Programvita, utolsó rész: vidékfejlesztés
Ma a falvak és rosszabb helyzetű kisvárosok fiatalsága leginkább elvándorol. Nincs munka, nincs szórakozási és sportolási lehetőség, hiányos az infrastruktúra. Gyermeket nevelni sem olyan rózsás normális minőségű bölcsőde, óvoda és iskola hiányában. Mit kéne tenni, hogy újra vonzó legyen a vidéki élet? Hogy falvaink és leszakadófélben lévő kistérségeink ne csak az idős vagy helyzetükön változtatni képtelen rétegeket tudják megtartani?
Meg kell erősíteni a vidéki közszolgáltatásokat!
Elengedhetetlen, hogy a városi központoktól távolabb eső településeken élők is hasonló eséllyel és minőségben férjenek hozzá az alapvető közszolgáltatásokhoz, például az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a közlekedéshez, a sportolási és a művelődési lehetőségekhez, mint a városiak. Persze nem lehet mindenhová kórházakat és iskolákat telepíteni, de egyrészt legalább az alapfokú ellátást igyekezni kell helyben biztosítani, másrészt ki kell alakítani egy olyan közlekedési rendszert, ami nem napi 2-3, mindenhova bekanyargó busz képében adja meg a mobilitást (vagy inkább annak hiányát) a mai falvakban, hanem amellyel a kistérségi és a megyeközpont reggeltől estig elérhető. Ehhez támogatni kell a térségi közlekedési szövetségek kialakítását.
Emellett fejleszteni kell a kistérségi úthálózatot, hiszen kiemelkedő jelentőségű a vidék elérhetőségének javítása. A fejlesztési forrásokat így a lassan egyébként is véget érő sztrádaprogram felől át kell csatornázni az alacsonyabb rendű utak karbantartására és fejlesztésére, valamint - ahol a forgalom indokolja - elkerülő utak építésére.
Jelenleg az egyik leginkább hiányolt vidéki közszolgáltatás a rendvédelem. Ezzel tehát kiemelten kell foglalkozni, létrehozva a közösségi rendőrséget, valamint az ilyen ügyekkel foglalkozó központi egységet. Nem elfeledve azt, hogy a konfliktusok kezelését meg kell próbálni először erőszakmentesen rendezni (szociális munkások, védőnők, családsegítők bevonásával).
Földmoratórium: nem hagyjuk cserben a vidéket!
2011-ben lejár a földmoratórium. A szabad földvásárlás lehetőségének megjelenése változatlan szabályozás mellett beláthatatlan károkat okozna a magyar agráriumnak, és súlyos válságot idézne elő vidéken. Ezért legalább 3 évvel meg kell hosszabbítani a moratóriumot, és az így nyert idő alatt ki kell dolgozni egy fenntartható vidékstratégiát. Ennek védenie kell a helyi gazdálkodó réteg érdekeit a befektetői réteg tőkeelőnyétől, és segítenie kell a működőképesebb termőföldtulajdon-szerkezetet kialakulását.
Olyan agrárpolitika kell, amely egyszerre szolgálja a fogyasztók egészséges élelmiszerrel való ellátását, a vidéki foglalkoztatást, a környezet és a táj védelmét, a termőterületek következő generációk számára történő megőrzését és a klímaváltozás hatásainak mérséklését. Át kell alakítani az agrártámogatási rendszert. Olyan támogatási politikára van szükség, mely megerősíti a családi gazdaságokat, az egészséges élelmiszerekkel a helyi piacot ellátó termelőket és a biotermelőket. Támogatni kell azokat a gazdálkodókat, akik a vidék megtartó képességét munkahelyteremtéssel is növelik.
Helyi piacokat, egészséges élelmiszereket!
Le kell rövidítenünk a vidéki élelmiszerláncokat, és támogatni kell a közvetlen értékesítést, hogy a termelőknél jóval nagyobb haszon maradhasson. Az ellenérdekelt bevásárlóközpontok és hipermarketek bővítését, újak építését csak közösségi tervezéssel szabad engedni. Támogatni kell olyan szövetkezetek létrehozását, amelyekben a termelők, kereskedők és fogyasztók együttesen vehetnek részt.
Támogatni kell a tisztázott eredetű és egészséges élelmiszerek forgalmazását, az élelmiszer-biztonsági hatóságokat meg kell erősíteni. A bizonytalan eredetű, fél világon át utaztatott termékeket ki kell szorítanunk a hazai kereskedelemből.
Olcsóbb munkaerőt, drágább környezetterhelést!
Az adórendszer átalakításával helyzetbe kell hozni a képzetlen munkaerőt foglalkoztató cégeket. Emellett meg kell drágítani a környezetet terhelő ágazatok működését, így két ösztönzőn keresztül is növelve a munkaerő-intenzív ágazatok versenyképességét. Ez olyan vidéki ágazatok megerősödését segítené elő, mint a gyümölcstermesztés, a biogazdálkodás vagy a falusi vendéglátás. A képzetlen munkaerő helyzetbe hozása emellett jótékony hatással lesz a lakosság vásárlóerejére is, ami a helyi szolgáltatások megerősödéséhez nélkülözhetetlen.
A cél tehát az, hogy a falvak és kisvárosok életében hiányzó két legfontosabb elemet, a munkát és a színvonalas közszolgáltatásokat újjászervezzük. Tartós siker csak úgy érhető el, ha falun is jó lesz fiatalnak lenni (oktatás, sport, szórakozás, közlekedés), jó lesz gyermeket nevelni (bölcsőde, óvoda, közbiztonság), lehet majd helyben vagy könnyen elérhető munkahelyen dolgozni, valamint az idősek is félelem nélkül élhetnek majd otthonukban.
