Vakond city
A jövőben játszódó amerikai filmek kedvelt eszköze, hogy az embereket a föld alatt élve ábrázolja. Legtöbbször azért kerülnek kései leszármazottaink a föld alá, mert a felszín lakhatatlanná vált.
Néhány nappal ezelőtt hosszasabban kellett várakoznom a Nyugati tér környékén. Fásultan támasztottam az egyik villanyoszlopot, és közben az emberek jövés-menését figyeltem. Egyszer csak szúrni kezdte a szememet, hogy amíg az embereknek az út két oldala közötti átkeléshez le kell lépcsőzniük, majd fel kell lépcsőzniük, addig az autók a felszínen vidáman és akadálytalanul gurulnak ide-oda. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én nem lelkesedem az aluljárókért. Különösen nem a Nyugati téri aluljáróért.
Az ember természetes közege ugyanis a felszín, legalábbis amíg él. Mégis minden arrajáró a legcsekélyebb elégedetlenségnek sem adva jelét, szolgai módon ment le a föld alá, majd jött fel a túloldalon. De kérdezem én, miért kell nekünk elfogadni ezt az állapotot? Miért vesszük azt természetesnek, hogy a felszín az autóké, és mi a föld alá kényszerülünk? Hol van az megírva, hogy ennek így kell lennie?
Kié ez a város tulajdonképpen? Az autóké, vagy a miénk, embereké?
Miért nem visszük a forgalmas kereszteződésekben az autókat a föld alá, és hagyjuk meg az emberek számára a felszínt? Képzeljétek csak el, hogy milyen lenne akár a Nyugati tér is, ha az autók a kereszteződésben a föld alá suhannának, amíg mi a felszínen korzózhatnánk, az autómentes tér közepén szökőkutakkal, fákkal, virágokkal, padokkal. Gyakorlatilag új közösségi terekkel gazdagodhatna a város. A mai embertelen és undorító aluljárók és a felettük elhelyezkedő forgalmi dzsungel helyén megannyi kis piazza jöhetne létre. Az autóknak meg aztán teljesen mindegy, hogy a felszínen, vagy az alatt futnak. Nekünk embereknek viszont korántsem.
Én nem akarok Vakond cityben élni. Felszólítom az autókat, hogy adják vissza a városomat!
Az ötletemet a barátaimmal megosztva hívták fel rá a figyelmemet, hogy ilyen elképzelés másoknak is kipattant már a fejéből. Brüsszelben - mutattak rá - már az '50-es években megcsinálták ezt. De a legújabb időkben már Budapesten is megmozdult valami. A Budapest Szíve program keretében született tervek az Erzsébet-híd pesti hídfőjétől egészen az Astorián túlig vinnék föld alá az autóforgalmat. (link: http://www.nol.hu/archivum/archiv-478346)