A magyar választópolgárok apolitikus attitűdje számtalan esetben nyilvánul meg néhány sört követő idióta fiktív pártok alapításában. Legalábbis én már elég sokszor tapasztaltam ezt. Főleg mivel Magyarországon már 10 fő és még pár könnyen teljesíthető dolog elég a pártalapításhoz. Ez az információ a baráti társaságok mókamestereit mindig percekig tartó ötletelésre buzdítja. Az Éden Pártja, a Hazugságok Pártja, a Magyar Királyság Pártja, és hasonló hallatlanul fantáziadús nevek ütik fel a fejüket a kocsmákban, haveri körökben és más helyeken. Nyilván egyikből sem lesz semmi, az üzenet azonban egyértelmű: az esetek többségében minősíthetetlenül viselkedő korrupt politikai elit kifigurázását semmilyen körülmények között nem hagynák ki a választópolgárok. 

A Kétfarkú Kutyapárt viszont olyan hallatlan lazasággal és profizmussal keltette életre a mostani politikai klientúra frappáns karikatúráját, hogy csak les az ember. A kezdetek óta imádjuk a szegedi hegyeket meg az ingyen sört. Nem történt semmi más, csak néhány intelligens és kreatív fiatal találó, kritikus, konfrontatív üzenetekkel plakátolta ki Szeged utcáit. Ma már valószínűleg kevés olyan internetfelhasználó létezik, aki ne ismerné őket. Nem kellett az akcióhoz se sok pénz, se komoly létszámú tagság. Csak néhány szabad óra, meg minőségi humorérzék. Már a 2006-os választásokon olyan fricskát jelentettek az akkori pártok számára, amilyen a magyar demokráciában addig nemigen volt tapasztalható.  

Most azonban tőlük teljesen szokatlan megmozdulásra szánták el magukat. Pártot alapítottak. Olyan igazit. És részt vesznek az önkormányzati választásokon. Az igazin.

Ezeken túl persze semmi nem változott: a nevük ugyanaz, a programjuk pedig természetesen a korábbiakhoz hasonló sületlenségekkel van tele. Eltolnák a Margitszigetet, meg lenne Ürügyminisztérium; évi plusz 99 napot, általános és teljes adócsökkentést ígérnek a jó magyar népnek. Villamosmosással és Nokiás dobozokkal kampányolnak. A különbség most csak az, hogy az állampolgárok szavazhatnak is rájuk. Plakátjaik elárasztották Budapest utcáit. 

Azt gondolom, hogy ez komoly fenyegetést jelenthet a magyar demokráciára nézve, mivel a választók egy ilyen voksolással jófejnek, és nem utolsó sorban politikailag aktívnak érezhetik magukat – teljesen alaptlanul. És úgy tűnik, sokan közülük szívesen viccelnének szavazatukkal, ha arra kerülne a sor. Egy friss felmérés szerint Budapesten 2%-on áll a – szavazólapokra végül nem kerülő – párt támogatottsága.

A Magyarországon élő  emberek húsz éve érzik azt, hogy folyamatosan csak átverik és meglopják őket a politikusok. Hogy a voksuk minden negyedik évben a kukában landol. A proteszt- és bizonytalan szavazók köre szerintem most is jóval túl van a lakosság 50%-án. Erre most itt van egy párt, akinek a segítségével úgy érzik, jól megmondhatják az elitnek a tutit – habár ezt a tutit nagyjából a rendszerváltás óta szajkózza nagyon sok mindenki a rendelkezésére álló szinte minden lehetséges eszközzel. Mert ugye attól függetlenül, hogy nagyon viccesek, mondanivalójukkal azért eddig rejtett titkot semmiképp nem fedtek fel az emberek előtt. 

A politikától való  szigorú távolmaradás kultúrája a Kétfarkú Kutyapárt segítségével lehet, hogy egy kicsit feloldódik a választókban, de az is lehet, hogy éppenséggel megerősödik. Az örök pesszimizmus azonban vélhetően így nem fog csökkenni. Ahhoz főleg értelmes alternatívát nyújtó hiteles pártokat prezentálni tudó politikai rendszerre lenne végre szükségünk.