Nem vész el, csak átalakul
Fiatal magyar demokráciánk egyik legnagyobb rákfenéje, hogy képtelen a megújulásra, a parlamenti patkó színei nem igazán változnak összetételükben, inkább csak arányukban. No nem mintha 1989 óta nem jöttek volna létre pártok tucatjai, melyek a Parlamentbe jutást tűzték ki célul maguk elé. A rendszerváltáskor létrejött pártok legtöbbje szépen lassan megszűnt létezni, mivel akik először nem jutottak be, azok később nem igazán voltak képesek beverekedni magukat az országgyűlés épületébe. Akik meg bekerületek, azok legnagyobb részt felőrölték egymást, s önmagukat.
A harmadik magyar köztársaság választási törvénye viszont egy olyan magas falat húzott a Parlamenten belüli és a kívül rekedt pártok közé, amit eddig csak a MIÉP-nek sikerült átugrania. Ez az 5 százalékos bejutási küszöb, mely alatti eredménnyel nem lehet bejutni a Parlamentbe. A történet persze úgy kerek, hogy ha megemlítem, az indulásnak is vannak nem csekély feltételei, mint pl. hogy minden egyéni választó körzetben való sikeres induláshoz 750 érvényes ajánlószelvényt kell gyűjteni. Ez ugye a nagyobb pártok talpas és zsoldos hadainak ténykedése folytán a kisebb (új) pártokat olyan akadály elé állítja, melynek leküzdéséhez legtöbbszőr kevésnek bizonyulnak.
A 90-es évek folyamán az egyéni jelöltekre leadott szavazatok 15-30 százalékát kapták olyan pártok, melyek végül nem jutottak be az országgyűlésbe. Ez az arány 2006-ban már csak 7 százalék körül volt (listás szavazatoknál csak 4 [!!!] százalék). Jól nyomon követhető az a tendencia, hogy a választópolgárok egyre inkább kezdenek a biztosan bejutó pártokra szavazni, féltik a voksukat a csak bejutásra - vagy arra sem - esélyes politikai formációktól.
Az utóbbi évek bejutásra egyik legnagyobb eséllyel rendelkező pártja tagadhatatlanul az LMP lett (a Jobbik után). Néhány hónappal a megalakulása után már 2,6 százalékot ért el az EP-választáson, ami rendkívül bíztató eredmény volt. Néhány hete Dunakeszin már 4,7 százalékot ért el a párt önkormányzati képviselő jelöltje. Múlt vasárnap pedig Kispál Gergely, az LMP első polgármesterjelöltje ért el 7,8 százalékot az időközi választáson.
A párt eredményei szépen felfelé ívelnek, s immáron stabilan a bejutási küszöböt jelentő 5 százalék körüli vagy afölötti eredményeket érnek el, ahol elindulnak. Ezzel bebizonyították, hogy az LMP-re leadott szavazat jövőre nem lesz elveszett szavazat, s ha a párttal szimpatizáló választókban ez mielőbb tudatosul, akkor jövőre nem csak egy, hanem mindjárt két új párt is lesz a Parlamentben. De addig az LMP előtt még sok munka áll, melynek legnagyobb tétele az átlagpolgárok megszólítása lesz. Remélem sikerülni fog.