Világforradalom és ökobéke: elmélet, gyakorlat és tábortűz
2010. július 21–25., Horány, Árnyas Sziget Tábor

*

Ha érdekel az ökopolitika, de nem tudod hol kezdd,
ha már elkezdted, de nem tudod, hol folytasd,
ha kíváncsi vagy, hogy gondolkodnak erről mások,
ha nem csak az érdekel, amit az újságok írnak,
ha már tudod, ki Ivan Iljics,
ha többet akarsz egy egyszerű fesztiválnál…

Nemrég izzót kellett cserélnem, így gondoltam, itt az ideje egy korszerű, energiatakarékos cuccra való beruházásnak. Mivel voltak már rossz tapasztalataim az ilyen izzókkal, de hallottam, hogy él még magyar cég a piacon, kicsit utána néztem a témának, és már a számkódot fejtő papírommal felvértezve próbáltam eligazodni egy áruház két gondolányi lámpatöltelékében. Egyórányi fárasztó böngészés után azzal a feltétellel vettem meg a Tungsram egy itthon gyártott (de a kínai termékkel ellentétben számkóddal nem rendelkező) modelljét, hogy 8 napon belül visszahozhatom, ha nem megfelelő a fénye. Pár nappal később vettem egy semmitmondó című, első látásra a világvége 126 kategóriájú könyvet, de hamar kiderült, hogy gondviselés adta a kezembe a zöld fordulat kulcsát.

Sokan (körülbelül a 2010-es parlamenti választásokon szavazatot leadók 53%-a) gondolták úgy, hogy a rendszerváltás letéteményese és a gazdaság reménybeli talpraállítója a Fidesz. Ezen remények minél előbbi kiteljesítése helyett azonban az új, kétharmados többség első intézkedése az volt, hogy a parlamenttel elfogadtatta a „nemzeti együttműködés nyilatkozatát”. Ez a felesleges, de annál magabiztosabb pócselekvés akkor még tűnhetett viccnek vagy pillanatnyi elmezavarnak.

Hát eddig tartott. Sokan, bár más szempontból esetleg nem kedveltük a Fideszt, bizakodva tekintettünk annak viszonylag markáns (legalábbis a Gyurcsány-Bajnai kormánynál markánsabb) zöld ígéreteinek megvalósulása felé. Zöld Bank, Zöld Széchenyi terv, panelprogram felgyorsítása, megújulók nagyobb támogatása.

Az új gazdasági miniszter első intézkedése ezzel szemben az volt, hogy leállítja a szélenergia-tendert, amit régóta vártak, és megduplázhatná a szélenergia-termelő kapacitást.

Persze voltak már intő jelek, például az év eleji Podolák-Fónagy paktum, ahol a Fidesz minden skrupulus nélkül megegyezett a „mocskos komcsikkal”, és vidáman megszavazták, hogy az eredetileg a megújulók támogatására szolgáló KÁT (Kötelező Átvételi Tarifa)  rendszer vonatkozzon a kapcsolt termelést folytató földgáz üzemű gázmotorokra is. Ez kb. 30-40 milliárd forint plusszal támogatta meg – az arra nyilván nagyon rászoruló – földgázlobbit.

Akkor lehet ténylegesen más a politika, ha legalább az e nevet viselő szervezet képviselői elvetik az őszintétlenséget, a hátsó szándékokat, az igazság minden szeletének ki nem bontását, a sunnyogást, a ki nem mondott szándékokat és a sulykot.

Na jó, a legutóbbit nem. Azonban mielőtt végérvényesen döntene a Parlament a határon túli magyarok állampolgárságáról, úgy látom, nem haszontalan e lefutottnak tűnő kérdésben is összefoglalni, hogy a magyarság érdekeit pártatlanul, a szomszéd nemzetekkel szemben is toleránsan szemlélve, illetve az alapvető szabadságjogok nézőpontjából tekintve hogyan áll a dolog. Hogyan szavazna, hogyan szavazzon az LMP, ha a következő parlament napirendre tűzi a kérdést?

Ki-ki attól függően, hogy mennyire látott már bele abba, hogyan dőlnek el szeretett fővárosunk fejlesztései, végignevette, illetve végigsírta a múlt hetet Horváth Csaba jó hírén, de – most már elárulom – inkább a sírás volt jogos. Ugyanis Horváth Csaba jó híre nem az egyetlen jó hír volt a hétre. Tarlós István nem várt holmi szocialista majálisokra, hogy kijelentse: „gazdasági és műszaki-logikai szempontból is elengedhetetlen a 4-es metró nyomvonalának folytatása”.
 

Aztamindenit! Méghogy a marxi történelemfelfogásban ne lett volna igazság! Itt van korunk budapesti „történelmi szükségszerűsége”, a négyes metró folytatása. Nem elég háromszázakárhány millárd forintot eltékozolni az első szakaszra, durr bele, neki kell indulni a másodiknak, mégpedig úgy, ahogy azt Demszky Gábor marketingesei és a budapesti közlekedésszakma évtizedekkel elmaradott krémje megálmodta valamikor a 70-es években.

Matolcsy György kétségkívül a szakmája egyik legnagyobb tekintélye, olyan gazdasági szakember, aki ha kell, úszott az árral szemben, és akkor is őt igazolta az idő. Nem véletlenül tette meg őt Magyarország leendő miniszterelnöke a gazdasági program tótumfaktumának.

Azonban tekintély ide vagy oda, vannak olyan dolgok, amelyek józan paraszti ésszel is átláthatóak. Matolcsy György azt mondta, hogy a szuperbruttót megszüntetik, mert az valójában rejtett adó. Közben meg nem.