Néhány nappal ezelőtt olvastam, hogy a Közlekedési Minisztérium megtagadta az Orangeways busztársaság kérelmét, hogy távolsági forgalmat bonyolíthasson le Budapest és 5 megyeszékhely között. Az indoklás mindössze arra szorítkozott, hogy a távolsági közlekedés piacának liberalizációja csak 2012-ben esedékes, így jelenleg a személyszállítás a közszolgáltatók, így a MÁV és a Volán társaságok privilégiuma.

A helyzet azért is különösen furcsa, mert az Orangeways nem „közszolgáltató” státusban üzemeltette volna járatait, azaz a jegyárakhoz nem kért volna állami támogatást, kiegészítést, veszteségtérítést sem. Egyszerűen teljesen piaci alapon, piaci árakkal, az utazóközönség igényei, kereslete alapján kívánt volna megjelenni szolgáltatásával.

A hír szerint a Zala Volán szakszervezetei sztrájkkal is fenyegetőztek, mert vélekedésük szerint „tisztességtelen versenyhelyzet” jönne létre, mert az új társaság „kimazsolázná” a legjövedelmezőbb Budapest-Zalaegerszeg járatot. De kérdezem én, mitől lenne ez tisztességtelen? Szerintem egy versenytárs megjelenése nem tisztességtelen versenyhelyzetet teremt, hanem csak szimplán versenyhelyzetet. Sőt, ha már valami tisztességtelen lett volna ebben a helyzetben, az éppen az, hogy amíg az állami volán társaság kiegészítést kap az államtól a jegyárakra, addig a másik szereplő e nélkül üzemel. Arról nem is beszélve, hogy miért gondolja azt a Zala Volán, hogy az új szereplő elvenné előlük az üzletet? A pálya szabad lenne mindkettőjük előtt, azaz az utazóközönségnek továbbra is adott lenne a lehetőség, hogy a Zala Volán szolgáltatásait vegye igénybe, ha az jobban megfelel az igényeknek.

A Zala Volán sokkal inkább egyszerűen magától a piaci megmérettetéstől ijedt halálra. Attól, hogy ha az utasok választhatnak, akkor elveszíthetik őket. Attól, hogy innentől kezdve nekik is tenniük kellene valamit az utasok elégedettsége érdekében. Attól, hogy az eddigi garantált monopolpiacukért a jövőben meg kell dolgozniuk.

Azt még értem is, hogy sokaknak a piaci verseny szúrja a szemét, ha az az állami szereplő értékesítésével jön létre. Még akkor is érteném az elutasítást, ha az új vállalat ugyanúgy bejelentkezett volna az állami támogatásért. De azt egyáltalán nem értem, hogy miért nem jelenhet meg egy olyan szereplő a távolsági közlekedésben, aki az adófizetők, az állam számára egyetlen plusz forintba sem kerül. Egy olyan társaság, amely a nulláról indult, tehát nem egy állami vállalat elkótyavetyélésével került magánkézbe.

Vajon mi lenne az utazóközönség érdeke? Az eddigi monopóliumok fenntartása, vagy a tisztességes, ügyfelekért, utasokért folytatott verseny megjelenése, amely a színvonal emelése irányába hat. Jómagam főiskolai éveim alatt hetente ingáztam Debrecen és Budapest között, így évente közel 100 alkalommal vehettem igénybe a MÁV fantasztikus szolgáltatásait. Elmondani sem tudom, hogy hány alkalommal rágtam be rájuk… Ha akkor lett volna akár csak egyetlen alternatív választásom más szolgáltatásra, váltottam volna. De nem volt, és ezt a vasútnál is pontosan tudták. Magasról tettek a fejemre, hiszen tudták, hogy egy héttel később ismét őket választom majd, hiszen mi mást tehetnék. Biztos vagyok benne, hogy ez a vasutas mentalitás is megváltozna, ha őket is meglegyintené annak a szele, hogy elveszíthetik az utasaikat. De lám aggódniuk még 2 évig nem kell, mert a jóságos és gondoskodó állam megvédi őket a verseny gonosz és káros hatásaitól…

2 éve Szíriában jártam. Sok jóra a közlekedésben nem számítottam, de ehhez képest nagyon pozitív csalódást okozott az ország. A távolsági közlekedésben ugyanis jópár éve felszabadították a piacot és számtalan kisebb társaság jött létre az állami vállalat mellett. Az éles verseny miatt az árak az ottani színvonalhoz képest is alacsonyak, megfizethetőek. A buszok – különösen az új cégek buszai – meglepően újak és komfortosak, a klíma alapvető. A fedélzeten filmet vetítenek az út alatt és az árban foglalva frissítőt, kekszet, csokit, hűsítő kendőt adnak, aki aludni akar, kispárnát is kérhet.

Itthon bezzeg a kalauz csak rámordul az utasra, hogy adja már a jegyét, az utas elégedettségével, kényelmével mit sem törődik. Hiába, bizonyos dolgokban már nem csak a sokat csodált Nyugathoz, de még a lenézett Kelethez képest is le vagyunk maradva…

Pedig ahogy a példa mutatja, lehet más a távolsági közlekedés is. Le a monopóliumokkal!