Klímacsúcs: kudarc?
Megszületett a koppenhágai klímacsúcs zárodokumentuma. Miről szól? Elismeri, hogy jó lenne a felmelegedést 2 C alatt tartani. Bravó. És lehetőséget ad, hogy mindenki egyéni felajánlásokat tegyen január végéig. Gratula. Még Barroso is annyit bírt erre kinyögni, hogy "több mint a semmi": Hát, epszilonnal.
Miért nem vagyok mégsem elkeserdve?
Egyszerűen azért, mert ennek a problémának a megoldását az államok vezetőitől várni hiábavalóság. Ők ugyanis, bármi van, még ha láthatóan nagy gebasz felé is tart a világ, az utolsó pillanatig önző módon a saját országuknak akarnak kicsit jobb feltételeket kicsikarni. Hogy ez maximum azt jelenti, pár évvel később borul be az országuk, az nem érdekeli őket.
Ráadásul jó néhány kulcsfontosságú téma fel sem került a hivatalos tárgyalások napirendjére. A klímaváltozás ugyanis csak az egyik, bár nagyon fontos oldala a globális ökológiai válságnak. Az esőerdők továbra is fogynak (nem utolsó sorban a klímaváltozás elleni harc jegyében termelt "bio"-üzemanyagok miatt"), a termőföldek pusztulnak, a tengerekben 30%-kal kevesebb állat van, mint 30 éve (nem faj, hanem kilóra!) - ezek persze mind összefüggenek a klímaváltozással, ám ha csak arra koncentrálunk, hogy kevesebb CO2-t nyomjunk ki, akkor ezen problémákat akár súlyosbíthatjuk is. (Például ezzel a CCS - Carbon Capture and Storage - nevű ökörséggel, ami méginkább "kék sivatagot" csinálna a tengerekből).
És hát nem volt szó arról a témáról, ami más fórumokon a leginkább középpontban van: a mezőgazdaság, a növekvő népesség élelmezése, ezek összehangolása az erőforrások korlátosságával. Ha a közvetett hatásokat is számítjuk, a kibocsátások harmada-fele a mezőgazdasághoz kapcsolható. Különösen az állattenyésztéshez. Talán meglepő, de ha megfeleznénk a húsfogyasztásunkat, az jobbat tenne a klímának, mintha beborítanánk napelemmel a Szaharát. És hát ez elvezet ahhoz a kérdéshez, ami a hivatalos klímacsúcson fel sem merül: meg tudjuk-e oldani az egymásba fonódó gazdasági, ökológiai és klímaválságot anélkül, hogy korlátokat szabnánk anyagi fogyasztásunknak, anélkül, hogy felülvizsgálnánk a modern fogyasztói életmódot?
Nos, nem tudjuk. Világos, hogy a jövőben kevesebb, és jóval közelebb termelt húst fogunk fogyasztani. Argentín marhák, szevasztok. Kevesebbet fogunk autózni és repülni - előbbire jó esetben nem is lesz szükség, mert jó településpolitikával a szükséges dolgokat oda lehet telepíteni ahol könyen elérhetők, a többit pedig közösségi közlekedéssel pótolni. Nem fogunk naponta több száz köbméter gázt elégetni, hogy házunkat fűtsük - de nem is lesz rá szükség, mert egy passzív háznak nem kell. Sokkal kevesebb lesz a csomagolóanyag, a hulladék fogalma eltűnik, mindent külön gyűjtünk és újrahasználunk. De ebben semmi borzasztó nincs, nagyanyám is minden Karácsonykor szépen kisimogatta az ajándékokról leszedett csomagolópapírokat, és elrakta. "Jó lesz az még jövőre".
Hát jó is lesz. És ezek a változások nem Obamától, Chaveztől vagy Barrosótól fognak indulni, hanem tőlünk, alulról. Ha megváltoztatjuk életmódunkat, a vezetők is kénytelenek lesznek követni.