Megjött a válságkezelő Ember, hozott magával adóreformot is, hiszen az ma trendi. Merthogy fontosnak érzi már a nép is, nem csupán a szakértő Urak. Egyébként jogosan.

Röviden: a kiadáscsökkentés eltúlzott, a munkát terhelő adók és járulékok csökkentése pedig még így is kevés. Mindkettőn segítene egy - a kormány által valószínűleg át sem gondolt - lehetőség: a zöld adók bevezetése, ami nem mellesleg megfelelő irányba fordítaná a kifejezetten energiapazarló gazdaságunkat.

És akkor részletesen: Az, hogy a bevételek visszaesése (kb. 600 milliárd forint) miatt kiadáscsökkentés kell, viszonylag egyértelmű. Persze elméletileg lehet ilyenkor újabb adósságot generálni, vagy adókat növelni is, de ezek a megoldások jelenleg nálunk a nem igazán ajánlott kategóriát képviselik.

Ettől azonban nem lesz növekvő a versenyképesség, az fix. Szóval ki kell találni valamit például az adók terén is. Az ötlet alapvetően jó irányba mutat: csökkentsük az élőmunka terheit, tegyük újra vonzóvá a munkát Magyarországon. Erről írtam is annó, az elv rendben lévőnek tűnik.

Két dolog miatt van mégis egy kis hiányérzetem. Az egyik, hogy a valóban szegények és a gyereket nevelők úgy tűnik örök ellenségei a rendszernek, a másik, hogy a lassan, de biztosan érkező energetikai válságra még csak meg sem próbál felkészülni az ország - bár el kell ismerni, legalább a legbutább, pazarlástámogató rendszert (gázártámogatás) felszámolják.

A szegénységről és a gyermekekvállalásról

Lássuk az első problémát. A gázártámogatás (egyébként helyes) megvágása, vagy az ÁFA (egyébként helyes) megemelése elsősorban a legszegényebbeket szorongatja meg. Kéne tehát egy felpörgetett rezsitámogatás ennek kompenzálására (erről is volt már szó), illetve kéne valamiféle étkeztetési támogatás is. Ezzel a legszegényebbek két legnagyobb problémájára valamiféle megoldás születne.

A gyermekesek helyzete látszólag továbbra is siralmas marad, az új adórendszer továbbra sem támogatja semmilyen módon a gyermekvállalást. Holott egy gyermekek utáni fix mértékű adókedvezmény még nem bonyolítaná túlságosan meg a (nagyon helyesen) egyszerűsíteni tervezett SZJA rendszert, ráadásul a minimálbér SZJA kötelessé tétele mellett egy ilyen kedvezmény már az alacsony keresetűek számára is komoly nettóbér-növekedést jelentene, így jobban megérné munkába állni. A családi adózásról nem is beszélve, ami kicsit talán bonyolultabb módon, de vitathatatlanul a legkorrektebbül kezelné ezt a problémát.

Fontos-e az elvonási szint csökkentése?

Ez persze pénzbe kerül, így nyilván nem teljesülne a vágy, hogy az ország lényegesen kevesebbet költsön a GDP-hez képest, mint ma. Véleményem szerint azonban ezeken a területeken nagy hiba spórolni,hiszen a szegénységi és demográfiai adataink már ma is elég siralmasak. A nagy kérdés egyébként is az: a szükségesnél (a GDP csökkenése miatt kieső bevétel, azaz évente kb. 600 milliárd forint) kell-e többet elvenni?

Ha valahol meg lehet takarítani egy kis pénzt átalakítással és hatékonyságjavítással, akkor két út áll előttünk: vagy elvesszük a pénzt, és ugyanazt a minőséget állítjuk elő kevesebből, vagy bent hagyjuk a pénzt a rendszerben, hogy javuljon a minőség. A jelenlegi tervek egyértelműen arra utalnak, hogy a kormány a pénz kivétele mellett döntene, hogy csökkenthetőek legyenek az elvonások is. Holott mehetnénk a másik irányba is: professzionális szolgáltatások a mainál nem drágábban. Például színvonalas oktatás, egészségügy, közlekedés. Többek között erről is szól egy friss cikk az index-en.

A munka terheinek csökkentése: kötelező, de a célhoz másik út is vezet

Persze ez már szembemegy a szokásos "az állam nem jó gazda, kiadáscsökkentés - adócsökkentés" dogmával. De valóban a magas elvonási szint a legfőbb problémánk? Nem. A probléma az elvonások megoszlása. A terhek elsősorban egy jól megfogható szegmensben brutálisak, ezt a kormány helyesen fel is ismerte (ezt speciel nem volt nehéz, kb. 4 éve ezt üvölti mindenki, aki ír és mozog). Ez a szegmens nem más, mint a munkabért terhelő adók és járulékok. A többi tétel vagy az átlagosnál nem magasabb (pl. fogyasztási adók), vagy kimondottan alacsonyabb (pl. társasági adók), vagy szinte nem is létezik (pl. zöld- ill. vagyonadók).

Az adóreform során (szintén helyesen) ez a képlet kissé át lesz rendezve: a fogyasztási adók növelése mellett csökkenni fognak a munka terhei, és a kormány látszólag kísérletet kíván majd tenni egy általános vagyonadó bevezetésére is.

Itt van azonban elrejtve a második hiba: a jövőbeni környezeti és energiaválságra felkészülendő már most el kéne kezdeni a környezetet szennyező, vagy nem megfizetett társadalmiköltségeket generáló tevékenységek közteherviselésbe vonását. Erre mindenképp szükség van, hogy a válságból való kiút ne a régi, rossz szerkezetű, energiapazarló gazdaságot építse újra, hanem fordulatot vegyünk egy olyan irányba, ahonnét a következő, előrelátható krízissimán kezelhető lesz.

Nem másról van szó, mint a zöld adókról és a jelenleg az adófizetőkkel finanszíroztatott infrastruktúrahasználati díjak megfizettetéséről, valamint az így nyert források révén a munkát terhelő adók és járulékok további csökkentéséről (ahogy a zöld élénkítés programban szerepel). Így egy energiatakarékos, alacsony társadalmi károkkal működő gazdaság alakulhatna ki, amely fel van készülve az energiahordozók árának robbanására. Az átalakulás pedig - nem mellékesen - rendkívüli lehetőséget jelentene a hazai kis és középvállalkozások számára.