már
11

Nem az én nevemben

"There's nine hundred million of them in the world today.
You'd better learn to like them; that's what I say."
Monthy Pyton: I like chinese

Tegnap kora este a Városligeti Fasorban kutyát sétáltattam. Szép környék, igazán szép, asszem diplomatanegyednek is hívják. Olyan az utca felosztása, mint az Andrássy útnak: középen széles út, mellette járda, és azon túl van még egy-egy szervizút az épületek előtti járda és a parkolósáv között. Itt egy kép.

Ahogy jövünk, látom ám, hogy rendőri kerítéssel van lezárva a járda és a szervizút. Kerülünk szépen: jó kétszáz méter hosszú a lezárás. Túloldalt ugyanígy le volt zárva az utca oldala, csak a középső úttest és a belső járda fele volt járható. Nem kérdeztem meg, miért; gondoltam úgyis ki fog derülni.

No, kiderült. A kínai követséget védték a nép rettegését évtizedek véres terrorcselekményeivel jogosan kivívó Tibet szabadságáért demonstrálóktól. Amikor én odaértem, körülbelül húszan voltak, beszélgettek, gyertyákat gyújtottak. Annyira, de annyira abszurd volt ott állni ezek között a szelid és jó emberek között, és látni, hogy védik mécsesektől és FREE TIBET transzparenstől az evil empire helytartóságát. Mintha bármi tétje lenne a dolgonak. Mintha bármi esély volna arra, hogy a kommunista birodalom eleressze, és ne gyalulja le azt az országot.

Ha kínai nagykövetség lettem volna, biztos porig égetnek, ha nincsenek ott a készenléti rendőrök tucatjai, a kettős kerítésrendszer és a bő száz méteres védősáv.

Félnek a poroszlók, ahogy Reményik Sándor mondta? Az túl szép lenne. Ennyire nagy ereje nincs a szavaknak.

Én már akkor is alig láttam a pipától, amikor Kína kapta meg az olimpia rendezését. Miért kell a seggét nyalni egy olyan országnak, amelyikben ma is gyakorlat a bírósági tárgyalás nélküli kivégzés, ahol eladják a politikai foglyok szerveit, ahol hosszú évekre ültetnek le bloggereket, ahol vallásuk miatt kínoznak és végeznek ki embereket? Amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kijelentette, hogy törlik azon sportolók eredményét – érmüket is elveszik –, akik bármiféle Tibetre vonatkozó utalást tesznek a játékok alatt, akkor ment el végleg a kedvem az olimpia nézésétől.

Azt, hogy világhatalom, én leszarom. Akkor sem kell nyalni nekik.

Tegnap versenyt fojtogatott a düh és a szégyen. Miért kell beszállnunk ezeknek a pribékeknek az erődemonstrációjába? Biztos van valami jogi magyarázat rá, de ez tulajdonképpen nem is érdekes, ha a hozzá való viszonyulásunk teljes mértékben illeszkedik a magyar politikai elit és politikai élet attitűdjeibe. Teljes mértékben.

Nagyon, nagyon rossz érzés volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://lehetmas.blog.hu/api/trackback/id/tr291016661
süti beállítások módosítása