Szemét, faltól-falig beton utcák, omladozó vakolat, igénytelen közterek. Szmog, keresztbe-kasul parkoló autók, dugók, zsúfolt buszok, feszült emberek. Sokak szemében ez ma a város, és ez különösen igaz Budapestre. Pedig nem kéne százmilliárdokat költeni arra, hogy ez ne így legyen. A problémák java része ugyanis hozzáállás kérdése.

Kedves egybegyűltek!

Itt most egy hosszabb sorozat első darabját olvassátok. Megjelentek az LMP plakátok, amelyeken 1-1 fő programüzenetünk látható. Meg - nem mellesleg - megjelent az LMP programja is, ami a 6 darab plakátot egy "kicsit" részletesebben is megtámogatja.

Ezek alapján a blogcsapattal csinálunk egy 6 darabos posztsorozatot, ahol az egyes bejegyzések arról szólnak majd, hogy mit mond az adott plakát a poszt írójának, aki legtöbbször az LMP programját viszonylag jól ismeri. Nem szó szerinti programismertetéséről lesz tehát szó, inkább szabad asszociációs játékról az adott plakát alapján. Érdemes mindenkinek odafigyelni, és vitatkozni: az LMP az egész országban választható erő lesz.

Induljon hát a sorozat!

Talált kincs:

Hát, értékek szintézise, azaz magyarul: összetétele – és ezzel mindent meg is mondtam, be is fejezhetjük.

De mégis nézzük meg ezt a dolgot alaposabban! Van itt ugyanis ez a helyzet, ami csak fokozódik. Mondja a jobboldal mondandóját, meg van még valami abból is, amit magyar baloldalnak hívnak (a legszélsőségesebb pártoktól most optimistán és nagyvonalúan tekintsünk el), és bármilyen hevesen dúl is a küzdelem köztük, egy dologban egyetértenek. Minden szimpatizánsuktól elvárják, hogy kövesse az ő tematikájukat, helyeselje az ő mondanivalójukat, és persze ellenezze a másikét.

Miért nem lehet olyat csinálni, hogy oldalfüggetlenül mérlegelünk minden egyes kérdést, hogy jó-e? Például a nemzeti kultúra valamiért „jobboldali”. De miért, ha értékes? A baloldalnak nem jár? A védelem a rendőri brutalitástól most éppen jobboldali (tudjuk, miért). De miért nem állhat ebben a kérdésben a jó oldalon egy baloldali is? A negatívan diszkriminált kisebbségek védelmét elvileg a baloldal pártjai tűzték – igaz, csak gumicsontként, hatalmas károkat okozva – zászlajukra. A magyar kisebbségek védelme mégis megint jobboldali felségterület.

Az utóbbi napokban beindult az ún. baloldal progandagépezete.
A Népszabadság csütörtöki számában Tóth Ákos arra a következtetésre jutott, hogy "az LMP-t –az MDF-fel ellentétben – támogatja valamelyik nagy párt". A szerző természetesen azt sem rejtette véka alá, hogy melyik nagy pártról van szó. Szerinte ugyanis az LMP eddig "kínosan ügyelt arra, hogy a Fideszt semmilyen formában ne sértse", és "a Fidesznek sem árt egy hallgatag szövetséges".

A titkos Fidesz-LMP paktum elméletét Tóth arra a legjobb esetben is feltételezésnek nevezhető érvre alapozta, hogy a környezet és a mélyszegények érdekeit pártoló LMP saját erőből nem szedhette össze a megfelelő számú cédulát a számára ab ovo ellenséges közeget jelentő Borsod megyében. (Tóth cizellált politikai elemzése szerint "nagy összegű fogadást lehetne kötni, hogy kevés olyan borsodi település van, ahol az ökoszociális szó vagy annak hallatán, hogy 'hiszünk a sok lábon álló, decentralizált energiarendszerben', ne néznének össze az emberek: hülye vagy, fiam?")

Ugyan már! Egy kis zsidózás, cigányozás, buzizás, románozás, tótozás, esetleg a szomszédos országokban magyarozás kinek árthat? Nem bánt senki senkit, csak jól megmondjuk a véleményünket „azokról”, ha éppen szóba kerülnek. Senki nem tesz semmi ártalmasat, ugye? Aztán néha meg-megviccel minket a történelem.

Arról van ugyanis szó, hogy a véletlen és egymás véleményének erősítése, ami pont a hülyeségben tud a leghatékonyabb lenni, teljesen kiszámíthatatlanná teszi a társadalom mint egész viselkedését. (Az emberi társadalom egy kaotikus rendszer; nem csak matematikai értelemben, de most erről van szó: egy gyűlölködő pillangó lágyan elfingja magát, amiből aztán delta té idő múlva országos vihar támad.) A kicsi, egyenként „ártalmatlan” gyűlöletmorzsák néha összeállnak egy hatalmas erővé, ami ténylegesen rátámad a gyűlölt csoportra, tör-zúz, gyilkol és rombol mindenhol, ahová csak elér.

Ezt a hatalmas gyűlöletet egy piramisként képzelhetjük el. Kellenek azok a bizonyos embernek nem nagyon nevezhető torz lények a csúcsára, hogy aljasságukkal kitűnjenek, irányítsanak és vezessék a támadást; a piramis alján viszont szintén ottvan az egyenként porszemnyi gyűlöletmorzsákból álló, de nélkülözhetetlen tömeg.

Csillogó szemmel nézzük a közvéleménykutatásokat. Szonda-Ipsos: 3 %, "ennyien még soha nem támogatták" az LMP-t. A Nézőpont Intézet szerint potenciálisan 9 %-ot is elérhetünk. Egyesek sajnálkozva, mások kárörvendve figyelik az MDSZ MDF vergődését, ami nekünk viszont nyilván jól jön: ezután pláne sokan lehetnek a kiábrándultak, akiknek az LMP vagy az otthonmaradás lehet az alternatíva április 11-én.

Még az óvatos Török Gábor is ad nekünk egy kis esélyt, most, hogy megvan a budapesti lista.

Ma, március 11-én délben 25 bejelentett jelöltünk van (persze jóval többen fejezték már be a gyűjtést), és több megyében is biztosnak látszik a területi lista (Bács-Kiskun, Baranya, Borsod, Pest...)

Ezekből a szép számokból és nagy reménységekből viszont nem lesz semmi, ha nem sikerül területi listát állítani az összes (vagy majdnem az összes) megyében. Nógrádban, Fejérben, Csongrádban, Jász-Nagykun-Szolnokon és Békésben a hosszú hétvégén LMP-s vándoraktivisták járják majd a vidéket, hogy az utolsó száz-kétszáz rejtőzködő cédulát is fölleljék.

Minden egyes elinduló egyéni jelölt számít a végeredményben.

Ha szeretnétek az LMP-re szavazni... listán vagy egyéniben... vagy még nem tudjátok, de adnátok egy esélyt, hátha a következő hónap alatt meggyőzünk... ha azt gondoljátok, ideje változtatni... ha szerintetek lehet más a politika... Nektek is lépni kell! Segítsetek, támogassátok a jelöltjeinket ajánlószelvényeitekkel! Kérjétek el nekünk másoktól is! Még egy hét van hátra, most ezen múlik, hogy megváltoztatjuk-e a világot.

Legyen élhetőbb, igazságosabb, zöldebb Magyarország! Vegyünk részt a politikában! Vegyél részt benne Te is!

Én márpedig azt mondom, az ilyen ökoszociális, mindenféle jogvédelmekkel és esélyegyenlőségi problémákkal foglalkozó társaságnak, mint az LMP kell a leginkább odafigyelnie azokra a kritikákra, amelyek a túlzott idealizmust érik. Mondjuk, itt van a cigánykérdés. Mit mondjunk azoknak, akik szerint „babusgatás helyett” a „többséget irritáló viselkedésnek” (megélhetési bűnözés, „nekem jár” mentalitás, felesleges agresszió) véget kell vetni?

Be kell látni, hogy az a mocsok Maslow-piramis nagy úr. Mit be kell látni? Ez van, s aki az ellentettjét állítja, eltévedt. Ezért aztán ha valahol a testi épségüket féltik a népek, ott tarol a Jobbik, egyszerűen azzal, hogy kimondja, „rend”. Az emberek többsége ott nem fog tovább gondolkozni és rájönni, hogy a Jobbik-féle elnyomáson alapuló rend nem lehet stabil, pláne, ha közben elveszik a megélhetést így-úgy biztosító segélyt is.