Kampány idején az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy tulajdonképpen mit is csinál. A cselekvés folyamatában magára a tevékenységre koncentrál, s ezért egyéb dolgok irányába lankad a figyelme. Így olykor áramütésként éri a felismerés, hogy valójában nem akármit, hanem politikai tevékenységet folytat. S mint ilyen, zavarja mások érdekeit, köreit, céljait. Azok a mások pedig nem hagyják, hogy nyugodtan kampányoljon. Ott lihegnek a nyakába, és minden lehetőséget kihasználnak arra, hogy onnan indítsanak támadást, ahonnan a kedves sajtótájékoztató, matricázó, szobormászó ember nem is számít rá. (Önmagában ebben semmi meglepő nincs. A politika ilyen. De mint tudjuk: lehetne más.)

Így semmi különös, vagy újszerű nincs abban, hogy az elmúlt másfél hétben a hazai politikai élet új reménységét, az LMP-t is érték különféle – politikai indíttatású – támadások.

Az LMP első választási megmérettetése előtt áll.
Még ott a tojáshéj a fenekünkön, de már mérhető a támogatottságunk, sőt a Gallup szerint előzzük az szdsz-t. Tetemes mennyiségű kopogtatócédulát gyűjtöttünk össze teljesen tiszta módon. Van egy minőségi EP programunk, ezzel se sok párt dicsekedhet. Bebizonyítottuk, hogy életképesek vagyunk.

A honlapon követhető felajánlásokból egy pöpec, de rendkívül költséghatékony kampányt állítottunk össze. Ahová nem tudtunk önkéntes munkát szervezni, ott óriási árengedményeket kaptunk, tényleg jó gazda módjára bánunk a ránk bízott pénzekkel. De mivel nem jött be minden megígért forint, néhány dologhoz további támogatókat keresünk.

A szocialista szakértői kormány várhatóan új világszámot prezentál jövő héten: bemutatják, hogy lehet a közvéleménnyel (és saját pártjukkal) megutáltatni egy egyébként tökéletesen vállalhatóvá és korrekté tehető adót, az ingatlanadót. A Fidesz már be is jelentette, hogy ők majd jól eltörlik, amint ők veszik át azt a bizonyos rudat, ami egyébként - mármint az ingatlanadó teljes elvetése - éppolyan korlátolt ostobaság, mint az, amit a szocik terveznek, azaz az ingatlanadó egy inkorrekt, átgondolatlan verziójának elkapkodott bevezetése.

 A német Zöldek (Bündnis'90/Die Grünen) aktuális kampányvideója:

A Lehet Más a Politika + Humanista Párt összefogás csütörtökön és pénteken leadott összesen az Országos Választási Irodánál 27500 ajánlószelvényt. Körülbelül negyven kiló volt.

Más pártok cédulagyűjtésben járatos emberei egyöntetűen azt mondták, nekünk nem fog sikerülni, nem tudjuk megcsinálni.

Akik jobban vagy kevésbé ismerték a csapatot, akik érezték, hogy mi van a levegőben, azok egyöntetűen úgy gondolták, hogy sikerülni fog. Nekik lett igazuk.

Valamelyik este a Nyitott Műhelyben volt megbeszélésünk. Ez a Déli pályaudvarhoz közeli csendes utcában egy könyvekkel zsúfolt, bőrdíszműves helyként, kiállítóteremként is szolgáló klub - beszélgetések, kamarakoncertek szoktak benne lenni. Régi és kényelmes tonett székek, kárpit fotelek, jó teák, jó borok, első rangú házi koszt. Az ülésnek már vége volt, de nem széledtünk még szét.

Páran foglalkoztatáspolitikáról beszélgettek, ketten a bejárat melletti fotelekben üldögéltünk, és arról vitatkoztunk, hogy mire törekednénk, ha sok pénzből kampányolhatnánk a következő választáson. A hozzánk legközelebb álló 10%-ot nyüstölnénk majd, hogy menjen is el szavazni, vagy az egész 30-40%-nyi bizonytalanra mennénk rá, akiket  lényeges kérdésekben még meg kell győzni. Jó vacsorától eltelve, a langyos tavaszi estében ez egy igen kellemes probléma volt. A nyitott ajtón kiláttunk az utcára, a küszöbről Monyók, az akciókutya forgatta a fejét. Az arra járók lepacsiztak vele, benéztek, mosolyogtak, majd mentek tovább, haza.

A Bambiban egy ismerősöm asztalánál egy köpcös fiatalember ült. Bemutattak neki, annyi derült akkor csak ki, hogy az SZDSZ egyik fontos embere s állítólag Fodor Gábor tanácsadója. Sajnos nem jegyeztem meg a nevét, de ki fogom nyomozni.

(Update: a srác Fodornak _volt_ a tanácsadója. A jelenlévő tanúk alapján egyrételműen be van azonosítva, név és cím a szerkesztőségben, azért írtam, hogy állítólag, hogy nehezebben lehessen beazonosítani.)

Természetesen az LMP jött szóba, mondta is, hogy drukkol nekünk, hogy összeszedjük a 20 ezer érvényes cédulát. Majd hozzátette, hogy ha sikerülni fog, akkor az biztos, hogy csalással történt.

Kérdeztem, hogy ??????????????

Mondta a lelkem, hogy nyugodjak meg, neki ez a szakmája, pontosan tudja. (A csalás? Vagy a politika?) Majd amikor látta, hogy jó nagy levegőt veszek, hozzátette engedékenyen: vagy valamelyik nagy párt ideadja nekünk. (Úgy látszik, az náluk már nem csalás.)

Nem tetszett az állítás, ezért mondtam, hogy ha a tagság és a szimpatizánsok teljesítik a 2-20 között cédula-ígéreteiket, meg a pár nagyágyúnk a párszázas ígéretét, akkor gyönyörűen meglesz a húszezer, nem kell ide se Széles, se Leisztinger, se Strabag, se kajajegyek, ez nem az a párt.

Izland az utóbbi fél évben történelmének egyik legnehezebb időszakát élte át. Olyan mértékben érintette a globális gazdasági krízis, ami a korábban elképzelhetetlen mértékű recesszióba taszította az országot. Ez a társadalmi feszültségek növekedésével, és a politikai káosz eluralkodásával járt együtt.

Ám most szombaton egy új korszak vette kezdetét a gejzírek hazájának történetében. Az eddig kormányzó konzervatív Függetlenségi Párt vereséget szenvedett, és ahogy az várható volt, a szociáldemokraták szerezték meg a legtöbb voksot. A mi szempontunkból azért érdekes ez az előrehozott választás, mert a zöldek eddigi történetük legjobb eredményét érték el a szavazatok 21,7 százalékának begyűjtésével. Ez az eredmény pedig azt jelenti, hogy a szociáldemokratákkal január óta tartó együttműködésük egy új fázisba lép.