Az egyéni felelősségvállalásról
Néztem a Karácsony Gergellyel készült riportot, melyben arról kérdezik, miért adta fel ígéretes közvélemény-kutatói, elemzői pályáját azért, hogy az LMP kampányfőnöke legyen. Érdemes megnézni, nagyon érdekes beszélgetés.
Egy igen fontos tanulság nem hangzott el – nem utolsó sorban azért, mert aligha lett volna elegáns, ha Karácsony most erről beszél: az egyéni kockázatvállalás jelentősége.
Az LMP szervezése során rendre belefutottunk, hogy mennyire féltik a szóba jöhető jó képviselőjelöltek, helyi koordinátorok a hírnevüket, a magukról kialakított képet, rosszabb esetben az egzisztenciájukat. Aki már egy kicsit is vitte valamire, egy kicsit is felmászott az uborkafára, annak többnyire már kocog a foga a félelemtől, ha egy LMP-s névjegyet nyomunk a mancsába.
Márpedig ez az egyik fő rákfenetenyészete az országnak. Amíg az értelmiség, a cselekvőképes polgárság nem meri a szemeteslapát megmarkolásával járó kockázatot vállalni, addig a politikát azok fogják csinálni, akikre jobb híján hagytuk, a mostani sleppek. Szó sincs arról, hogy ne volna valós kockázat. Főleg vidéken, ahol az emberek kiszolgáltatottsága nagyobb: Szabolcsban például most kellett visszalépnie az egyik képviselőjelöltünknek, mert a munkahelye, a Vöröskereszt nem engedte hogy induljon.
Az a Vöröskereszt, melynek elnöke az MDF listáján második volt, s melynek alelnöke egyéniben indul fideszes jelöltként békés megyében.
Úgyhogy tisztelet és (főleg!) segítség minden képviselőjelöltünknek, aki vállalja ezt az alig elképzelhető nehézségű feladatot.
