A hivatali ügyintézés tragikomikus volta közismert. Most abból kaptunk egy merítést, milyen az, amikor az ember a választások kapcsán szeretne listát állító pártként alapvető infókhoz jutni.
Elég rossz.

Az ügy, amiért belevetettem magam az önkormányzati labirintusba, az EP-választás volt, konkrétan a kihelyezett hirdetőfelületek ügye. Bárhova ugyanis nem lehet plakátolni, néhány kerület ezért sorsolással döntötte el, hogy a kihelyezett dobozok közül melyik párt hova ragaszthat.

A szabályokat betartani igyekvő aktivisták elé így két feladat is hárul: először meg kell tudni, hogy hol volt sorsolás, majd ki kell deríteni az eredményt. Ennek a feladatnak láttam neki jómagam, előre nem sejtve a dzsungel veszélyeit.

Az önkormányzati weboldalak rövid 2 órás átböngészésével Budapest összes önkormányzatához találtam valamilyen elérhetőséget. Közben találtam olyan érdekességeket is, mint például a „Fontos telefonszámok” menűpontba a mentők, tűzoltók, rendőrök telefonszámát, persze önkormányzati számok nélkül. Aztán már éreztem, hogy célegyenesben vagyok: csekélyke 23 telefon és már semmi nem akadályozhatja meg, hogy jogszerűen kampányoljunk!
Tévedtem.

A telefonbeszélgetések koreográfiája hasonló volt: egy kedves és segítőkész alkalmazottnak feltett kérdésemre (és nem ironizálok, tényleg mindenki készséges volt. Ez meg is lepett) úgy 80%-ban jött az egyen válasz: „Erről én nem tudok tájékoztatást adni, de kapcsolom az illetékest.”
A rekordot 3 önkormányzat is sikeresen beállította: 6 kapcsolás volt a maximum, de 3 alatt sehol se úsztam meg. Érdemi választ a legritkább esetben kaptam.  A kedvencem az volt, hogy "Megkérdeztem, és nem volt sorsolás az önkormányzatban. A frakcióvezetők megegyeztek, hogy ki hova plakátol".
És szegény hölgy még nem is értette a keserű kacajomat.

Végül összesen 3 kerületben sikerült kideríteni az eredményt, bár az is igaz, hogy a 14-diknél feladtam. Ekkor ugyanis fény gyúlt az alagút végén: az egyik helyen az ötödik kapcsolás után véletlenül egy illetékesbe futottam, aki elmondta, hogy rossz helyen keresgélek, mert a táblákat a főváros tette ki. Adott is egy számot, hogy ott érdeklődjek.

Naiv ember vagyok. Még 3 óra meddő telefonálás után is hittem abban, hogy ez a szám lesz a kulcs az üdvösséghez, és kérésemre majd egy email fog landolni postafiókomban az összes sorsolás eredményével, mi meg végre elkezdhetjük a tiszta és szabályos munkánkat.Rövid csörgés után létre is jön a kapcsolat, és csodák csodájára valóban jó helyen járok. A kérdésem után nem jön a „kapcsolom az illetékest” kezdetű jól ismert frázis, egyből kapom az egyenes választ:
"Rossz helyen tetszik érdeklődni, ezeket a táblákat a kerületi önkormányzatok tették ki, őket hívja ez ügyben."

Ekkor döntöttem úgy, hogy köszi, elég. Srácok, mi megtettük, amit lehetett. Ha 5 óra munkával nem lehet kideríteni, hogy hova plakátozhatunk legálisan, akkor plakátozunk kijelölt dobozra, aztán ha valakik majd ránk szólnak, akkor lejátsszuk.