Néztem a Karácsony Gergellyel készült riportot, melyben arról kérdezik, miért adta fel ígéretes közvélemény-kutatói, elemzői pályáját azért, hogy az LMP kampányfőnöke legyen. Érdemes megnézni, nagyon érdekes beszélgetés.

Egy igen fontos tanulság nem hangzott el – nem utolsó sorban azért, mert aligha lett volna elegáns, ha Karácsony most erről beszél: az egyéni kockázatvállalás jelentősége.

Az egész a Keleti pályaudvaron kezdődött. 2006-ot írtunk, és az egyik hozzám hasonló idióta barátommal az orosz Kaukázusba indultunk síelni vonattal… (2014-ben itt lesz a Téli Olimpia, de persze ekkor erről még semmit sem lehetett sejteni)

Álltunk a Keleti lerobbant, húgyszagú és mocskos peronján – a barátom kezében a hódeszkájával – és vártunk a Moszkvába tartó Tisza Expressz indulására. Tele voltunk izgalommal és lelkesedéssel, de az Oroszországról alkotott előítéleteink miatt – bár nem vallottuk be egymásnak – kicsit azért féltünk is attól, ami következett. Ott álltunk a Keleti szennyes környezetében és arra gondoltunk, hogy mi várhat ránk ott messze a vad keleten, ha már itthon is ez a balkáni kép tárul elénk. Kiruccanunk a civilizációból egy kicsit – gondoltuk – hiszen a szülők, barátok is lépten-nyomon azt kérdezték, hogy „lehet ott mobilt használni?”, „mit fogtok ott enni?” Mintha csak Kolombusz Kristófok lennénk, akik a vad, ismeretlen felé vették az irányt.

A globális éghajlatváltozás lényegével és fogalmaival a hazai lakosság tisztában van, azonban az emberek döntő többsége ezt természeti veszélynek tekinti, a sokkal inkább húsba vágó gazdasági és társadalmi következményekre szinte senki sem gondol – derül ki a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Cognative közös 2009. decemberi kutatásából. Megdöbbentő, hogy többen tudnak a jég- és hóolvadásról, mint a hazánkat valóban fenyegető elsivatagosodásról. A média hatásának tudható be, hogy a Budapestiek és Pest megyeiek még a tenger- és óceánszint emelkedését is jobban ismerik mint a Magyarországon várható aszályok és szárazság veszélyét.

2002 nyarán, amikor az Úr dunai árvízzel sújtotta Magyarországot büntetésül a Megyó-kormány megválasztásáért, (miként 2006 nyarán, a Gyurcsány-kormány győzelme után: a vak is látja az összefüggést) én Kisorosziban voltam és homokot lapátoltam.
Meghatározó élményem lett, hogy a falusiak és a nyaralók többsége milyen elánnal vetette magát a védekezésbe. Éjjel-nappal traktorok és teherautók jártak a homokzsákokkal, s akinek nem maradt lapát, vagy öreg volt a lapátoláshoz, meg egy mozgássérült is, ott sürögtek: vagy a zsákot tartották, vagy a száját kötözték, még olyan is volt, hogy összekaptak rajta.
Élvezték az emberek.

Nemrég egy Tescóba vetett a balsors, most a Miniszterelnöki Hivatalban voltam ebédelni. Ez egy ilyen időszak, lehet hogy rövidesen a liliomtiprók klubjából, a kútmérgezők szaküzletéből vagy egy vegyifegyvergyárból tudósítok. Nos, a kaja jó volt. Az ilyen helyeken nem csak hogy mindig jó a kaja, hanem olcsó is. Volt alkalmam pár éve a Parlamentben enni, ott is ugyanez volt. De most a 180 forintos príma tejberizst tolva beugrott, hogy mi az érdekes ebben.

Látványos plakátban gyönyörködhetnek az érdiek a város forgalmasabb részein. A két négyzetméternyi felületet legfelül a polgármester hatalmas képe uralja; ott ül íróasztalánál, és jóságos arccal mosolyog. Alatta apró gyerekek láthatók, apró szüleik és apró pedagógusaik társaságában. A legalul tálalt magyarázó szövegből kiderül, hogy a város egyik általános iskoláját pályázati pénzből felújították és kibővítették.

A plakát üzenete egyértelmű, a város első embere okítja vele alattvalóit. Az érdiek napnál világosabban láthatják, hogy településük felvirágoztatását kitől várhatják. „Most megajándékoztalak benneteket egy felújított oktatási intézménnyel. Remélem, könnyes lesz a szemetek a hálától. Aztán, ha jól viselkedtek, esetleg mást is kaphattok. Tőlem. Mert rajtam múlik. Nektek csak annyi a tennivalótok, hogy rám szavazzatok a legközelebbi önkormányzati választáson, a parlamentbe pedig pártom képviselőit ültessétek be. Akkor továbbra is jutalomra számíthattok hűségetekért.”

Hát erről beszélünk.

Jön néhány cég, jól fekszik a kormánynál, oszt odalöknek nekik pár milliárdot. Most épp 6,4-et.

Egyedi Kormánydöntés. Ez magyarul azt jelenti, hogy senki által le nem fektetett, senki által nem ismert szempontok alapján, lényegében ötletszerűen osztanak pénzt. Ezt a gyakorlatot nagyon gyorsan meg kell szüntetni.

Ma már nagy valószínűséggel tudjuk, hogy az emberiségnek a civilizációba való átmenete során többféle társadalom jött létre. Egyesek közülük békések voltak (Régi Európa kultúra, Indus-völgyi civilizáció, Sumer első 1000 éve, minószi kultúra), míg mások harciasak, mint az árja és sémita népek által létrehozott kultúrák vagy/és az egyiptomi birodalom, Mezopotámia, Mükéné és később az antik görög világ, Róma stb.

Mindenütt, ahol két kultúra élt egymás mellett (az egyik békés, a másik erőszakos), az utóbbi kerekedett felül. A történelem a békés kultúrák letűntével nem lett más, mint zsarnokok sikersorozata. Ezek a zsarnokok a történelem során a dicsőséghez vezető úton katonáikat vezetve kiirtották az érzékenyebb, emberibb kultúrákat.