"There's nine hundred million of them in the world today.
You'd better learn to like them; that's what I say."
Monthy Pyton: I like chinese

Tegnap kora este a Városligeti Fasorban kutyát sétáltattam. Szép környék, igazán szép, asszem diplomatanegyednek is hívják. Olyan az utca felosztása, mint az Andrássy útnak: középen széles út, mellette járda, és azon túl van még egy-egy szervizút az épületek előtti járda és a parkolósáv között. Itt egy kép.

Ahogy jövünk, látom ám, hogy rendőri kerítéssel van lezárva a járda és a szervizút. Kerülünk szépen: jó kétszáz méter hosszú a lezárás. Túloldalt ugyanígy le volt zárva az utca oldala, csak a középső úttest és a belső járda fele volt járható. Nem kérdeztem meg, miért; gondoltam úgyis ki fog derülni.

No, kiderült. A kínai követséget védték a nép rettegését évtizedek véres terrorcselekményeivel jogosan kivívó Tibet szabadságáért demonstrálóktól. Amikor én odaértem, körülbelül húszan voltak, beszélgettek, gyertyákat gyújtottak. Annyira, de annyira abszurd volt ott állni ezek között a szelid és jó emberek között, és látni, hogy védik mécsesektől és FREE TIBET transzparenstől az evil empire helytartóságát. Mintha bármi tétje lenne a dolgonak. Mintha bármi esély volna arra, hogy a kommunista birodalom eleressze, és ne gyalulja le azt az országot.

Ha kínai nagykövetség lettem volna, biztos porig égetnek, ha nincsenek ott a készenléti rendőrök tucatjai, a kettős kerítésrendszer és a bő száz méteres védősáv.

Félnek a poroszlók, ahogy Reményik Sándor mondta? Az túl szép lenne. Ennyire nagy ereje nincs a szavaknak.

Én már akkor is alig láttam a pipától, amikor Kína kapta meg az olimpia rendezését. Miért kell a seggét nyalni egy olyan országnak, amelyikben ma is gyakorlat a bírósági tárgyalás nélküli kivégzés, ahol eladják a politikai foglyok szerveit, ahol hosszú évekre ültetnek le bloggereket, ahol vallásuk miatt kínoznak és végeznek ki embereket? Amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kijelentette, hogy törlik azon sportolók eredményét – érmüket is elveszik –, akik bármiféle Tibetre vonatkozó utalást tesznek a játékok alatt, akkor ment el végleg a kedvem az olimpia nézésétől.

Azt, hogy világhatalom, én leszarom. Akkor sem kell nyalni nekik.

Tegnap versenyt fojtogatott a düh és a szégyen. Miért kell beszállnunk ezeknek a pribékeknek az erődemonstrációjába? Biztos van valami jogi magyarázat rá, de ez tulajdonképpen nem is érdekes, ha a hozzá való viszonyulásunk teljes mértékben illeszkedik a magyar politikai elit és politikai élet attitűdjeibe. Teljes mértékben.

Nagyon, nagyon rossz érzés volt.

Az alábbi írás nem az LMP hivatalos nyilatkozatának burkolt kritikája. Az eredeti szöveg szép, okos, megrendítő. Megfogalmazóját személy szerint is szeretem és becsülöm, mi több: ha van valaki, akit alkalmasnak tartok arra a posztra, amit jelenleg az LMP-ben betölt, őt mindenképpen. Nyilatkozatot amúgy sem fogalmazhatok, lévén semmi meghatalmazásom nincs rá: nemhogy választmányi tag nem vagyok, de egyelőre még a pártba sem léptem be, eleddig csak a pártoló tagságot vállaltam.

Az LMP nyilatkozatának szövege inkább megihletett. Úgy véltem, az eredeti verzió átírása alkalmat adhat arra, hogy egy konkrét példán mutassam be, amiről annyit beszéltünk, vitatkoztunk az elmúlt hónapokban, szóban és írásban: hogy miként is szakíthatnánk a gondolkodásunkat gyakorta meghatározó, részben a kötelező közbeszédből, részben a szocializációnkból eredő sablonokkal és a velük járó jóhiszemű őszintétlenséggel, s miként alakíthatnánk ki egy nyíltabb beszédet. Ami azonban – és ezt szeretném hangsúlyozni–ugyanazt a szándékot és tartalmat hordozza. És most adódott egy nagyon súlyos téma, melynek különböző megfogalmazásán kvázi tesztelhetjük magunkat, újítási vágyunkat, s kipróbálhatunk egy, a társadalommal való (és persze egymás közti) másfajta kommunikációt. Ugyanakkor ez nem csak kommunikációs kérdés. Mindent meg kell tennünk azért, hogy korrektek legyünk elveink feladása nélkül, hogy a lehető legtöbb szempontot vegyük figyelembe, valamint hogy a problémák mélyebb okaira is rámutassunk.

Gyász és összetartozás: a Lehet Más a Politika nyilatkozata a tatárszentgyörgyi tragédia apropóján
(alternatív változat, ahogyan én képzelem)

Tegnap eltemettük a tatárszentgyörgyi tragédia áldozatait. Az ország együtt gyászol a Csorba családdal. Bármi is volt a gyilkosok indítéka, amit tettek, mindannyiunk, a magyar állampolgárok egész közössége elleni támadás.Nem tudjuk még biztosan, hogy a tatárszentgyörgyi és a korábban ugyancsak romák sérelmére elkövetett gyilkosságokat és gyilkossági kísérleteket rasszista indíték vezette-e vagy sem. Mi úgy érezzük, az a helyes, ha nem kezeljük tényként, amiről nem tudunk biztosat. Most arra van szükség, hogy minden eszközzel a roma közösség és a többségi társadalom közti békét szolgáljuk, és elejét vegyük a kölcsönös gyanakvás, félelem és gyűlölet továbbterjedésének.

„Az LMP-t ellen SZDSZ-nek hozták létre, azok állnak mögötte, akiknek érdekük az SZDSZ gyengítése.”

„Félek, nem jelent meg új erő, csak a Fidesz pénzel egy új társaságot, mert nagyon-nagyon szeretnének már hatalomra jutni."

(A fentiek idézetek az elmúlt napok-hetek neten megjelent LMP-értékeléseiből. A helyesírási hibákat szándékosan hagytam benne.)

Ezt a posztot akár itt be is fejezhetném és hátradőlhetnék mosolyogva. Amíg az összes oldal meg van győződve róla, hogy a másik oldal hozta létre/pénzeli az LMP-t, és közben a kampányunkban 2000 fölött van a kisadományozók száma, a pénzügyi jelentésünk pedig fillérre követhető a honlapon, addig tudom, hogy helyesen cselekszünk.

Index, HVG, Hírszerző, Gondola. Mi a közös bennük? Elárulom: a néhány nappal az LMP párttá alakulása után, március 2-án megjelent belpolitikai elemzéseikben már mindannyian számolnak velünk. A Political Capital-nek a Figyelőben megjelent, kétoldalas LMP-elemzése óta ez szinte kötelező. Rövid áttekintés.

Nézem én az LMP-t, nézem erősen, meresztem a szemem, és tekerem az agyam, ahogy azt illik, mert igaz ká-európai mindig tekeri az agyát valamin. Hosszas vívódás, tájékozódás után, valamint sok-sok kérdésemmel és kételyemmel mégiscsak úgy döntök, hogy na igen, legyen ilyen nekünk, új politikai formáció, magát a jelenlegi közállapotoktól jól megkülönböztető erő, amelyik zöld, meg fenntartható fejlődést sürget, társadalmi párbeszédet, hatékony problémamegoldást ésatöbbi, amivel egy ilyen magamfajta tipikus mind-mind nagyon egyetért.

Beszélgetek is a barátnőmmel, aki szintén egy tipikus, hogy hogy s mint kellene nekik ezt csinálni, meg hogy mi mennyire támogatjuk őket, és hát ugyanakkor meg mennyire fontos nekünk megtartani független szakértői/értelmiségi szerepünket, mert arra nagyon nagy szükségünk van – nekünk. Mert nyilván. Na aztán hallom, hogy sok a szimpatizáns, kevés a fóka, hogy a háttérből mennyien támogatják őket, és hát drukkolunk is nagyon a barátnémmel.

Régebbi bejegyzések: lehetmasapolitika.blog.hu