Megszorításból nem lesz reform (sem)
Megszorítások várhatók többek között a közösségi közlekedésben, mondta ki Orbán Viktor a tiltott szavakat. Ennek örülnek az elemzők, és józan ésszel tényleg tudható, hogy valamit kezdeni kell, hiszen a nyugdíjeinstandból és válságadókból származó bevételek nem tartanak örökké. Személy szerint a várható lépések egy részével még egyet is értek.
De vajon a közlekedés miért került újra célkeresztbe? Népszerű dolog persze a MÁV és a BKV gazdaságtalanságával példálózni, de vajon van-e koncepció a megszorítások mögött, vagy csak ki lesz adva az ukáz, hogy holnaptól a vasút 50 milliárddal kevesebbet kap, oszt' jónapot? Ez utóbbi esetben kb. mennyi esély van arra, hogy nem agyatlan járatritkítások következnek? Félreértés ne essék, majdnem biztos vagyok benne, hogy a mai MÁV-Volán-BKV színvonalat kevesebb pénzből is ki lehetne hozni. De ehhez komoly átszervezésre, az átláthatóság radikális növelésére volna szükség. Nem fűnyíróra.
Volna itt pénz bőven megszorítások nélkül is...
A vicc az egészben az, hogy egyébként a közlekedési szektoron belül könnyedén megteremthetőek lennének a tervezett elvonáshoz képest akár többszörös források is. Hiszen mennyit is akarnak elvonni? 50 mililárdot? A már régóta esedékes, a normális versenyt lehetővé tévő teherforgalmi útdíjból ennek többszöröse (kb. 150 mrd) bevételünk lenne. A behajtási díjról, valamint a nagyrészt ilyen-olyan csatornákon elfolyó parkolási díjakról most nem beszélek, az fővárosi szinten jelentené kb. ugyanezt.
Szóval először talán tisztán kéne látni. A vasút óriási versenyhátrányban van a közúttal szemben. Ennek fő oka a brutális különbség az infrastruktúra díjaiban. Amíg a közúti fuvarozó az infrastruktúra költségek töredékét fizeti ki (pláne, ha tranzitforgalomról beszélünk), addig vasúton a pályafenntartás szinte teljes költségét ráterhelik a felhasználókra. Ez így eleve nem normális, ennek ellenére a kormány még a válságban sem hajlandó megsérteni a fuvarozólobbi érdekeit, inkább vállal konfrontációt 3 millió magánnyugdíj-pénztári taggal.
A mellékvonalak problémája egy kicsit más jellegű, ott a túlszabályozás és a szociális foglalkoztatás okozta többletköltségek miatt látszik versenyképtelennek a vasút a közúttal szemben. Sok esetben persze az infrastruktúra állapota olyan, hogy a versenyképességen már az sem segítene, ha ingyen lehetne igénybe venni...
Megoldástöredékek rendszerré szervezve
Szóval, megszorítások helyett kicsit gondolkozni kéne, és tágabban szemlélni a közlekedést, nem leragadva a közösségi közlekedésnél.
Elsőként be kellene vezetni a tonnakilométer-alapú úthasználati díjat a tehergépkocsikra. Ezzel kigazdálkodható a válság miatti elvonás, és marad pénz az átalakítások levezénylésére is. Az útdíj bevezetése után a vasúti teherszállítás fellendülése várható az életképes vasútvonalakon. Ahol ez nem történik meg, és a személyszállítás sem indokolja a vonal fennmaradását (a lazított mellékvonali szabályozás ellenére sem), ott meg kell hozni a döntést a végleges felszámolásról. A forgalmi átrendeződésre persze 2–3 évet várni kell majd, de az útdíj bevételei miatt ez nem probléma.
A fővonali hálózaton és az ezt kiegészítő buszvonalakon azonnal meg kell rendelni az ütemes menetrendet, a mellékvonali hálózatot és a ráhordó buszvonalakat pedig regionális közlekedési szövetségek alá kell rendelni, amelyek biztosítják a ráhordás mellett a helyi igények kiszolgálását is. A közlekedési szövetségek jelentenék a felületet az önkormányzatok és cégek számára ahhoz, hogy többletszolgáltatásokat rendelhessenek meg a minimálison felül.
Miután a közlekedési szövetségek életre kelnek, elválik végre a megrendelői és a szolgáltatói szerep, így a szolgáltatás akár meg is versenyeztethető. Ezzel elérjük azt a pontot, ahol elkezdődhet a költségcsökkenés a közösségi közlekedési szektorban. Ezt azonban így egy szerves fejlődés hozza el, ahol – nem mellesleg – a szolgáltatás minősége is javul közben.
Nagyjából persze erről szól az LMP közlekedési programja, így sok újdonságot most nem mondtam. Maximum az meglepő, hogy a program ma aktuálisabb volna, mint valaha...