Úgy tűnik, a németeknek bejön a "Green New Deal" mint hiteles válságkezelő program. Legalábbis a vasárnapi tartományi és önkormányzati választások eredménye – mint már júniusban a Zöldek (Bündnis'90/Die Grünen) sikeres szereplése az EP-választáson – ezt mutatja. A Zöldek bejutottak Thüringia parlamentjébe és nem csak benn tudtak maradni, de meg is erősödtek Szászországban. A Saar-vidéken is szintén jobban szerepeltek mint 5 éve, aminek – és az ottani szélsőbal elsöprő sikerének – köszönhetően a királycsináló szerepében komoly befolyással tudnak majd lenni a leendő kormány megalakítására. Kimagaslóan jó eredményt hoztak a helyhatósági választások Észak-Rajna-Vesztfália tartományban is, ahol a Zöldek összesítésben 12%-kal a harmadik helyen végeztek.

Rég nem adatott meg nekünk, magyaroknak a felhőtlen öröm. Nem volt miért boldognak, büszkének, bizakodónak lennünk. Az ország gazdasági, társadalmi, s politikai helyzete nem adott rá okot. Európa szívében a legbúsabb, legreménytelenebb nemzetté váltunk, s úgy tűnik, nincs semmi, ami kiránthatna minket ebből az apátiából.

Kenyeret és cirkuszt a népnek - tartja a régi, jó római mondás, utalva arra, hogy a 'zembereknek' nincsenek nagy igényeik. Mi kenyérben még csak-csak, ám cirkuszban nem bővelkedhettünk (hacsak nem tekintjük annak az utcai zavargásokat, amiből még sok is volt). A cirkusz szerepét a 20. században a sport vette át, pontosabban a foci.

Két olyan filmet mutatnék, amikért nagyon nagy kár volna, ha feledésbe merülnek.

Ez itt 89-ből, Kínából, az azóta már erősen körberajongott, de lényegében változatlan komcsi diktatúra egy pillanata. A Mennyei Béke téren diákok tartottak napok óta ülősztrájkot, amikor a hatalom tankokat küldött rájuk. A Fehér inges férfi néven ismerté vált ember, gondolom a piacról, vagy valahonnan haza tartva futott bele a tankoszlopba, és kiállt eléjük. Későbbi sorsáról nincs videó, de meg lehet tippelni. Torokszorító.

Ez meg az egyik legszebb momentum az elmúlt évek nagyhatalmi politikájából. Van ez a butaarcú, majomszerű ember, aki biztos pont mindenféle fegyver és olajlobbi játszmáiban, nem mellesleg a szabadság hazájából rövid idő alatt evil empire-t csinált, mélybe rántva az USA nemzteközi megítélését. Na szóval ez az ember pár szegény ország szétbombázása után ellátogatott Albániába, ahol az elnyomottak és kizsákmányoltak pontot mentettek vele szemben.

A Goldenblog 2009 szavazásán a Lokális Klímaváltozás a 'mainstream' kategóriában a 16. helyet szerezte meg.
Ezúton köszönjük minden kedves olvasónknak, akik érdemesnek találtak minket a szavazatukra!
Maradunk továbbra is a szolgálatukban.

A további terveink között szerepel, hogy gyakoribb frissítéssel működjünk, ami berepíthet minket a 2010-es szavazáson a Top 10-be. Persze csak a Goldenblogos voksoláson, mivel az országgyűlésin a Top 3 a cél :)

A Lokális Klímaváltozás szerkesztői és szerzői.

Olvasom, hogy a szocialisták módosítanák a munka törvénykönyvét. Plafont szabnának a végkielégítéseknek, hogy ne legyenek többé olyan botrányok, mint a BKV-nál.
Én utálom, ha hülyét tettetnek és még engem is hülyének néznek.
Nem a végkielégítés gyakorlata a baj. Adják.
De ne pofátlan mértékben, jogosulatlanul. Ne olyannak, akinek nem jár mert nyugdíjas, mert továbbra is a cégnél dolgozik, vagy mert olyan minősíthetetlen munkát végzett, hogy a produktumát fintorogva tolták el, miután letette azt a nehéz keményfa asztalra.
Az a baj, hogy nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a vérlázító végkielégítéseket nem hülyeségből vagy jó szívből szokás adni az állami vállalatoknál. Ahogy a hirdetéseket sem az alapján rendelik meg, hogy az hol jut el több emberhez vagy a célközönséghez, hanem az alapján, hogy kinek a cége/sajtóterméke profitál az üzletből, és az csurgat-e vissza illetve nyal-e segget.
Ha politikusok fordítják el a fejüket, amikor közpénzeket szórnak, akkor közben odatartanak legalább egy zsebet.
A sajátjukat, a pártét, vagy mindkettőt.
Ha összevesznek azon, hogy kié az a remek kis fejőstehén és sorra juttatják el a sajtóhoz a másik viselt dolgait, az nekünk jó.
De utána ne nézzenek hülyének, és ne csináljanak úgy, mintha a végkielégítéssel, mint intézménnyel vagy annak szabályozatlanságával lenne a baj, és nem azzal, hogy maguknak lopnak és a sajátjainak osztogatnak, mert akkor olyat teszek, mint félszemű Joe, amikor kékre festették a lovát.
Nem, nem kék lovon fogok hazamenni.

Lélektani helyzet

Egyfajta feszültség, elégedetlenség van az országban, sokan nem érzik jól magukat, válságról beszélnek, ami a jövőbeni perspektívákra nézve nem jó előjel, ezért meglátásom szerint érdemes ezeket a gátló, blokkoló tényezőket feloldani. A kérdés az, hogy mik ezek a tényezők, illetve az, hogy ezeket milyen módon lehet feloldani. A következőkben ezekkel kapcsolatban fogalmazok meg néhány, általam fontosnak tartott gondolatot. Egyébként szerintem nincs semmilyen vészhelyzet, inkább teendők vannak.

Miért nem büntetik bucira a kékek azokat a motorosokat, akik úgy hajtják be a rendszámukat, hogy ne lehessen leolvasni? És miért nem dugják a szájukba a sportkipufogót, amikor éjjel egykor felébresztenek mindenkit százméteres körzetben? Valahogy nem hiszem, hogy ez mind az anyjához siet az inzulinnal.

„Több szem többet lát” tartja a mondás. Nincs ez másképp e blog szerzői esetében sem. Pollack: Mindennek van határa című írása engem is megihletett, és talán nem haszontalan ugyanazt a témát több szempontból is megvizsgálni.

Talán akkor a legélesebb persze ez a több szem, amikor problémák, hibák észrevételezéséről van szó, különösen pedig akkor, ha a probléma a szomszédnál, másoknál van. Ahogy Petőfi írta „más szemében a szálkát megleli, a sajátjában a gerendát feledi”.

Valami ilyesmi történt most is a szlovák kormányzat részéről, amikor Dusan Caplovic a kisebbségekért felelős kormányfő-helyettes a világ tudomására hozta, hogy szerinte a romaellenesség Magyarországról szivárog be Szlovákiába.