Boldog vagyok, hogy ismerhettem
2002. márciusában a Friedrich Ebert Alapítvány egyik konferenciáján vettem részt. A témájára már nem emlékszem, csak a mellettem ülő idős hölgyre, aki a szünetben felszolgálandó három fogásos ebédre várva időnként a fülembe súgta: " Ez mért motyog?", "Mennyit beszél!", "Mikor fejezi már be?"A harmadik vagy a negyedik előadó Heiszler Vilmos volt a muzulmán-keresztény együttélésről. Évszázadokat átívelő előadása alatt vagy a hölgy némult el, vagy csak én kerültem kívül téren és időn. Harminc évvel ezelőtt hasonlóan nyűgözött le Vekerdi László és Lukácsy Sándor. Ők apám nemzedékéhez tartoztak. Heiszler Vilmos a kortársam volt. Boldog vagyok, hogy ismerhettem.
Az Eötvös József Kollégium Baráti Körének tagjai voltunk. A hatvanas-hetvenes években a Kollégium a demokrácia kicsiny, de jól védett szigete volt. A meg-megújuló politikai támadásokat úgy verte vissza, mint a IV. Bélát rejtő Trau a tatárokat. Az évente ismétlődő diákbizottsági választások íratlan szabálya volt, hogy karrierista nem lehet DB-titkár, erről a titkos választási rendszer megannyi szabálya gondoskodott.
A működő demokrácia csodája a Kollégiumban kezdődött, de a boldog 1989 után nem ment át a gyakorlatba. Heiszlert 1990-ben önkormányzati képviselővé választották, s mint erkölcsös politikus magára maradt. Úgy mesélte, "illegalitásba kényszerítette a kerületi SZDSZ-t”, mert amikor bement a polgármesteri hivatalba párttársai feltűnő sebességgel mentek el máshol intézni mutyiügyeiket. 1994-ben Heiszler távozott, a mutyi maradt. Tizenöt éve tapasztaljuk, hogy építik át (most éppen Verók elvtársék) a csendesen szép Terézvárost. Azt is látjuk, hová jutott az ország.
Amíg élünk, remélünk... 2009. június 7-én Heiszler Vilmos még kijön a kórházból az LMP-re szavazni, de azt, mivé válik új pártja, már nem fogja megtudni. Halála nem csak a Lehet Más a Politika vesztesége, Magyarországé is. Az LMP akkor méltó Heiszler Vilmos emlékéhez, ha a demokrácia elveit, játékszabályait nem áldozza föl a kicsinyes személyes ambíciók, a minden áron hatalomra jutás oltárán. Úgy legyen.
Pálvölgyi Márta