Villámposzt a szakszolgálati szakértelemről
Van ez a Kivágóné, akit a fővárosi szocialista frakció azért vett fel, hogy a megérdemelten börtönben ülő Hunvald pótlásával biztosítani tudják a költségvetés megszavazáshoz szükséges többséget. Rendkívül bonyolult munka, láttam saját szememmel: a frakcióvezető minden szavazásnál kiabál, hogy igen, vagy nem, és az övéi úgy szavaznak.
Rövidesen kiderült, hogy Kivágóné ügynök volt: a hazánkba érkező külföldieket szaglászta.
Egyesekben felhorkant az egészséges felháborodás, ha már megúszták a felelősségre vonást, legalább húzzák meg magukat valamelyik felügyelőbizottságban, de a politikát hagyják.
Mások meg a szakértelemről beszéltek, és arról, hogy mindenhol vannak ügynökök. Ha most ezt az asszonyt megbélyegezzük, akkor holnaptól nem mernek a fiatalok szakszolgálati pályára állni, itt leszünk védtelenül, ha jön az ellen. És a kedvencem: Kivágóné mint minden ügynök, csak a népét, a hazáját szolgálta.
Na erről akartam írni.
Nem a népét, nem a hazáját szolgálta.
Hanem egy szovjet tankokkal kitiport, vérrel, akasztófával, börtönnel alapozott elnyomó rendszert, ahol a kivégzett miniszterelnök helyére egy törvénytelen diktátort ültetett egy idegen nagyhatalom. (Édes istenem, miért kell ezt még leírni húsz évvel a rendszerváltás után?)
Aki ennek volt szolgája, az legyen szíves, hagyja ott a közéletet, keressen valami becsületes foglalkozást, pástétomsütő vagy antikvárius, csak ne akarjon minket képviselni, közpénzekről dönteni, a hatalom gyakorlásában részt venni, megbecsült közszereplő lenni. Nem vagyunk olyan kis ország, hogy ne lennénk meg remekül az elnyomásban és talpnyalásban szerzett szakértelmük nélkül. Itt van egy fiatal generáció, akik nem a harminc évvel ezelőtti paradigmákban gondolkodnak, jöjjenek ők. Ezek meg menjenek isten hírével.