Történt vala, hogy egy fiatal nő azzal ment be a rendőrségre, hogy két rendőr a Kiskörúttól pár sarokra három másik társaságában megerőszakolta. Ez egy elég hihetetlen és abszurd történet, de ha azt vesszük, hogy 2006 őszén nem sokkal korábban nagy nyílvánosság előtt milyen hihetetlen és abszurd erőszakhullámot nyomott le ugyanez a testület, és hogyan tüntették ki a főfelelős és főcinikus Gergényit utána, hogy felelősségre vonásnak közelébe se került egyikük se, akkor mindjárt hihetőbb a dolog. Sőt, logikus is.

Ez a nő aztán példaértékű lejárató kampánnyal nézett szembe. Ha más nem, annyi biztos történt: minden megerőszakolt nő láthatta, ha kinyitja a száját, még ő lesz hibás, "laza erkölcseiről", állítólagos lopási ügyeiről fognak írni címoldalon a lapok. Ha senki más, de ő biztos alaposan meg lesz hurcolva. Az egyik mélypont Havas Henrik lekezelő, alapvetően tájékozatlan hozzáállása. Ez a nő, E. Zsanett nem hátrált meg. És lassan az is egyre tisztábbá vált, hogy igaza lehet.

Illetve szerintem: igaza volt, igaza van, azok a rendőrök tényleg megerőszakolták.

És mint ami messze nem bizonyult idegennek a hatalom elmúlt években mutatott gyakorlatától, rendre derültek ki, hogy milyen, az igazság bebizonyítását akadályozó szabálytalanságok történtek az eljárásokban. Röviden: addig tököltek, míg térfigyelő kamerák felvételeit automatikusan törölte a rendszer és amíg az elkövetőknek bőven lett ideje a bizonyítékokat eltüntetni, manipulálni, felkészülni; a szakértők közül mindig azokat vették figyelembe, akik a rendőrök pártját fogták, akkor is, ha sokkal felületesebb munkát végeztek. Itt egy vérforraló interjú a rendőrségi-ügyészségi eljárások megalapozottságáról.

Első körben vesztett Zsanett, most pótmagánvádas eljárás indult, ahol első fokon szintén vesztett. Azért írok, hogy elhangozzék: sokan, nagyon sokan vagyunk, akik lélekben vele vagyunk, ha neadjisten a végén perköltséget kell fizetni, beszállunk, ha le akarják majd csukni rágalmazásért (ami szintén benne van a pakliban) bújtatjuk. Nagyon tiszteljük, amiért nem adja fel, és büszkék vagyunk, hogy vannak még ilyen bátor, megfélemlíthetetlen és egyenes nők.

Ezt az országot a maréknyi hasonló ember tartja életben.

666: Hétfőn délután 4 óráig pontosan ennyi kopogtatócédulát adtak le a nevemre. Délután 5 óráig is pontosan ennyit. Állok az aluljáróban és várom a többit. Ha máshonnan nem, az ott térítő Jehova Tanúitól tudhatjuk: 666 a sátán száma. „Jön a világ vége!” – mondják ők. „Lehet más a politika” – kiabáljuk mi. Gergely, az LMP legércesebb hangja még hozzáteszi: „A vágyálmok mellett tessék vigyázni.” Kilátástalanul agitáljuk egymást. Ha jön a világ vége, mi elragadtatunk és a mennybe szállunk”- mondják ők. Ezt már hallottam gyermekkoromban Felsődobszán, akkor úgy mesélték, hogy a villám becsap mindenhová, de különösen oda, ahol van villanyvezeték. Nálunk volt.

Fél hatkor rokonszenves hajléktalan tájékoztat arról, hogy felettünk kitelepült már a Fideszes képviselőjelölt is. „Itt az idő!” – osztogatja a programját. Én már harmadik hete ezt csinálom délutánonként, dupla nadrágban és talpig mosolyban.

Hatkor megtörik az átok, régi kolléganőm hoz egy helyesen kitöltött, nevemre szóló cédulát. Külön öröm, hogy nem a munkahelyemre hozta be. Mert napközben szociális munkásként élvezem a magyar valóságot, s ha az LMP bejut a parlamentbe, akkor is szociális munkásként szeretnék dolgozni. Hacsak el nem törlik a szegénységgel együtt a családsegítő szolgálatokat is.

Múlt pénteken még azt hittem, 700 körül járok. Azóta mínuszoltuk a rossz címre leadottakat. Öles léptekkel araszolok a cél felé. Ha napi két cédula becsurog, az éppen 730, 20-szal kevesebb, mint az elegendő.

Persze, előbb vagy utóbb, így vagy úgy, valahogy mindig meglesz, de közös erőfeszítés nélkül nem megy. Segítsetek, segítsetek, segítsetek! Mindenki csak egy icipicit, csak egy-két-három-öt embert győzzön meg, hogy érdemes nekünk adni a kopogtatót. Itt vagyunk a kapuban, de soha nem lépünk be, ha nem kapunk bizalmat.

Új erő érkezne a parlamentbe, s ha ott lennénk…

„Hatalmunk alá hajtjuk a januárt, a februárt, a márciust és az összes ragadozó vadállatokat. Megváltoztatjuk még az időjárást is” –írta Nagy Lajos 1930-ban.

Tálosné Pálvölgyi Márta

Dolgozunk, dolgozunk, de vannak dolgok, amelyek nem lehetnek mások. Például az MSZP. Mit ígérnek a „programjukban”? Sokmindent, de nekem a sok érdekesség közül azon akadt meg a szemem, hogy a GDP 1%-ára szorítanák le a tömegközlekedésre fordított pénzeket. Így, lazán.

Ugye, hogy sokszor láttunk ilyesmit? Kádárék hatalomra kerülése óta ez megy: növessz diszfunkcionális kinövéseket, gazt és dudvát, aztán ha zavar, hogy magas, menj rá a fűnyíróval! Ha osztogatnak, minden hülyeségre (sőt, csak arra) jut pénz, ha fosztogatnak, akkor meg szüntessünk meg gyorsan valamit, ami még a működés jeleit mutatja. Hosszú évtizedek alatt így épült le az egészségügy, az oktatás, a közlekedésügy, az egész államigazgatás; elvetélt, mutyiszagú (óriás)beruházások és dögletes vízfejek mindenütt, az anyag meg kispórolva. Nem folytatódna ez máshogy akkor sem, ha valóra válna ez az ex has, hanyagul előokádott 1%-os förmedvény.

Hallatlan dolog történt a minap Szlovákiában. A parlament elfogadta a „hazafiassági törvényt”, ami lényegében a nemzeti jelképek kötelező imádatát erősíti az állam összes polgára számára. Noha ilyen törvények teljesen háborítatlanul születnek és vannak érvényben a fejlett világban is – esetleg enyhébb változatokban –, hiszen a nemzeti jelképek tiszteletét normális jelenségnek tartjuk, joggal vagyunk mi magyarok érzékenyek az ilyesmire, és joggal háborodunk fel.

Ahán! Szóval az, hogy a mai világ fejlett társadalmaiban minden embernek legyen egy olyan alapjoga, amit mondjuk „lakhatási jognak” nevezhetnénk, egy visszamaradott baromság. Parasztvakítás! Ekkor ugyanis tönkremennének a hitelezők, bankok és ezzel a szuper, mindenki meglégedésére és az utóbbi években kimondottan jól ketyegő világgazdaság.

Még szerencse, hogy ilyen sommás véleményeket csak azután tud az ember mondani, hogy hosszú évek óta tolja az elvakult neoliberális kontentot; néha csak magánszorgalomból, néha meg közpénzből fizetett csillió forintos bugyuta rajzfilmekben. Egyszerű a nemzetgazdaságot és a világot egy kft-könyvelő szemével és gondolati bonyolultságával feldolgozni, ugyanakkor nem mindig célravezető.

Uraim, már megint hülyének vagyunk nézve, és 1-2 oknyomozó újságírón kívül senki nem ugrál. Rendkívül népszerű ellenzékünk lapítása mellett zajlik 35 milliárd Ft lenyúlása. Amihez képest a BKV tanácsadói szerződések ügye aprópénz.

Sávoly. A történelembe valószínűleg úgy kerül majd be a település neve, mint az egyik legértelmetlenebb, állami pénz elmutyizására létrehozott projekt helyszíne. Mert jó eséllyel versenypálya itt nem lesz, csak lenyúlás. Jól illeszkedik ez abba a trendbe, aminek látványosabb elemei a BKV/MÁV körüli botrányokban mutatkoznak (amely csak a jéghegy csúcsa): zajlik a kőkemény spejzolás minden szinten, hiszen jön a 4-8-... szűk esztendő. Ma már nem elég a 10-20%-os visszacsúsztatás: az 50%-ot meghaladó korrupciós pénz sem példa nélküli.

Mekkora bevételt lehet várni egy motorversenypályától, ha az a Hungaroring is veszteséges(nek van mondva), ahol a motorversenyeknél nagyságrenddel népszerűbb Forma 1-es versenyek vannak? Ahonnét - nem mellesleg - ez az új pálya további versenyeket vonzhat el, ami az államot összességében negatívan érinti. De fel lehet tenni máshogy is a kérdést: ha mégis annyira jó üzlet egy ilyen pálya, akkor minek ide állami pénz?

Az érdekesség az ügyben az, hogy ezt a kilógó lólábat még a minisztérium (PM) is észrevette, és az ottani - talán kevésbé pártkasszahű - elvtársak le is írták, hogy ez a projekt egy baromság. Mindhiába. Ez, és a többi párt cinkos hallgatása azt sugallja, nem piti kis bűnözők vannak a háttérben, hanem a politikai maffia igazi nagyágyúi.

UPDATE: a pofátlanságnak nem létezik határa egyes embereknél. A mutyiszagtól messzire bűzlő beruházás - egyébként '95-ben csalásért és hamisításért lecsukott - vezetője ma egy váratlan ellentámadással megpróbálta gyanúba keverni az ügyet kirobbantó oknyomozó újságírót és vele együtt az LMP-t is. A párt hivatalos válasza itt olvasható, aki pedig első kézből származó információkra kíváncsi, az olvassa bátran Bodoky saját blogját.

Egyik kedvenc vicclapomat olvasva (annyit segítek hogy a címe 1 hét időtartamot jelent) megakadt a szemem egy neves filozófussal készült, politikai témákat feszegető interjún. Rögvest el is olvastam, a hasonló írások mindig számottevően képesek javítani a közérzetemen. Megerősítenek abbéli meggyőződésemben hogy Magyarországon két dologhoz ért mindenki: a focihoz és a politikához. Elgondolkodtató, hogy finoman szólva nem vagyunk a csúcson egyik műfajban sem.

Éppen azért mert ennyire elharapódzott a "hozzáértés" a társadalom minden rétegében, úgy gondolom, érdemes lenne osztályozni eme "szakértőket" a könnyebb felismerhetőség érdekében. Annyit azért hozzáfűznék hogy az alant említett típusokba nem mindenki tartozik bele az adott szakmából, de akinek inge az nyugodtan vegye magára.

Karácsony Gergely kampányfőnök egy érdeklődővel beszélget az atomenergiáról a Fény utcai piac előtt