Van egy miniszervezet, amely egy kicsit radikálisabban akar hasonló célokat elérni mint az LMP. Jelmondatuk, akcióik is sokkal jobban megosztják az érintetteket, annak ellenére, hogy ezek mindig békés, közösségformáló célú programok. Jellemzően azoknak szúrják a szemét a plázafoglalások, az utcai fogócskák, párnacsaták vagy a boltbalopások akiknek az antidemokratikus hatalmára/helyzetére így rávetül a fény. A rendőrök csak szimplán nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, ezért gyakran igazoltatás lesz egy-egy játék vége.

Mikulásra azt kaptuk tőlük, hogy felkerült a blogjukra az ideológiai alapot, elgondolást adó szerzőről, bizonyos Saul Alinskyről két írás, amit az ígéretek szerint továbbiak is fognak követni. A második részben jutottam el a megvilágosodáshoz. A szerző állítása szerint az első látásra esetleg demokráciaellenesnek tűnő általános tüntetéshez is az ihletet Alinsky adta. Akkor esett le, hogy ez milyen szépen rímel az őszödi beszéd alábbi három mondatára: 

Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek.

Az ország miniszterelnöke itt azt mondta ki (sok egyéb fontos, de számára nagyon nem hasznos kimondanivaló mellett), hogy próbálhat a nép demokráciát játszani, de nem fogjuk figyelembe venni, mert nem tehetünk mást, baj van. Ne legyen félreértés, meggyőződésem, hogy a fenti három mondat a teljes politikai elit, sőt a magyar társadalom zömének a hozzáállását is takarja. "Minek tépjem a szám, úgysem érek el semmit egyedül. Inkább menjünk moziba, az kikapcsol." Ismerős?

Alinsky mégis képes volt kieszközölni pusztán a helyi lakosság segítségével a sokkal nagyobb beleszólást, sőt radikális változásokat. A titka az volt, hogy alulról kezdett építkezni és közösséggé szervezte az embereket. Akár az LMP. Sok korlátolt jósolja a bukásunkat, mert nincsenek milliárdjaink teljesen törvénytelenül és környezetszennyező módon kampányolni. A mi erőnk az LMP klubokban, a helyi szervezetekben van és lesz. Mi nem megmondjuk a tutit, hanem megkérdezzük és megvitatjuk. Ettől lesz részvételi a demokrácia. Az emberek ma még nem tudják mi az. Azt hiszik négyévente egy x-nél több nem jár nekik. Nem csak demokráciában élni de amúgy élni sem nagyon tanultak meg. Nem gondoskodnak magukról, mert még egy lépcsőházi izzócseréhez vagy egy homlokzatfelújítához is "föntről" várják a megoldást. Ez is az "átkos" öröksége, mint annyi más dolog, amivel (hála a rendszerváltó MDF-nek) nem néztünk szembe és a mai napig frusztrálják, igazságtalanná teszik a társadalmunkat. De ez egy másik sztori...

A mi témánk az, hogy ma Magyarországon nincs igazi demokrácia, főként nem részvételi demokrácia. Akkor lesz az, ha az emberek elkezdenek helyi közösségeket építeni, melyek a közvetlen környezetüket jobbá teszik. Az ilyen kezdeményezések sikerre vannak ítélve. Logikus a felvetés, hogy ezeknek a szerveződéseknek függetlennek kell lenniük. Pont tegnap találkoztam egy ilyen független helyi közösségi médiafelületes álommal, ami nagyon tetszik. (Abban ugye egyetértünk, hogy független médiára szükség van.) De például a fenntarthatósági célokat nem lehet megvalósítani elkötelezett kormányzat nélkül, mert egy csomó látszólag (!) ellenérdekelt csoporton és oligarcha agyán kell a szükséges intézkedéseket keresztülnyomkodni, akik csak az erőből értenek. Azt hiszem, az alapítók ennek a logikának az eredményeként indították el azt a beszélgetés-sorozatot, amely egy országot foglalkoztató kérdés köré szerveződött: vajon "Lehet más a politika?"

Száz szónak is egy a vége: Tanulj Alinskytől és használd ki a demokráciát! Szervezz egy LMP klubot a szomszédokkal a jövő hétre!