Ma már nem kétséges, hogy a klímaváltozás zajlik, és ebben az embernek jelentős szerepe van. Az üvegház-gázok kibocsátása, illetve a természetes nyelők (erdők, tengerek) pusztítása-szennyezése oda vezet, hogy az éghajlat gyors ütemben változik. A klímaváltozás Magyarországot az átlagnál sokkal károsabban fogja érinteni. Enyhébb, csapadékosabb tél, szárazabb, forróbb nyár és több szélsőséges jelenség (viharok, árvizek). Éppen ezért számunkra igen fontos, hogy minél gyorsabban minél szigorúbb nemzetközi megállapodás szülessen a klímavédelemről. Ez az egyik, amit Európában, illetve Európának képviselni kell.

Mivel az üvegház-gázok nagy része a fosszilis energiatermelésből és felhasználásból származik, fő feladat az energiához való viszonyunk újragondolása (amit a klímaváltozástól függetlenül is meg kell tennünk, mert a fosszilis források fogyóban vannak). Pontosan miért van szükségünk energiára? Mire használjuk? Nem lehet-e kiváltani, megspórolni, máshogy szervezni?

Vége az olcsó energia korszakának

Dioxinos sertéshús. Melaminos tejpor. Sokszorosan átcímkézett húskészítmények. Mérgező pirospaprika. Csak néhány példa az elmúlt évek sorozatos élelmiszerbiztonsági botrányai közül. Mind azt bizonyítják, hogy végtelenül ki vagyunk szolgáltatva az átláthatatlan kereskedelmi rendszereknek, miközben alig-alig tudjuk, hogy mi is kerül a tányérunkra. Élelmiszerünk tekintetében különösen védtelenek vagyunk, miközben egészségünk, életminőségünk nagymértékben függ tőle.
 

Hazánk népességének javarésze vidéki környezetben él. Ahhoz, hogy vidéken élni ne jelentsen egyet az elmaradottsággal, és a fiatalok számára ne a városba költözés legyen az egyetlen alternatíva, sokat kell még tenni. A leginkább kritikus helyzetben a kisfalvak és a tanyás térségek vannak, ezeket már csak erőteljes európai és állami segítséggel lehet kihúzni a csávából.

A világgazdasági válság nem egy múló nátha, hanem komoly szervi baj. Nem tüneti kezelésre van szükség, hanem módszeres gyógykezelésre és életmódváltásra. Az egyre kockázatosabb hitelekből finanszírozott, határtalannak hitt növekedés nem fenntartható, így nem is lehet cél ennek a rendszernek a visszaépítése és fenntartása. Főleg annak fényében nem lehet ez a cél, hogy már kézzelfogható közelségbe került a következő, a pénzügyinél sokkal súlyosabb következményekkel „kecsegtető” válság, az energiaválság. A cél tehát, hogy a pénzügyi válságból való kilábalás mellett egy fenntartható pályára állítsuk a világgazdaságot és Magyarország gazdaságát is. Mi azt mondjuk, hogy új zöld megegyezésre (Green New Deal) van szükség.

A közösségek és a kultúrák fontosabbak, mint az országhatárok

Az LMP különösen fontosnak tartja, hogy olyan kapcsolat-rendszer jöjjön létre a Kárpát-medencében, amely az itt élő népek nyugodt fejlődését és egymás mellett élését hosszú távon biztosítja. EP-programjának Nemzetpolitika című fejezete a környező államokkal kialakítandó jószomszédi viszonnyal, a szomszéd országokban élő magyarok hatékonyabb diplomáciai védelmével, a határon túli magyar közösségek kulturális autonómiájának támogatásával, és a helyi önkormányzatiság megteremtésével foglalkozik.

Sokan feltették nekem is, másoknak is ezt a kérdést a cetligyűjtés közben. Meg más, fontos kérdéseket is, de itt és most az EP programról lesz szó. Tisztában vagyunk vele, hogy az EP választás a nagy pártok részéről sima belpolitikai esemény, nem is nagyon hallunk senkit azzal kampányolni, hogy mit tenne ő az EP-ben. Formabontó lesz tehát, hogy az LMP-nek van EP programja, és nem fél azt használni.

Globális és/vagy összeurópai kihívások

Vannak ugyanis olyan kihívások, melyek meghaladják Magyarország érdekérvényesítő képességét. Nem azt mondom, hogy lényegtelenek a belpolitikai problémák, csak annyit, hogy ha például nem tudunk egységes Európaként fellépni olyan ügyekben, mint az energiafüggőség kérdése, a világ pénzügyi rendszerének megfelelő szabályozása, vagy a nemzeti kisebbségek autonómiája, akkor nem csak úgy általában az EU-nak, hanem nekünk is rosszabb lesz.

Melyek is ezek a nagy kihívások?

Van ez a Kivágóné, akit a fővárosi szocialista frakció azért vett fel, hogy a megérdemelten börtönben ülő Hunvald pótlásával biztosítani tudják a költségvetés megszavazáshoz szükséges többséget. Rendkívül bonyolult munka, láttam saját szememmel: a frakcióvezető minden szavazásnál kiabál, hogy igen, vagy nem, és az övéi úgy szavaznak.

Rövidesen kiderült, hogy Kivágóné ügynök volt: a hazánkba érkező külföldieket szaglászta.

Egyesekben felhorkant az egészséges felháborodás, ha már megúszták a felelősségre vonást, legalább húzzák meg magukat valamelyik felügyelőbizottságban, de a politikát hagyják.

Mások meg a szakértelemről beszéltek, és arról, hogy mindenhol vannak ügynökök. Ha most ezt az asszonyt megbélyegezzük, akkor holnaptól nem mernek a fiatalok szakszolgálati pályára állni, itt leszünk védtelenül, ha jön az ellen. És a kedvencem: Kivágóné mint minden ügynök, csak a népét, a hazáját szolgálta.

Na erről akartam írni.

Nem a népét, nem a hazáját szolgálta.

Hanem egy szovjet tankokkal kitiport, vérrel, akasztófával, börtönnel alapozott elnyomó rendszert, ahol a kivégzett miniszterelnök helyére egy törvénytelen diktátort ültetett egy idegen nagyhatalom. (Édes istenem, miért kell ezt még leírni húsz évvel a rendszerváltás után?)

Aki ennek volt szolgája, az legyen szíves, hagyja ott a közéletet, keressen valami becsületes foglalkozást, pástétomsütő vagy antikvárius, csak ne akarjon minket képviselni, közpénzekről dönteni, a hatalom gyakorlásában részt venni, megbecsült közszereplő lenni. Nem vagyunk olyan kis ország, hogy ne lennénk meg remekül az elnyomásban és talpnyalásban szerzett szakértelmük nélkül. Itt van egy fiatal generáció, akik nem a harminc évvel ezelőtti paradigmákban gondolkodnak, jöjjenek ők. Ezek meg menjenek isten hírével.

A hivatali ügyintézés tragikomikus volta közismert. Most abból kaptunk egy merítést, milyen az, amikor az ember a választások kapcsán szeretne listát állító pártként alapvető infókhoz jutni.
Elég rossz.

Az ügy, amiért belevetettem magam az önkormányzati labirintusba, az EP-választás volt, konkrétan a kihelyezett hirdetőfelületek ügye. Bárhova ugyanis nem lehet plakátolni, néhány kerület ezért sorsolással döntötte el, hogy a kihelyezett dobozok közül melyik párt hova ragaszthat.

A szabályokat betartani igyekvő aktivisták elé így két feladat is hárul: először meg kell tudni, hogy hol volt sorsolás, majd ki kell deríteni az eredményt. Ennek a feladatnak láttam neki jómagam, előre nem sejtve a dzsungel veszélyeit.