Dögöljön meg minden kis párt, akinek nincs minimum 150-200 milliója vagy több ezer aktivistája (országosan kb. egyenletesen elosztva)!

Kb. ez az egy mondat az, ami jellemzi a kopogtatócédulára épülő jelöltállítási rendszert. Ami egyértelműen "piacra lépési korláttá" alakult át mára. És erre minden nagyobb párt egy kicsit még rá is játszik azzal, hogy kisebb köztársaságok hadseregét megszégyenítő létszámot mozgósítva megszállja a körzeteket, besöpörve a bizonytalan/tudatlan emberektől a cetlit a gyűjtés legelején. Aztán van, amelyik még büszke is arra, hogy kétmillió cédulát tud begyűjteni. Félre ne értsetek, nem azt sajnálom, hogy a saját keménymag céduláját besöprik, az úgysem jutna máshoz. Sőt, tudom, hogy a mintegy 50%-nyi bizonytalan nagyobbik részének cetlije egyszerűen a kukában végzi. De van, aki odaadja. Általában annak, aki először ér oda (néha meg sem kérdezik, hogy kinek lesz).

Számoljunk egy kicsit!

Lássunk egy gyors fejszámolást. Elmegy az egyszeri aktivista kopogtatócetlit gyűjteni. Egy óra alatt tömbházas környéken be lehet zörögni mondjuk 60 lakásba, falun, kertvárosban ez mondjuk legyen 30. Ebből a fele tuti nem lesz otthon, a másik felénél meg be lehet gyűjteni kb. a párt támogatottságának megfelelő cédulát. Plusz a bizonytalanoktól mondjuk még egyszer annyit. Persze néhány szót illedelmesen váltani kell a más párthoz kötődőkkel is, hogy a gyűjtés legalább minimálisan jó élmény legyen.

Ez egy kis, 5% körüli pártnak eleinte 2-3 cédula óránként városban. Falun-kertvárosban még kevesebb, bár ott a helyi ismertség többet számít, jó esetben felfelé, de ha nincs olyan, akkor meg lefelé. Aztán, ahogy a bizonytalanok cédulái elfogynak (hála a nagy pártok söprésének), ez a szám tovább csökken. Az első héten 3, a másodikon 2, aztán 1 és 0,5 cédula/órával lehet számolni. Akinek van több tízezernyi aktivistája, annak ez persze nem gond. Mint ahogy annak sem, akinek van pénze a cetliket külsősökkel, pl. diákmunkásokkal begyűjtetni.

A belépési korlát: 150 millió Ft vagy 1500 ember

Nézzük ez utóbbit, ha már piacra lépési korlátról van szó. Egy nagy párt megteheti, hogy fajlagosan kevesebbet fizet egy cetliért, hiszen pl. egy Fidesznek gyűjtő aktivista egy óra alatt simán beszed 15-20 cetlit. Egy LMP vagy MDF viszont mélyen a zsebébe kell, hogy nyúljon: egy cetliért átlagosan minimum 4-500 Ft-ot kell adni a gyűjtőnek, hogy ne érezze kifejezett szívásnak a melót. Ez mindenféle közterhekkel együtt simán van 800 Ft-nyi költség, ami 127 milliós összköltséget jelent. Ez csak a munkadíj, tehát semmi logisztika (utaztatás, posta, ilyesmik) nincs benne. A vége simán meglesz 150 milla is. Biztos van, akinek nem sok. Egy állami támogatást még nem kapó új formációnak azonban brutális.

Ez tehát nem jön szóba, vagy csak kiegészítésként. Számoljunk tehát egy kicsit az aktivistákkal is. Hétköznap 5 előtt nem érdemes gyűjteni, olyankor az emberek háromnegyede nincs otthon. Este 8 után meg tahóság. A hétvége elvileg jobb, de a szombat esti vagy vasárnapi gyűjtés szintén kissé necces. Van egy héten tehát maximum 20-25 óra, amikor egyrészt az emberek jó része otthon van, másrészt a baszogatás látszata nélkül lehet gyűjteni. Ez első héten 60, második héten 40, aztán 20, majd 10 cetli. Összesen 130, falun inkább csak 70-80. Az jön ki, hogy kell 7-10 aktivista minden körzetbe, összesen kb. 1500 ember. Olyanok, akik a gyűjtés teljes ideje alatt bevethetők, akik 1 hónapig nem ismernek családot, tanulást, csak róják az utcákat. És kell mögéjük egy jó logisztikai csapat.

Nem mondom, hogy nem lehet megcsinálni. Csak azt mondom, elég drága mulatság, elég magas belépési korlát. Ráadásul, ha meg is fizeti egy kis párt, még korántsem biztos, hogy bekerül a parlamentbe. Ahhoz újabb tíz-százmilliók kellenek: országos szervezet működtetése, reklámok, rendezvények, stb.

Verseny = demokrácia, monopólium = ?

A nagy pártok persze tökéletesen racionálisan viselkednek, pont úgy, mint a nagy cégek, akik igyekeznek megnehezíteni a versenytársak piacra lépését. Tóta W. erről egyszer írt egy szép kis elméleti fejtegetést még 2007-ben.

Erre a belépési korlátra erősít rá az, hogy a nagy pártok (nem csak a Fidesz, de ők még büszkék is rá) a szükséges mennyiség sokszorosát söprik be, így több körzetben ellehetetlenítve a kis pártokat, holott a rendszer olyan, hogy komoly esélyhez szinte mindenhol kell jelöltet indítani (erről lásd Török Gábor nagyszerű elemzését)

A versenytársak könnyű kizárása mellett a kopogtatócetlis rendszer "mellesleg" az állampolgárok erőteljes cseszegetése is a házhoz menő aktivistákkal (akiknek ez szintén nem egy vidám szórakozás - általában, mert persze jó sztorik azért mindig vannak). Arról nem is beszélve, hogy tökéletes terep személyes adatok beszerzésére, lopásra, aztán akár az ellenfelek besározására. Olyan sztorikat pedig szintén mindenki bizonyára hallott már, ahol a munkahelyi terror részévé teszi a főnök a cetlik behordásának megkövetelését is. Adva egy vaskos pofont a szabad akaratnak és a demokráciának.

Tehát az tuti, hogy senki nem venné zokon, ha eltörölnék a kopogtatócédulázást. És mi kéne helyette? Mert azért valami kell, ne indulhasson minden lúzer, mégsem lehet A0-s méretű a szavazólap. Lehetne mondjuk az, hogy aki az elmúlt választáson elért 1%-ot, az automatikusan indulhat, aki meg nem, annak össze kéne szedni, mittudomén, 50-100 ezer aláírást. Kissé olcsóbb, cseszegetésmentesebb megoldás, és az igazán komolytalan versenyzőket éppúgy távol tartja a választásoktól, mint a mai módszer.