Kié lesz a maradék 50%?
Tanulságos EP választás áll mögöttünk, ez tény. Mivel a pártok eredményeit keresztbe-kasul elemezték már mindenféle politológusok és szakértők, így ezt meg sem kísérlem egyszerű mérnökként. Meg hát nem is annyira lényeges. A lényeg ugyanis inkább az, hogy most kb. 35% szavazott, azaz 65% otthon maradt. Való igaz, olyan sosem volt, hogy mindenki szavazzon, de egy országgyűlési választáson a 70%-os részvétel nem ritka. Az pont a mostani kétszerese.
Akik senkire nem szavaztak
Tehát adva van egy 50%-ot képviselő réteg, akik vasárnap nem szavaztak, de 2010-ben (vagy idén ősszel) szavazni fognak. Ők jellemzően nem a szűk törzsszavazói gárdába tartoznak: az igazi, elkötelezett drukkerek vasárnap szavaztak. Adva van tehát egy nagyszámú, egyik mai parlamenti párttal sem igazán szimpatizáló tömeg.
Akik nem szavaznak a szocikra, leginkább az elmúlt 7 év, a hazudozások, a tehetetlenkedés és a hitelvesztés miatt.
Akik kiábrándultak az szdsz-ből, amely párt "liberális párt" álnéven, cselekedeteiben valami egészen mást képviselve tett meg mindent a liberalizmus lejáratására.
De akiknek Orbán is csak a kisebbik rossz, mert például nem hisznek a "adócsökkentés + nebáncsák a zembereket" program működőképességében.
És akik nem hisznek a folyamatosan átalakuló/széteső, tisztázatlan támogatói hátterű, belső harcaikba akár a titkosszolgálatot is bevonó MDF-ben.
Sokaknak nemcsak a kormányból elég, hanem a mai elitből is
Van kb. 30%-nyi választópolgár, akik most vasárnap kimondták: elég. Ez nagyon sok ember, de ennél is többen vannak azok, akik nem szólaltak meg. Egy részük nyilván szimplán lusta volt elmenni szavazni, de nagyobb részüknél inkább az a helyzet, hogy a mai parlamenti pártokat, az egész politikai elitet elutasítja, más alternatívát meg nem ismert, vagy nem volt hajlandó támogatni.
Ennek a minimum 30%-ot jelentő szavazórétegnek alternatívát kell kínálni. Ők - bár elutasítják a parlamenti pártokat - nem fognak a Jobbikra, mint friss erőre szavazni. Ha nem így lenne, már most is szavaztak volna: a Jobbik ismertsége - részben a szenzációs SZDSZ kampánynak köszönhetően - az EP választások előtt már közel 100% volt, így aki friss erőt akart, az róluk biztosan hallott.
A Jobbikra nem szavazó kiábrándultaknak 2010-ben elsősorban az LMP kínálhat alternatívát. Mi, akik a teljes ismeretlenség (kb. 30-35%) ellenére simán megelőztük a vélhetően forint százmilliókból kampányoló SZDSZ-t, valamint a hozzánk képest komoly anyagi és szervezeti háttérrel bíró munkáspártot, hogy a hozzánk hasonlóan, az ismeretlenségből induló, de ott is maradó MCF-et ne is említsem. Egy ilyen rajt után csak rajtunk múlik, hogy 2010-ben elhiszik-e a választók: nem elveszett szavazat az, amit az LMP-re adnak.
Ha ugyanis a kiábrándult 30-40% egyszer végre valódi alternatívát kap, akkor a határ a csillagos ég.
Tennivalóink
Persze a csillagos ég nincs ingyen, ahhoz már nem elég a lelkes kis csapat, akikről legalább el lehet hinni, hogy jót akarnak. Meg kell mutatni a népnek, hogy az LMP akár kormányozni is képes lenne, hogy komolyan kell minket venni.
Ehhez pedig elsősorban az kell, hogy közérthető és látszólag működőképes ötleteink legyenek szinte minden területen, de leginkább a választókat érintő sorskérdésekben.
Hogy mik ezek?
Cigány-magyar viszony, korrupció, a munka becsülete
A Jobbik sikere világosan mutatja, hogy az egyik fő válsággóc a cigányság és a magyarság együttélése. A mai rendszer egyértelműen megbukott, nem csak a többségi társadalom, de a cigányság szavazatai alapján is. Sok területen változásra van szükség. Közbiztonság, szegénységpolitika, oktatás, hogy csak az egyértelműen válságban lévőket említsem. Ezek nem speciálisan cigánysággal kapcsolatos ügyek, hiszen egyik nagy rendszerben sem szabad megengedni a diszkriminációt. Mégis, az átlátható és korrekt szociális rendszer, a hátrányokat jól kezelő alapfokú oktatás, vagy az erőszakot sokkal kevésbé eltűrő rendvédelem a beilleszkedni akaró cigány többség érdeke is.
A másik válságterület a mai politikai elitet átszövő korrupció, és a részben ebből következő hitelvesztés, a demokráciától való elfordulás. Vissza kell adni a választóknak a hitet, hogy az állam is működhet tisztán és átláthatóan. Erre már most konkrét programmal rendelkezünk.
És sok kisebb, a programunkban egyébként szintén helyet kapó gazdasági jellegű válságterület (pl. közlekedés, energetika) közül jelentőségét tekintve kiemelkedik az adórendszer, ahol végre el kell érni, hogy ne csak szóban legyen fontos a munka, ne csak ígérgessék a terhek csökkentését. Ennek vázlatát már szintén megalkottuk (részletesen lásd: Zöld élénkítés). Egy ilyen programmal három legyet lehet ütni egy csapásra: fokozni lehet az ország versenyképességét, a kritikus helyzetben lévő képzetlen munkaerőt munkához lehet juttatni, és nem mellesleg fel lehet készülni a közelgő energiaválságra.
Demagógia helyett megoldások: nekünk lesz konkrét programunk
Ezek mellett a kérdéskörök, és sok egyéb, az átlagembert talán kevésbé érintő, de szintén fontos ügy mellett az LMP nem tud, de nem is akar szó nélkül elmenni. Lesz programunk, lesz miről beszélnünk. És a ma még kiábrándult választóknak nyilvánvaló lesz a kontraszt a vízió nélküli, válságról-válságra bukdácsoló kormány, a neoliberalizmust erőltető MDF, a konkrét terveket hivatalosan soha fel nem mutató Fidesz, és a konkrét programmal, megoldásokkal rendelkező LMP között.
A kiábrándult szavazók nagy része ezzel, és a hitelesség megőrzésével meghódítható. És ha ez sikerül, 2010-ben nem az 5% lesz kérdés, hanem az, hogy a dobogó hányadik fokára tudunk majd felállni.
Az utolsó 100 komment: