Megmondom őszintén, nekem nem olyan egyértelmű a svájci minaret-tiltó népszavazás elítélése.

Kezdjük a kötelező magyarázkodással: nekem is vannak muszlim barátaim. :-) Sőt, nagyon gyakran én vagyok az környezetemben, aki egyedül szolidarizál velük, megérti őket.

Most azonban a svájciakat értem meg. A helyzet ugyanis értelmezésemben a következő: van egy nagy sebességgel erősödő, az európai kultúrától, népektől (nevezhetjük így is: befogadó féltől) gyökeresen más értékeket, életstílust és erkölcsiséget képviselő közösség, ami - és ez a fontos- lépésről lépésre, nagyon határozottan formálja a maga képmására, a neki tetsző irányba Európát. Ebben a folyamatban - mindkét fél számára világos és kimondott tény - a minareteknek szimbólikus jelentősége van csak.

De hogy a svájciaknak ezzel problémája van, azt szerencsétlen és érzéketlen leegyszerűsítés azzal kezelni, hogy a szélsőjobb gólt rugott. Azért, mert a jelen trendek alapján Európa alapvető önazonosságát és értékrendjét meghatározó dolgokat készül feladni az emberi léptékkel mérve csak nagyon lassan adoptálható új írány (az iszlám) kedvéért, ami legalábbis alapos megfontolást igényel. A svájciaknak, ha jól sejtem, az alapos megfontolás hiányával lehetett bajuk. A kereszteket levették az iskoláikból, holott ők keresztény ország, mondván világnézeti semlegesség van, azonban a mecsetek, minaretek Európában épülnek sorra. Az iskolákban több helyen nincs karácsonyi ünnepség (nesze neked vallásszabadság!), mert sérti a muzulmánokat az ilyesmi. Nem kell jobbosnak, kereszténynek lenni ahhoz, hogy ez furcsa legyen, s akkor még bele se mentünk abba, hogy a gyakorlatban gyakran miknek a szimbólumai a minaterek.

Többek között ilyesmiknek: Skóciában pl. kivonták a forgalomból azokat a tankönyveket, melyek a homofóbia elleni részeket tartalmaztak – nem a szélsőjobb, hanem a helyi muszlim közösség nyomására. Azért ez nem semmi, lássuk be. A muzulmán országokban teljesen mindennaposak az olyan brutális állami-egyházi irányítású jogsértések, mint hogy megkorbácsoljanak egy 75 éves nőt, amiért az kettesben volt egy szobában férfi rokonával, nadrágviselésért 13 nőt korbácsoltak meg Szudánban (egy olyan helyen, ahol egyébként szabad volt), s Európában, a bevándoroltak között is egy rakás példa van arra, hogy az apa nem engedi szabadon párt választani gyermekét, muszlim férfiak a szudáni minták szerint kezelik feleségüket (és hülyére verik), stb.

A svájciak most konkrétan azt hangoztatják, hogy nem toleránsak az intoleránsokkal szemben. Megjegyzem, hogy ez a hazai közéletben egy teljesen elfogadott gyakorlat a demonstrációk engedélyezésétől Jobbikosok média-meghívásán át a blogok moderálásáig számtalan területen – a helyességéről szóló viták meg persze zajlanak.

Világos, hogy a probléma az iszlám szélsőséges oldalaival vannak, és ilyen oldalak mindenhol akadnak, ezzel azonosítani az egész iszlámot ostobaság. De az a gond, hogy a szélsőségek nem gyengülnek, hanem erősödnek az iszlámban (is), az Európában élő részében dettó. És az is világos mindkét fél számára, hogy a mostani népszavazás egy elég szerencsétlen válasz, egy elég szerencsétlen helyzetben, szerencsétlen kérdésre.

De amíg nincs valamiféle épkézláb mérlegelés arra nézve, hogy emberi jogi, erkölcsi, életmódbeli normáinkat és szokásainkat tudatosan adjuk fel, oldjuk fel részben vagy nagy részben, esetleg elvárjuk betartásukat, amíg nincs valamiféle tudatos szembenézés azzal, hogy a jelenlegi trendek milyen irányba vezetnek, addig ez a kisebbik rossz. A nagyobbik rossz akkor lesz, ha mindenkit meglepetésként ér egy öntudatlanul kialakulni hagyott új Európa képe.