Ki-ki attól függően, hogy mennyire látott már bele abba, hogyan dőlnek el szeretett fővárosunk fejlesztései, végignevette, illetve végigsírta a múlt hetet Horváth Csaba jó hírén, de – most már elárulom – inkább a sírás volt jogos. Ugyanis Horváth Csaba jó híre nem az egyetlen jó hír volt a hétre. Tarlós István nem várt holmi szocialista majálisokra, hogy kijelentse: „gazdasági és műszaki-logikai szempontból is elengedhetetlen a 4-es metró nyomvonalának folytatása”.
 

Aztamindenit! Méghogy a marxi történelemfelfogásban ne lett volna igazság! Itt van korunk budapesti „történelmi szükségszerűsége”, a négyes metró folytatása. Nem elég háromszázakárhány millárd forintot eltékozolni az első szakaszra, durr bele, neki kell indulni a másodiknak, mégpedig úgy, ahogy azt Demszky Gábor marketingesei és a budapesti közlekedésszakma évtizedekkel elmaradott krémje megálmodta valamikor a 70-es években.

Amikor megkezdődött a metróalagút építése, akkor – azon túl, hogy kiszámoltuk a metró meg nem térülését – két jóslatom volt a projekttel kapcsolatban:

1. Nem készül el 2012-nél korábban (ez teljesült, noha akkor még 2010-et mondtak).
2. Hiába szájkaratézik minden mérvadó fideszes forrás, ők is hátracsapott fülekkel, pirospozsgás arccal fogják folytatni az építkezést.

E második jóslat egyenes következménye annak, hogy a metróépítés 1998-as lefújása – a rendszerváltás óta megszületett legbudapestbarátabb döntés – után még a döntésben részt vevő illetékesek is meg voltak győződve arról, hogy akkor kiszúrtak Budapesttel. 2006-ban aztán nem győztek visszakozni, és Virágpiaccal meg hasonló marhaságokkal kampányolni. A végén majd a „szükségszerű” villamosmegszüntetéseket is a Fidesz fogja végrehajtani?

Tarlós István bűne Horváth Csabáénál sokszorta nagyobb. Egyrészt őt állítólag nem köti a kádárista verkli, nem kell a langyos áljólét és a lázas álreformok nevében kottából hülyeségeket beszélnie – már ha igaz ez a fennen hirdetett megdöntősdi. Másrészt esélyes arra, hogy tényleg főpolgármester legyen ősszel. Harmadrészt karnyújtásnyira tőle vannak nála sokkal hozzáértőbb munkatársak is. Kérdezzen meg valakit a közelben, aki ért a tömegközlekedési hálózattervezéshez, mielőtt szövegelne!

Miután a most épülő metró botrányos gazdaságossági mutatóira 2007 elején ráirányítottuk a figyelmet, alkalmunk nyílt modellezni és számolni az elővárosi vasúti rendszerbe kötött variáns mutatóit is. A különbség ég és föld. Ha nem akarjuk, hogy ebből az „ég és” maradjon, és Budapest kiköltekezve, de hasznot hozó közlekedési fejlesztés nélkül kezdje a XXI. századot, a következő városvezetésnek az utolsó szögig át kell néznie, hogy még mi valósítható meg és milyen ütemezésben a „jobb” négyes metróból, nem pedig továbbhaladni a Demszky-marketing által kijelölt úton.

Amúgy a Demszky-féle négyes metró második szakasza még a 160 milliárd forintnyi (időközben persze meghízó) költségek elpacsálására sem a legjobb megoldás. Azzal a földhözragadt ötlettel, hogy ennyi pénzből minden aktuális budapesti villamosfejlesztést bőven meg lehetne csinálni, már nem is jövök. Ha viszont már rommá szopatjuk magunkat, akkor inkább kérjünk kölcsön egy jó hírt Horváth Csabától, legyen ennyi pénzből pár évre ingyenes a tömegközlekedés. A legerősebb ponton a reggeli csúcsban is szilárdan 30% alatt levő kihasználtsággal már építettek metrót, egy ekkora városban viszont még nem volt soha, sehol ingyen a tömegközlekedés.

Az emberiség csak egy korszakalkotó emberkísérlet eredményeit tudná hasznosítani. Legyen Budapest halála is legalább olyan fényes, mint egykor maga a város volt!