Jó-e vagy nem jó a szociális kártya? Az LMP-ben is vannak más vélemények, de azért biztos, ami biztos, nekimentünk a teljesen hiteltelenné vált MDF elé paravánként húzott Bokrosnak, akit még arra is sikerült rávenniük, hogy beszálljon egy demagóg népi kezdeményezés népszerűsítésébe.

Tegnap kissé pofára estem, zárva volt a piac, ahol vásárolni szoktam. Ez nem jó, mert remek tejet mérnek a hozott palackomba, és foglalkoztatás-intenzív ágazati úton szerezhetem be az átlagnál jobb minőségű betevőmet, szóval tudatos vásárlás rulez.

Kis közért nincs a környéken, a következő fokozat (lásd pl. a Tudatos Vásárlók cégmércéjét), a Smatch szintén zárva volt, maradt az egyik legrosszabb verzió, a Tesco. Bementem. Az elv olyan, mint a szellentés: az ember tartja, amíg tudja - ahogy az LMP egyik korábbi választmányi tagja mondta.

A magyar politikai berendezkedés a rendszerváltás után nem alakított ki elég, és jó mechanizmusokat a hatalom megosztására és ellenőrzésére. A magyar politikai elit 1990 óta nem gondolt ennek a kérdésnek utána, és hagyta, hogy a például a magyar iskolarendszer alapvetően antidemokratikus maradjon.

Megszületett a koppenhágai klímacsúcs zárodokumentuma. Miről szól? Elismeri, hogy jó lenne a felmelegedést 2 C alatt tartani. Bravó. És lehetőséget ad, hogy mindenki egyéni felajánlásokat tegyen január végéig. Gratula. Még Barroso is annyit bírt erre kinyögni, hogy "több mint a semmi": Hát, epszilonnal.

Miért nem vagyok mégsem elkeserdve?

„Van egy szűk klikk a világba' aki marha nagy pénz akaszt le emiatt a globális melegedés miatt”

Vannak ezek a libertáriusok, akik akár szimpatikusak is lehetnének, hiszen derék, naiv népboldogító  utópistákat, az individualista anarchizmus gondolkodóit vehetjük egyik előfutáruknak, hozzájuk meg olyan fogalmak is köthetők, mint a polgári engedetlenség, ami szép és jó, követni érdemes gondolat. 

Az ideológia tekintélyét ugyan némileg csorbítja, hogy épeszű ember sikítva szalad el minden olyan utópista népboldogítástól, ami vagy a szabadságot vagy az egyenlőséget abszolutizálja és földi mennyországot ígér, ha a kiragadott fogalom maradéktalanul teljesül. Abból eddig mindig az lett, hogy néhány ember az elnyomás minden addiginál kegyetlenebb formáját valósította meg a szent célra hivatkozva.

Belátom, régen volt hír, mégis írni kell róla, mert állatorvosi ló. Ugye mindenki által ismert probléma, hogy a távfűtéssel rendelkező házak (nagy része panel) fűtési költsége irreálisan magas, télen nem ritkák a 40-50 ezres számlák sem. A helyzet nyilván megoldásért üvölt. A magát szocialisátnak mondó kormány harcba is indult a panelben lakók, mint érzésük szerint nagyrészt saját szavazóbázis érdekében. Igazi, szocikra jellemző "megoldás" lett belőle: szedjünk el a többiektől, és adjuk oda a panellakóknak támogatásként, úgy egyébként meg ne törődjünk a probléma lényegével. Ez körülbelül a gázártámogatás intelligenciaszintje. Építsünk ki, és a támogatási rendszerrel konzerváljunk egy energiapazarló, rossz rendszert, majd költsünk rá egyre több adót. Mert lássuk be: a kedvezményes ÁFA kulcs pontosan ezt jelenti.

Bár nagy felhajtás és ünneplés nincs körülötte, de mégis mostanság érünk a rendszerváltás 20 éves jubileumához. Sajnos manapság sokan érzik úgy, hogy nincs ezen mit ünnepelnünk. Sokan vannak a csalódottak, általános a kiábrándultság. Persze nem tökéletes a rendszer, de ahogy Pelikán elvtárs mondta a Tanúban, „kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.” Még ez a „gulyásdemokrácia” is jobb, mint a szocializmus legvidámabb barakkjában élni. 

Ha ugyanis figyelmünket kivételesen nem nyugati irányba, hanem kelet felé fordítjuk, talán könnyebb átéreznünk, hogy milyen jó is nekünk, és egyúttal nosztalgiázhatunk egy jót a kádári emlékeket felidézve. Tőlünk alig 500 kilométerre észak-keletre terül el Fehéroroszország a maga 10 millió lakosával. Az ország közállapotairól sokat elárul, hogy a parlamentben minden képviselő ugyanazon pártnak a tagja… Az elnököt, Alexandr Lukasenkót pedig 2006-ban „hivatalosan” 83%-os eredménnyel választották elnökké immár harmadik alkalommal, miután két évvel korábban népszavazáson változtatták meg az alkotmányt, törölve belőle a két egymást követő terminusra vonatkozó korlátot. Hiába, ilyen egy hiteles államférfi, akinek a népszerűségét nem koptatják kétes ügyek, no meg olyan úri huncutságok, mint ellenzéki számonkérés…

Néhány napja estig voltam az irodában, ahonnan átsétálva a karácsonyi díszkivilágításban tetszelgő városon az Astorián kötöttem ki. Nagy meglepetésemre összetalálkoztam a 18 éves unokatestvéremmel és két barátjával. Még nagyobb meglepetésemre egy íj volt náluk a hozzá tartozó nyílvesszőkkel. Közölték, hogy ők bizony a Magyarok Házából jönnek.

A közel egy órás hazaút során kezdtem úgy érezni, hogy nem csak íjászkodni voltak az említett helyen, hanem bizony világnézeti beöntésen is. Naprakész információik voltak minden valamirevaló széljobber témából, Sajóbábonytól a buzifelvonulásig, a zsidók betelepítésétől a Magyar Gárda nemzeti gárda mivoltáig, s annak sajnálatos betiltásáig.

Miután elváltunk, én feldúlt és dühös voltam. Nem azért, mert a saját világnézetemmel sok esetben homlokegyenest mást gondol egy rokonom. Jóval inkább azért, mert testközelbe került az, amitől nagyon is tartok. Más az amikor az Allee előtti LMP-s kitelepülésen elbeszélget az ember a Váralja Szövetség alelnökével, fél órás kérdezfeleleket játszva egy sajátos nemzeti ideológiai mázzal leöntött lelkű sráccal. S megint más, amikor az amúgy eszes unokatestvérem politikai szocializációjának mikéntjével kell szembesülnöm.