő évtizedekben. Néhányezer tudatos ember elég hozzá. Ez persze még nem a Kánaánba vezető út lesz, de mindenképpen egy fejlődési pályának a következő állomása.

Hosszútávon pedig mindenképpen a felelősségteljes egyénekből álló társadalomban látom a jövőt, ahol a társadalom tagjai emellett még csapatjátékra is képesek. Ez az, ami messze van, de éppen ezért érdemes elkezdeni építkezni most. Különben úgy járunk, mint az euró bevezetéssel, aminek a céldátuma már nagyon régóta "még 7 év". Csak itt nem a 7 évet, hanem a 100 évet tologatjuk magunk előtt. Egyébként túlzottan meglepő vagy kétségbeesésre okot adó dolog a 100 évben sincs, ha belegondolunk, hogy társadalmi szinten mekkora hátrányunk van Nyugat-Európához képest és még ők is messze vannak a tökéletestől.

De a fentiek alapján én már középtávon (2030-ra) is mindenképpen minőségi változásra számítok. Mert bízok a többi "átlagember"-ben, abban, hogy ők is tenni akarnak. Még akkor is, ha sokukkal sosem találkoztam és nagy részükkel lehet, hogy soha nem is fogok. Attól még léteznek és teszik a dolgukat.

darkgreen 2009.09.14. 12:27:28

@Nyár: Az a baj, hogy nagyon nem vagy egyedül. Szinte mindenkiből, akit csak ismerek sugárzik ez az elkeseredett tehetetlenség. A felvett hitelektől és a gigantomán presztis beruházásoktól pedig olyan merev lett a rendszer, hogy ez már nem hajlik, csak törik.

De legalább már beszélünk egymással.:)

denisson23 2009.09.14. 20:00:03

@darkgreen:

Szerintem félig tele van az a bizonyos pohár.

darkgreen 2009.09.15. 09:20:27

@denisson23: Szerintem az utolsó cseppeknél tartunk és nem is nagyon látom, mit lehetne csinálni. Az országnak hosszútávú, hatalmas kötelezettségei vannak, amik szigorú kényszerpályán tartják. Ilyen helyzetben tisztességes ember nem vállal közéleti szerepet, illetve csak ellenzéki pozícióban.

denisson23 2009.09.15. 09:37:04

@darkgreen:

Én a poharas hasonlatot nem így értettem.

Ahhoz, hogy a kényszerpályáról letérjünk, el kell kezdeni felépíteni a függetlenségünket, amiről már többször is beszéltünk. Ennek talán legfontosabb vetülete a pénzügyi. Az adósságok lecsökkentésére egyetlen módot látok: néhány évre vissza kell fogni az életszínvonalat. Emellett az energia és az élelem a másik két kulcsterület.

Az tény, hogy jelentős változásokra van szükség. És szerintem az is elég egyértelmű, hogy ezek nem felülről valósíthatók meg, hiszen a vezető elit-nek a jelenlegi nem optimális egyensúlyi pont fenntartása az érdeke.

Ezért kell alulról elkezdeni építkezni. Ez sok munka és nem is látványos, hiszen csak hosszútávon lehet érdemi eredménye. De én ezt az egyetlen utat látom.

darkgreen 2009.09.15. 09:59:36

@denisson23: Az a baj, hogy minél alacsonyabb az életszínvonal az elvonások miatt, annál több megy a lecsóba. A megoldás a beruházások költségeinek kifizettetése azokkal, akik használják. Például az autópályákért fizessenek a fuvarozók, a metróért a főváros. A költségek pedig nem szállhatnának el, ha a jogszabályok szerint jártak volna el. Szerintem itt volna az ideje felelősségre vonni azokat, akik miatt pl. a 4-es metró már 600 milliárd felett van. Ez szimpla hűtlen kezelés, amiért sok-sok évet kellene kiosztani.

Bűnözőkkel szemben nem lehet alulról építkezni. Illetve lehet, de azt forradalomnak hívják, és sok jóra nem vezet. Alapvetően ez a felismerés erősíti a Jobbik táborát. Egy egészséges társadalomban az emberek többsége azt gondolja, hogy a bűnözők helye a börtönben van, nem a köz- és kormányhivatalokban.

valaki76 (törölt) 2009.09.15. 20:43:15

@Nyár:

Nem tudom, hogy mi fog történni, de ez ebben a formában nem mehet már sokáig tovább:)

valaki76 (törölt) 2009.09.15. 20:47:02

@darkgreen:

Ez teljesen igaz!

Kb. azért nem nyúlnak mélyen hozzá a rendszerhez, mert az láncreakciót indít el... Összedől az egész...

(a "Bajnai csomag" csak a felszínt kapargatta...)

valaki76 (törölt) 2009.09.15. 20:50:33

@denisson23:

Mit értesz életszínvonal alatt? Akármerre nézek hatalmas pazarlást látok mégis mindig ott akarnak vágni ahol nem kéne…

Itt rengeteg pénz van csak az a baj, hogy hülyeségre megy el…

Bármilyen furcsa – bizonyos tekintetben – ez egy gazdag ország…

valaki76 (törölt) 2009.09.15. 21:02:38

@denisson23:

A valódi változáshoz elsősorban nem pénz, hanem paradigmaváltás kell…

A bogotai példát azért szeretem, mert itt – szembe menve a világban uralkodó „igazságokkal”, trendekkel – három év alatt radikális változást értek el… Nem csak a közlekedést tették rendbe, hanem a város gazdaságát is dinamikus fenntartható, fejlődési pályára állították…

Ez egy hatalmas és inspiráló sikertörténet… Ha van megfelelő akarat, rövid idő alatt hatalmas minőségi változást lehet elérni.

Lessons from Bogotá

www.streetfilms.org/archives/lessons-from-bogota/

denisson23 2009.09.15. 21:45:23

@valaki76:

Igen, szerintem is paradigmaváltás kell és tényleg sokminden a hozzáálláson múlik.

GMJ, dán területértékadó, a bérlakásrendszert finanszírozó állami magánnyugdíjpénztár.

Pénzügyi-, energia- és élelmiszerstratégia 20 és 40 éves távlatokban.

Oktatás, közlekedés, család. Szintén hosszútávú országstratégiával.

Anyagi- és környezeti fenntarthatóság beépítése a projektértékelések mechanizmusába.

Ezekről és a paradigmaváltásról pont írtam az egyik írásomban a fórumos ötletek, vélemények alapján, amelyet sajnos megcenzúráztak (demokrácia van :), viszont ha érdekel, a honlapomon elolvashatod: denisson.atw.hu, azon belül pedig a "gondolatok" rovatban a Fejlődés V., illetve a VI., VII. szintén.

Szerintem akkor fog megvalósulni egy paradigmaváltás, hogyha az emberekben az igény nagyobb lesz rá, mint a jelenlegi rendszer fenntartóinak (irányítóinak) az érdekérvényesítő képessége. Hiszen ők ellenérdekeltek a változásban. A válság miatt szerintem egyébként optimális az időpont egy váltásra, de a realitásérzékem azt súgja, hogy ez még tolódni fog.

u.i.: A bogotai modellt elővárosi vasútvonalakkal mi is megvalósíthatnánk és az a hatékonyság mellett még környezetbarát is lenne. Azt hiszem, valami távlati városépítési tervben szerepel is, de nem kéne vele több 10 évet várni.

denisson23 2009.09.15. 21:52:26

@valaki76:

Az életszínvonallal kapcsolatban ha annyi megvalósulna, hogy csak azt a pénzt költi el mindenki, amit megkeresett, nem pedig még azt is, amit nem, akkor azzal már elégedett lennék. Tipikusan ilyenek az autóvásárlási- és egyéb áruvásárlási-, fogyasztási hitelek. Amelyek túlfogyasztást eredményeznek és a hosszútávú perspektíváinkra kifejezetten rossz hatással vannak.

Ha az "abból költök, ami van" mentalitást még az állam is átvenné, akkor az maga lenne a tökély.

Ugyanúgy, mint a paradigmaváltás, ez is szemlélet kérdése. Szerintem.
süti beállítások módosítása