Mi a frász az értékszintézis?
Hát, értékek szintézise, azaz magyarul: összetétele – és ezzel mindent meg is mondtam, be is fejezhetjük.
De mégis nézzük meg ezt a dolgot alaposabban! Van itt ugyanis ez a helyzet, ami csak fokozódik. Mondja a jobboldal mondandóját, meg van még valami abból is, amit magyar baloldalnak hívnak (a legszélsőségesebb pártoktól most optimistán és nagyvonalúan tekintsünk el), és bármilyen hevesen dúl is a küzdelem köztük, egy dologban egyetértenek. Minden szimpatizánsuktól elvárják, hogy kövesse az ő tematikájukat, helyeselje az ő mondanivalójukat, és persze ellenezze a másikét.
Miért nem lehet olyat csinálni, hogy oldalfüggetlenül mérlegelünk minden egyes kérdést, hogy jó-e? Például a nemzeti kultúra valamiért „jobboldali”. De miért, ha értékes? A baloldalnak nem jár? A védelem a rendőri brutalitástól most éppen jobboldali (tudjuk, miért). De miért nem állhat ebben a kérdésben a jó oldalon egy baloldali is? A negatívan diszkriminált kisebbségek védelmét elvileg a baloldal pártjai tűzték – igaz, csak gumicsontként, hatalmas károkat okozva – zászlajukra. A magyar kisebbségek védelme mégis megint jobboldali felségterület.
Érti ezt valaki? Az LMP azért jött létre, mert már jópáran voltak olyan emberek, akik ezt a minden témát átjáró kizárólagos felosztósdit nagyon nem értették. Értékszintézist akartak, olyan gondolkodást, amely minden kérdésben minden álláspontot megfontol, és ha kizárólag az erkölcsi értékek alapján döntésre tud jutni, szabadon dönt a rendelkezésre álló alternatívák közt. Így jött létre egy olyan párt, amelyik hirdeti a kulturális javak védelme mellett a kisebbségi jogokat, harcol a társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység ellen, de védelmébe veszi a lerabolt közvagyont és a lezüllesztett közszolgáltatásokat is.
És persze egy ilyen párt nem is lehetne más, mint ökoszociális. Minden „oldaliság” felett vallja, hogy az olyan társadalmi folyamatokat, amelyek magának a társadalomnak vagy az őt körülvevő környezetnek a kizsákmányolásából élnek, fenntarthatatlanságuk miatt meg kell zabolázni. S ugyanígy a társadalom és a környezet hasznára váló folyamatokra nemcsak lehet áldozni, de kell is, mert itt a „spórolás” kerül majd többe.
A minap arról volt szó, hogy kit támogassanak a párt nélkül maradt (illetve már sok-sok éve saját párt nélkül levő) liberális szavazók. Hát, persze, az LMP-t! De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne támogathatnák mások is. Mindenki, aki úgy gondolja, hogy a saját és mások igazságaiból a lehető legjobbat kell összegyúrni, ide kell, hogy jöjjön. Legyen más a politika!
Úgyhogy most, az utolsó előtti pillanatban, gyorsan elő a még szunnyadó kopogatócédulákkal! A kapcsolatlokátoron mindenki megtalálhatja, hogy kinek tudja adni, vagy kit hívhat, hogy átvegye. Most ez kell ahhoz, hogy egy lépéssel közelebb kerüljünk a célhoz.